Futás, kerékpározás, úszás. Fabó Ildikó életét kitölti a sport. A szabadkai polgárok számára már köztudott, hogy ha valaki kezdő futóként szeretné elsajátítani a helyes futótechnikát, és célja a fokozatos fejlődés, akkor a Szabadkai Futóiskola által Ildikóhoz fordulhat. Az edző egy személyes hangvételű interjúban elárulta lapunknak, hogy hogyan csöppent az ő életébe a futás, és más sportágakkal való kapcsolatáról is mesélt.
– A futást visszavezethetem elég régre, a ’90-es évekre, amikor még országos és válogatott szinten kerékpároztam, és úgy éreztem, hogy az edzéseim mellett szükségem van még más típusú edzésekre is, ami engem feltölt. Mindezt közöltem az edzőmmel, aki ellenezte, mert akkoriban nem volt összehangolható több sportággal foglalkozni, tehát csakis egy sportra fókuszálhattunk. A régi példa szerint kerékpározóként nem mehettünk sem úszni, sem futni, viszont saját szakállamra elkezdtem hetente egyszer futni. Később abbahagytam a kerékpározást, szüneteltettem az edzéseket bő fél évig, közben viszont futottam, átlagosan háromszor hetente 10 kilométert. Nem volt konkrét edzéstervem a futásra, csak mentem, futottam annyit, amennyiről úgy éreztem, hogy megfelelő a számomra. Közben megismerkedtem egyesületekbe tartozó futókkal, akik rábeszéltek, hogy próbáljak meg lefutni egy félmaratont, viszont nem is gondolkoztam erről, és nem is készültem erre. Végül engedtem a kísértésnek, és 2003-ban lefutottam az első félmaratonomat, ami a legjobb időeredményem lett ezen a távon, hiszen azóta sem sikerült azt az időt újra elérnem, de sok versenyen megközelítettem. Akadtak sérüléseim, ezekből adódóan orientálódtam más sportágak felé is, de a kerékpározás például továbbra is jelen maradt az életemben, és ez így lesz a továbbiakban is. Sérülés miatt adtam hozzá az edzéseimhez az úszást is, és tuljadonképpen az említett 3 sportággal együttvéve foglalkozom, úgyhogy 2015 óta triatlonozom is.
Mely eredményeire a legbüszkébb? Mire emlékszik vissza a legszívesebben?
– Minden futó életében talán a legnagyobb vágy, hogy egyszer lefussa a maratoni távot. Nekem ez sikerült, és erre vagyok a legbüszkébb. Egyetlen maratont futottam le, azután volt még egy kísérletem, ami sajnos nem jött össze. Rá kellett jönnöm arra, hogy a maratoni táv egy külön művészet. Tehát nem két összerakott félmaraton, hanem teljesen más, embert próbálóbb dolog. Úgy éreztem, hogy ez a táv nem felel meg a sportolói habitusomnak. Nekem leginkább a középtávok fekszenek. A teljesített maratonomra nagyon büszke vagyok, méghozzá egész kiváló eredménnyel sikerült lefutnom, 3 óra 32 perc alatt.
Az elmúlt években egyre népszerűbbek és tömegesebbek a futóversenyek.
– Valóban, kezdetben egyébként egyáltalán nem voltak tömegesek. Eleinte a futóversenyeken csak profi atléták indultak, és voltunk néhányan, akik amatőrökként futottunk. 18 évvel ezelőtt, amikor elkezdtem a futással foglalkozni, akkor 50–100 ember vett részt ezeken a rendezvényeken, ma már pedig akár több ezer résztvevővel is zajlanak, főleg a nemzetközi futóversenyek. Országunkban is egyre tömegesebbek ezek a sportesemények, és mondhatni, egyre jobban belátják az emberek, hogy a mozgás mennyire fontos. Sokan választják a futást, mert a gyaloglás mellett az egyik legtermészetesebb mozgásforma, és ezáltal közel áll az emberekhez. Természetesen nem mindenki számára megfelelő, és nem is lehet mindenkit rávenni a futásra. Viszont olyan gyors és kimerítő világban élünk, ahol egyszerűen keresik az emberek az olyan lehetőséget, amely által ki tudják engedni a felesleges feszültséget, és egy-másfél óra erejéig el tudják engedni a mindennapi gondjaikat. A futás abból a szempontból is egy tökéletes dolog, hogy felszabadítja a boldogsághormonokat, és az edzést követően még órákon át hatással van ránk. Feltehetően ez is vonzza az embereket.
Mivel egyre több érdeklődő akadt a futás iránt, néhány éve elindult a Szabadkai Futóiskola. Hogyan zajlanak a kurzusok, és körülbelül hány ember csatlakozott eddig?
– Éppen a következő, téli kurzusra készülök. Jubilálunk, mert a 10. generáció fog indulni, illetve jövő tavaszra leszünk 5 évesek. Fél évig tart egy-egy kurzus, ami fokozatosan van felépítve. Egyénfüggő annak ellenére, hogy csoportos edzésekről van szó. A csoporton belül tehát léteznek még kisebb csoportok is, így mindenki igazodni tud az edzéstervhez. A csoporttagok számát illetően, ha számolom a nem annyira aktív tagokat is, akik azért eljárnak velünk versenyekre, körülbelül 60 tagot számlálunk jelenleg. 2017-ben 15 taggal indultunk, akik tulajdonképpen az akkori edzőtársaim és a családtagjaink, barátaink, ismerőseink voltak, azaz egy szűk körrel indítottunk, ami idővel egyre inkább bővült. Most már elmondható, hogy több mint 250 ember csatlakozott a futóiskolához az elmúlt években. Kurzusonként általában 30 új tag jelentkezik, akik közül néhányan nem tartanak ki a végéig, de a döntő többség elvégzi, amit elkezdett.
A kurzus elvégeztével a résztvevők képesek egyedül tovább végezni az edzéseiket?
– Igen, a kurzus úgy van felépítve, hogy önállóan is képesek majd folytatni az edzéseket. Lehet, hogy a 6 hónap után még nem minden téren lesznek magabiztosak, mert ahhoz évek tapasztalata szükséges, de megkapják azt az alapot, ami segítik őket abban, hogy ne kövessenek el olyan hibákat, amiket általában elkövetnek azok a rekreációs futók, akik hirtelen belevágnak ebbe a mozgásformába úgy, hogy nem olvastak utána, nem konzultáltak edzővel, nincs tudásuk és tapasztalatuk. Ilyen esetben legtöbbször valahol megakadnak, nem fejlődnek tovább, és nagy eséllyel kialakul valamilyen sérülés. Azok az emberek, akik a futóiskolába járnak, kapnak egy nagyon jó alapot, ami által el tudják kerülni a sérüléseket, és végül majd fel tudnak állítani maguknak olyan tervet, amely alapján saját maguk is tudnak haladni és fejlődni. Azok, akik komolyabban gondolják, a 6 hónapos kurzus után sem válnak el tőlem, mert szükségük van a támogatásra és a pontos edzéstervezésre. Ebben tudok a továbbiakban is segíteni nekik, és velük évről évre haladunk a céljaik felé. Most már egyébként – minimális számban – individuálisan is vállalok edzéstervezést, tehát ezekkel az emberekkel különösen személyre szabottan foglalkozom.
Hogyan lehet megszerettetni az emberekkel a futást?
– Nagyon sokan úgy jöttek hozzám edzésre, hogy közölték velem, nem szeretnek futni, de mégis itt vannak. Azt nem tudom, hogy közben mi zajlik le bennük, de végül megszeretik ezt a mozgásformát. Különleges dolgot nem teszek velük, csak próbálom mindenkinek a lehető legjobb módon átadni a tudásomat, és előbb-utóbb az emberek megszeretik vagy az én hozzáállásomat, vagy a csoportszellemet és a csoport támogatását. Azt el kell mondani, hogy a csoportok tagjai nagyon nagy húzóerőként hatnak egymásra. Aki korábban egyedül edzett, pontosan átérzi azt, hogy mennyivel jobb és könnyebb lehet, ha van társaság. Mindenki számára fontos a gondoskodás, az odafigyelés, a folyamatos biztatás.
Milyen változásokat tapasztal saját magán az edzői tevékenysége kapcsán?
– Nagyon sok emberrel kerülök kapcsolatba. A legfontosabb változás bennem, hogy sokkal türelmesebb lettem. Alapból egyébként elég türelmetlen voltam, de az edzői munka hozta meg nekem a türelmességet, aminek az elérésére életfeladatomként is tekinthetek. Úgy érzem, hogy ezen a téren szépen fejlődöm. A másik dolog, amit szeretnék kiemelni, az az alázatosság – magammal és másokkal szemben is. Tulajdonképpen el kellett fogadnom azt, hogy nem élsportolókat nevelek, de mindenkiből elő kell hoznom a saját maximumát, mindez pedig alázatot követel. Továbbá tiszteletet is kell mutatni az emberek felé, akik még csak most indulnak azon az úton, amit én már bejártam, és akik nem versenysportokból jönnek, hanem még csak most ismerkednek a mozgásformával, és kezdőként még teljesen idegen számukra ez a világ. Ezek azok a dolgok, amelyek engem alakítanak, és remélem, hogy jó irányba formálnak.
Nemrégiben Nordic walking tanfolyam indult Szabadkán. Milyen mozásformáról van szó, mit foglal magába?
– Először indult Szabadkán ilyen tanfolyam 25 taggal, akik három hónap alatt elsajátíthatják a helyes technikát. Ez egy nagyon érdekes rekreációs forma, ami a múlt század ’30-as éveiben Skandináviából indult, majd eljutott Amerikáig, ahol szinte kinevették, és nem haladt tovább, megrekedt a további terjedése. Azután a ’90-es évek közepe/vége felé egy finn sífutó edző a saját diplomamunkája témájaként választotta a Nordic walkingot, ami botos gyaloglást jelent. Ő három év alatt kifejlesztette ennek a mozgásformának a ma is használatos módszerét, tehát amit mi tanítunk, tulajdonképpen az általa 1994 és 1997 között kidolgozott módszer. Amikor ezzel elkészült, elindult a Nordic walking erőteljes terjedése az egész világon. Szerbiában egy éve jelent meg a botos gyaloglás, Szabadka a harmadik város, amely elindította itthon ezt a tanfolyamot. A fő hangsúly a botok szerepén van, és ezek használatának helyes elsajátításán. A technika átadásához a szükséges tudást Magyarországon szereztem meg, ahol már nagy múltja van a botos gyaloglásnak, hiszen közel 20 éve foglalkoznak ezzel. A kurzus résztvevői nagyon lelkesek, és élvezik az egészet. Külsőre talán könnyűnek tűnhet, viszont egyáltalán nem az, de egészen fantasztikus érzést nyújt, felfrissít, felüdít ez a rekreációs forma. Ha az ember elsajátítja a helyes technikát, a karok és a lábak megfelelően mozognak, akkor közben teljesen ellazulhat, akár meditálhat is útközben.
Hogyan indult a kurzus kezdeményezése, és milyen támogatást kaptak?
– Mivel a Belgrádi Futóiskolához tartozom, és ők indították be hazánkban a Nordic walkingot is, így velük folytattam megbeszéléseket arról, hogy Szabadkán is indítani lehetne kurzust. Egy időre abbamaradtak ezek az egyeztetések, de bennem továbbra is motoszkált az erre vonatkozó gondolat, és emiatt döntöttem úgy, hogy saját úton szerzem meg a kellő tudást ahhoz, hogy indítani tudjak tanfolyamot. A támogást a kurzus indításához a Szabadkai Sportszövetség biztosította, és ezért nekik köszönettel tartozom.
Milyen gyakran vannak az edzések?
– Ahogy a futóiskolában is, heti háromszor. Nem túl hosszú távokat teszünk meg, tehát nem túrázunk, hanem dinamikus sétát végzünk, ami azért meglehetősen fárasztó is. Másfél órásak az edzéseink, illetve hétvégén majdnem kétórásak, hiszen akkor sétálunk a legtöbbet. Az eddigi maximum, amit megtettünk, hét és fél kilométer volt, és általában az erdőket járjuk. Hétköznaponként többnyire mindenki munka után jön, ezért is kicsit rövidebbek akkor a tréningek, hiszen picit nehezebb is kimerülten hosszasan gyalogolni. A másfél óra alatt a bemelegítő- és erősítő gyakorlatokat követően gyalogolunk 45–50 percet, a végén pedig levezetünk és nyújtunk.
Ha valaki a közeljövőben szeretne csatlakozni a Szabadkai Futóiskolához vagy a Nordic walking tanfolyamhoz, akkor szükséges-e ehhez valamilyen előtudás, illetve korhoz kötött-e a csatlakozás?
– A futóiskolában kiskorúakkal nem foglalkozom, hiszen a hosszútávfutásra a szervezetnek meg kell érni. Sok szülő érdeklődött már, és szerette volna beíratni a gyermekét, de határozottan nem a válaszom erre, hiszen a program nem látja ezt elő. Továbbá nem működünk atlétikai klubként, tehát a kiskorúaknak inkább az lenne a megfelelő, számukra az atlétikát javasolnám. Mi egy teljesen rekreációs csoport vagyunk, fő célunk a félmaratonokra való felkészülés, ez alapján halad az edzéstervünk. 18 és 66 év között bárki csatlakozhat hozzánk, akinek az egészségi állapota megfelelő, akinek orvos nem tiltotta meg ezt a mozgásformát, és aki bele tud igazodni a futás világába, el tudja viselni a szervezete a megterheléseket, amik folyamatosan, de óvatosan érik. A Nordic walking esetében teljesen más a helyzet. Egészen kicsi gyerekek is beiratkozhatnak, hogyha megfelelő méretű gyaloglóbotokat tudnak szerezni maguknak. Emellett a nagyon idős korosztály képviselői is csatlakozhatnak. Jelenleg a legidősebb tag 78 éves, aki minden edzésen jelen van, és megcsinálja azt, amit mondok, tehát nagyon igyekszik, és emiatt dicséretet érdemel. Bárki, aki fitt akar maradni, vagy plusz aktivitást keres, bátran csatlakozhat. A botok a gyaloglás során tehermentesítik az ízületeket, a futás viszont nem, hiszen főleg a boka, a térd, a csípő és a hát terhelődik. Mindezek erősítésén folyamatosan dolgozunk, viszont az idősebb szervezet ezt már nehezebben viseli el.
Milyen tervei vannak az elkövetkező időszakra?
– A kurzusokat illetően az említett kettőt szeretném továbbra is csinálni. A futóiskolában tehát decemberben indul a következő hat hónapos tanfolyam. A jelenleg zajló Nordic walking kurzust december 31-én fogjuk befejezni, és valószínűleg februárban indul majd az újabb három hónapos kurzus. Ami az Inspiran Polgárok Egyesületét illeti, egynapos tanfolyamok szervezésén gondolkodom, egészséges életmóddal kapcsolatos témákat feldolgozva, valamint más sporttevékenységek bemutatása is a tervek között szerepel az egyesület által, például a jóga, a testépítés vagy akár az egészséges táplálkozás témakörét is körbejárnánk.
A interjúban említett mozgásformák és tanfolyamok iránt érdeklődők bővebb információkhoz juthatnak a Škola trčanja Subotica vagy az Inspiran Nordic Walking Subotica Facebook-oldalakon.
GILIJÁN Norina
