A cikk címe valójában egy szójáték, hiszen az óra ebben az esetben nem az idő múlására, hanem magára a szerkezetre utal, amely az időt mutatja. Méghozzá karórá(k)ra. És a léghajót sem szó szerint kell érteni. A Zeppelin karóráról van ugyanis szó. Ennek a viszonylag fiatal óramárkának köszönhetően nyílt lehetőségem remek borokat kóstolni, sok más kedves ember mellett Bárdosi Sándor olimpiai bajnok birkózó és Szabó Győző színművész, a márka magyarországi nagyköveteinek társaságában.
Születésemkor karórát kaptam ajándékba egy rokonomtól. Attól kezdve órákkal voltam körülvéve. Főként svájci, de akadt köztük szovjet gyártmányú is. Nagyszüleimnél a konyhában és a nagyszobában is lógott ingás falióra. Ilyet nem sok helyen láttam, ellenben karórája, ébresztőórája akkoriban mindenkinek volt. Olyan szerkezetekkel, amelyeket nap, mint nap fel kellett húzni ahhoz, hogy mutassák az időt. A vekkerórán pedig még egy második rugót is fel kellett húzni, ha a pontos idő mellé ébresztést is kért az ember.
A hetvenes évek kvarcválsága engem fiatal felnőttként, valamikor a kilencvenes évek közepén ért utol.
Aki nem tudná, mi volt a kvarcválság, csak röviden: Már a hatvanas években a japán cégek azon versengtek, hogy ki tudja előbb elkészíteni az elemes kvarcórát, ami olcsóbb is és pontosabb is, mint a mechanikus óra. A technológiai fejlődés eredményeképp a japánok győztek, a svájci óraipar pedig soha nem látott mély válságba zuhant. Nagyon sok kisebb gyártó tönkrement és megszűnt, de a nagy luxusmárkák is a csőd szélére jutottak. Szerencsére a nyugati cégek közül azért sokan túlélték a krízist, és mivel a mechanikus – úgy a kézi felhúzós, mint az automata szerkezetes – órák újra a reneszánszukat élik, így ma már a japánok is gyártanak az elemes mellett kézi felhúzós, vagy automatikus szerkezeteket is.
Jómagam huszonkét éves koromig hordtam kézi felhúzós órát, annak ellenére, hogy már az általános iskolában a legtöbb osztálytársamnak kvarcórája volt, a menőbbeknek nem is mutatós, hanem digitális kijelzős. Én viszont szerettem a karóra halk ketyegését. Este, amikor letettem az éjjeli szekrényre, és leoltottam a lámpát, az apró szerkezet ércesen csilingelő ritmusa mindig megnyugtatott. Volt egy órásmeter szomszédom, a Novák Pista bácsi. A velünk szemben lévő lakásban lakott, az órákat is a sugárúti otthonában javította, később a Korzón, a Beograd áruház mellett nyitott műhelyt. Nagyon sokat lógtam nála, néha olyankor is, amikor az iskolában lett volna a helyem. Akkoriban még sok órajavítómester volt Szabadkán. Tudtommal ma már mindössze egy dolgozik, Vér József a Gombkötő utcában, aki nyugdíjas évei ellenére minden nap nyolctól délig várja a kuncsaftokat. És talán a Márton órás, habár az ő boltját évek óta nem láttam nyitva – de lehet, hogy ez az én hibám.
Azután a kilencvenes évek közepén ajándékba kaptam egy japán kvarcórát, ma is megvan, hibátlanul működik. Ettől kezdve negyed évszázadon át kizárólag kvarcórákat hordtam. Egy éve azonban eljött a pillanat, amikor feleségemmel eldöntöttük:
Elég volt a lelketlen, japán kvarcórákból, amiket már nem is Japánban, hanem Kínában raknak össze, veszünk mechanikus karórát.
Hónapokon át cikkeket, teszteket, leírásokat olvastunk, néztük a különböző unboxing-videókat. Svájci órát szerettünk volna. A svájci mechanikus karóra azonban nem olcsó. És most nem a luxusórákról beszélek, mert azok több ezer, vagy több tíz, és százezer euróba is belekerülnek. A legalsó kategóriás, legegyszerűbb svájci mechanikus karóra, leakciózva is belekerül annyiba, amennyiért a legtöbb szerbiai átlagpolgár egy hónapon át dolgozik.
Több hónapnyi keresgélés és spórolás után átmentünk Szegedre az Árkádba, az Időzóna óraszalonba. Egyik óra sem volt készleten. Sem az, amit magamnak, sem az, amit a feleségem részére néztünk ki. Szerencsénkre! Azok az órák ugyanis, amelyek igazán tetszettek, számunkra a megfizethetetlen kategóriába tartoznak, így komoly kompromisszumokat kellett kötöttünk magunkkal, a kinézett svájci órákat illetően. Végül le is tettünk arról, hogy svájci óránk legyen, de azért sokadszorra is bementünk az Időzónába, amikor feleségem megpillantott egy órát, és azt mondta:
– Eeeeez az, ami kell nekem!
A Zeppelin német óragyár Princess Of The Sky típusú órája, ami egy skeleton óra. Vagyis csontváz szerkezetes, átlátszó. Látod benne járni a hajszálrugót és lépkedni a fogaskerekeket. Mindez gyönyörű Swarovski kövekkel kirakva, és ráadásul megfizethető áron. Naná, hogy kell. Nézegetve az üvegszekrényt, néhány polccal feljebb egy másik Zeppelin óra volt, az Atlantic, egy igazán elegáns óra, minőségi barna bőrszíjjal és két komplikációval. Fizetéskor a kereskedő tájékoztatott, hogy az óra mellé klubtagság jár, ha regisztráljuk óráinkat a megadott internetes címen. Ennek köszönhetően pedig mindenféle exkluzív kiváltságban lehet részünk.
A Zeppelin órákat a német PointTec cég mesterei készítik, a családi vállalkozásként működő céget Willi Birk alapította 1987-ben azzal a céllal, hogy valódi európai alternatívát nyújtson az arctalan távol-keleti tömegárukkal szemben, egyúttal emléket is állítva a német repüléstörténet egy csodálatos korszakának.
A Zeppelin márka magyarországi forgalmazója, egyúttal a Zeppelin Lojalitás Klub létrehozója a budapesti Óramű kft. A klub tagjai számára megrendezett első rendezvényt november 23-án rendezték a Winescape borbárban.
Daróczy Péter, az Óramű kft. ügyvezetője köszöntötte a vendégeket, és elmondta, hogyan jött létre a lojalitásprogram.
– Lassan húsz éve foglalkozom már karórákkal, több márkát is fogalmaztam már, vagy részt vettem a forgalmazásában. De korábban soha nem tapasztaltam azt, hogy egy pultnál állva, sorban állva, vagy vadidegenek elkezdenek velem beszélni a kezemen levő óráról, mintha csak nekem akarnák azt eladni. Arra jöttem rá, hogy ők tényleg rajongók. Így alakult ki a gondolat, hogy létrehozzuk ezt a klubot, amelynek ez az első, hagyományteremtő rendezvénye – mondta Daróczy.
Daróczy Péter
Az est házigazdája Bányai Gábor Botond, a Winescape borbár tulajdonosa, a Borigo magazin főszerkesztője elmondta, hogy Daróczy Péter csapatával a nyáron alakult ki az együttműködés.
– Ennek az a lényege, hogy azt a minőséget, amit egyébként a Zeppelin órák és márkanagyköveteik képviselnek – Grecsó Krisztiánnal együtt, aki egyébként a magazin állandó szerzője – az általunk képviselt gasztronómiai, és boros dolgokkal összekapcsolva tudjuk megmutatni, hogy ezek mennyire összefüggenek, és gondolatilag is jól meg tudnak jelenni együtt – mondta Bányai, és hozzátette, a Kenyérmező utcai hely már tizenöt éve létezik, amelyben a vinotéka mellett a magazin szerkesztősége is található, de borbárként érdemben idén szeptemberben tudták megnyitni.
Rábóczki Janka, Bárdosi Sándor, Szabó Győző és Bányai Gábor Botond
– A világ legbefolyásosabb borszaklapjától, a Wine Spectarortól második magyar étteremként megkaptuk az Egy poharat, ez tulajdonképpen a borlapok Michelin-csillaga, amire nagyon büszkék vagyunk egyébként – hangsúlyozta Bányai Gábor Botond.
Vörös Attila egy öt borsorból álló borkóstolót tartott, amelyben a könnyű fehértől a komoly vörösig sorakoztatta fel a szőlőnedűket, melyek kivétel nélkül a Kárpát-medence borvidékeiről származnak.
Szabó Győző színművész azt hangsúlyozta, hogy fontos, hogy egy márkanagykövet legyen hiteles.
– Nagyon szeretem a klasszikus, szép formájú órákat. Nem vagyok nagy óraviselő, de ha találok egy szép darabot, azt megveszem. Akik ismernek, tudják, hogy szeretem a régiségeket. Otthonomban van egy Art Deco kenyérpirító, de mellette ugyanúgy ott van a legújabb iPad is. Tehát a technokrata lényemmel azért, a klasszikus formákat is szerető ember vagyok. Szombathelyen színészkedtem, amikor megláttam egy órát, ami nagyon megtetszett, fantasztikus volt, sokáig hordtam. Még hosszú évekkel később is rajtam volt, színházi előadásokon is. Aztán betévedtem egy másik boltba, mert már olvastam, hogy egy újabb generáció Zeppelin óra-cunami érkezett és megvettem a következő órámat. Hónapokkal később csörgött a telefon a megkereséssel, hogy legyek márkanagykövet. Én szerettem volna egy jó fajta együttműködést, ha az ember hitelesen hozzá tud állni. Mivel a mai influenszereknek azt mondják, vegyél fel egy órát, azok felveszik, csinálnak két fotót, megkapják a pénzt, majd beteszik a fiókba az órát – mondta Szabó, és hozzátette, ezek az órák igazán elegánsak, és mivel a boroknak is van egyfajta eleganciája, ezért a borkóstoló megszervezése nagyon jó ötlet volt.
Amikor a színész megvásárolta az első Zeppelin óráját a szombathelyi boltban, az ott dolgozó lányok még aznap felhívták Daróczyt, hogy elmondják, az ismert színész vásárolt náluk. Ekkor arra is fény derült, hogy a hozzákerült óra sorszáma 001-es, ami kuriózum, ugyanis az egyes sorszámú órákat a gyártók mindig megtartják maguknak, de ez a példány esetében valamiért ez nem így történt.
Rábóczki Janka marketingfelelős kiemelte, valóban fontos szempont volt, hogy a márkanagykövetek kiválasztásakor hiteles személyeket találjanak, és míg Szabó Győző és Grecsó Krisztián esetében már felfedezték, hogy Zeppelin órákat hordanak, viszont Bárdosi Sándornál ez nem volt azonnal egyértelmű.
– Úgy gondoltuk, nagyon fontos, hogy megmutassuk, ez egy elegáns óra, a sportos, mindennapi életvitelbe is beilleszthető – mondta Rábóczki.
Nézzem csak, milyen órád van, Sanyi?
Bárdosi Sándor birkózó kiemelte, hogy nemcsak a sport, hanem az óraviselés tekintetében is ragaszkodik a hagyományokhoz.
– Tudni kell rólam, hogy a sportág kiválasztásában is meghatározó volt, hogy nagyon szeretem a hagyományokat. Aminek nincs hagyománya, aminek nincs patinája, eleganciája, az számomra nem képvisel akkora értéket. Ez szinte mindenben megnyilvánul, az öltözetemben, és abban is ahogyan az edzőtermemet vezetem, ahová szeretném a mai srácoknak visszahozni azt a hagyományos klubéletet, ami a gyerekkoromra volt jellemző. A mai fiatalok hordják a modern műanyag órákat, ellenben itt van egy olyan óra, aminek a szíja bőrből, a tokja fémből van, a szerkezete mechanikus, és ha nem hordod folyamatosan, akkor fel kell húzni. Ezek az órák számomra az örökkévalóságot jelképezik, mert amíg nem vered szét egy kalapáccsal, addig ezek működni fognak – mondta a sportoló.
Vörös Attila egy öt borsorból álló borkóstolót tartott, amelyben a könnyű fehértől a komoly vörösig sorakoztatta fel a szőlőnedűt
A borkóstoló igazán jó hangulatúra sikeredett, az est hangulata, a szervezők vendégszeretete mindenképpen elismerést érdemelnek.
Az est során Szabó Győző interjút adott a Családi Körnek, amelyet hamarosan olvashatnak a nyomtatott kiadásban.
Bárdosi Sándor olimpiai bajnok birkózó és Szabó Győző színművész a Zeppelin Lojalitás Klub rendezvényén (Fotó: Tóth Imre)
