Annak idején egy iskolában kapott szórólap hívta fel Renáta figyelmét a táncra. Ekkor hetedik osztályos volt, és a barátnőjével közösen kezdtek el táncolni. Nagyon sok barátra leltek, hiszen száznál is többen voltak a csoportban. Emiatt nagyon megszerették a táncot, illetve a tanárt is kedvelték, aki Szeles Béla, a Tornado Tánciskola alapítója volt. Nagyon jó oktatónak bizonyult, és Renáta annyira megkedvelte a táncot, hogy ez azóta is az élete része, és tánctanárként tevékenykedik.

– Standard és latin-amerikai táncokat kezdtem tanulni, országos bajnok is voltam, később már megjelent a hip-hop, a funky és a disco, azaz mondhatni, az „utcai táncok”, és akkor ezeket is tanultam, majd tanítottam és tanítom a mai napig is. Ami a korosztályokat illeti, 5-6 éves kortól kezdve már foglalkozom gyerekekkel középiskolás korukig. Ekkor már túl sok lesz a tanulnivalójuk és az egyéb elfoglaltságuk, így abbamarad náluk a további tánctanulás, tehát maximum 15–16 éves korukig foglalkozom velük. A próbák Szabadkán, Topolyán és Oromon zajlanak. Korábban Bajsán is dolgoztam, de jelenleg ez említett 3 településen tanítok. Hetente 2 alkalommal vannak óráink, két különböző napon. A kicsiknek 45 percesek, a nagyobbaknak 60 percesek a próbák. Attól függően, hogy mennyire sűrű a versenyszezon, általában havonta 1 vagy 2 versenyre szoktunk elmenni, és ez alapján osztom be az órákat, de a heti 2 az átlagos.

A versenyek helyi szinten zajlanak?

– A covid-járvány előtt nagyon sok helyre utaztunk. Kezdők számára egyébként inkább a vajdasági versenyeket helyezem előtérbe, mivel könnyebben elérhetők, és a kezdőknek egy nagyon jó alapot adnak tapasztalatszerzés szempontjából. A nagyobbakkal, a tapasztaltabb versenyzőkkel korábban sokat mentünk külföldre. Magyarországot nagyon szeretjük, hiszen ott rendkívül színvonalas versenyeket tartanak. Ezeket a versenyeket mindig összekötöttük egy kis kirándulással is.

Milyen koreográfiák készülnek?

– Általában egy szezonban – ami szeptembertől júniusig tart – 36 koreográfiát készítek. Ebbe beletartozik a szólótánc, a páros tánc, a kiscsoportok, a formációk, tehát minden. A kezdők számára mindig az alapozás a fontos, hogy fejlődjön a mozgáskultúrájuk, hogy jól érezzék magukat a csoportban, és hogy megszerettessem velük a mozgást, átadjam annak örömét, tehát nekik egyszerűbb koreográfiákat készítek. Azoknak, akik komolyabb versenyre mennek, már szükségesek az összetett mozgásformák, azaz magának a koreográfiának összetettnek kell lennie. Ez esetben erőelemek és akrobatikus elemek is részei a bemutatott táncnak, amelyeket jól be kell gyakorolni, és képessé kell tenni a gyerekeket arra, hogy meg tudják csinálni. Az ilyen órákon tornázunk is, tehát nem „csak” táncolunk. Guggolás, hasizmok erősítése, fekvőtámasz is megjelenik ezeken a próbákon. Gyakorolnunk kell, hogy fel tudják egymást emelni vagy dobni, esetleg valamilyen figurát meg tudjanak csinálni. A kicsiknél az órák egyszerűbb felépítésűek, általában bemelegítéssel kezdődnek, majd átismételjük, amit tanultunk, aztán újat tanulunk hozzá, és a végén például kézenállást vagy cigánykerekezést gyakorolunk. A nagyoknál, a versenyzőknél viszont nagyon komoly munka folyik, ahol szükséges a folyamatos koncentráció, hiszen egymásért is felelősek, tehát nekik összetettebbek az óráik.

Honnan az ihlet a koreográfiák készítéséhez?

– 24 év tapasztalata adja, illetve állandóan követem és hallgatom az új zeneszámokat, továbbá a gyerekek is jönnek ötletekkel, hogy milyen zenére szeretnének táncolni. Általában kialakul a fejemben, hogy egy adott zenére milyen jellegű koreográfiát lehetne készíteni, majd mérlegelem, hogy az adott csoport és a gyerekek mire képesek. Úgy rakom össze, hogy mindenkinek megfelelő legyen. Motiváció számukra, hogyha aktuális és általuk is ismert zeneszámokra táncolhatnak, ilyenkor mindig nagy a lendület és a lelkesedés. Sokszor egyébként meg is unják a kezdeti kedvenc zenéket, mert ha az adott koreográfiában 2-3 zeneszám van összevágva, és azzal dolgozunk az egész évad során, akkor a végén már szívesen lecserélnék ezeket. Kezdetben viszont mindig nagyon örülnek az új zenéknek.

Milyen a hangulat a próbákon, és milyen az összhang a gyerekek között?

– Nagyon odafigyelek a csapatépítésre, számomra igen fontos, hogy ne csak táncpartnerek legyenek, hanem barátok is. Öröm látni, hogy amellett, hogy táncolunk, ők valóban barátkozni jönnek. Néha figyelmeztetni is kell őket, hogy a barátkozást picit félrerakjuk, és komolyan dolgozunk, de egyébként mindig nagyon jó a hangulat.

Hogyan hat a fejlődő szervezetre a tánc?

– A kicsik kezdetben azt tanulják, hogy melyik a jobb és a bal kezük, valamint a koordinációt, hogy mikor kell előre- vagy hátralépniük, esetleg helyet cserélniük. Ezek nagy dolgok a számukra, hogy tudjanak figyelni a koreográfiára, azaz arra, hogy táncolniuk kell, közben pedig a helyüket változtatni és mosolyogni – ez kihívás. A nagyobbaknál, 10–12 éveseknél, amikor elkezdenek nőni, akkor újra meg kell tanulniuk a testüket használni, hiszen megnyúlnak a kezeik és a lábaik. Ezáltal a korábban megszokott mozdulataik már nem olyanok, mint régen, már sokkal több erő kell egy-egy mozdulat kivitelezéséhez. Nem túlzás azt mondani, hogy nagyjából újra tanulunk mindent. Például egy egyszerű karnyújtás során is már tapasztalható, hogy már nem olyan hosszú a kezük, mint korábban, hanem hosszabb lett, és több erő kell a mozdításához – nekik pedig ezeknek az új állapotoknak a megszokása a kihívás.

Szükséges-e kezdőként meghatározott adottságokkal, képességekkel rendelkezni a tánchoz, vagy ez kiküszöbölhető a szorgalmas munkával?

– Abszolút kiküszöbölhető. Egyáltalán nem feltétel semmilyen előképzettség. Az érdeklődő gyerek nyugodtan jöjjön el, az első óra ingyenes. Legjobb, ha a gyerek személyesen megnézi és kipróbálja, amit mi csinálunk, és az óra végén megmondja, hogy tetszik-e neki. Nyitott vagyok mindenki irányába, tehát bárki jöhet, aki úgy érzi, hogy a tánc az a sport, amit szeretne űzni. Az, hogy valaki mennyire fog versenyeken vagy máshol előrejutni és sikeres lenni, tulajdonképpen a befektetett munkától és a szorgalomtól függ. Tehát akarni kell, és sokat gyakorolni otthon is. Ezt a részét nem tudom adni, de minden mást igen: a koreográfiát, a kellő felkészítést – viszont hangsúlyozom, hogy fontos az akarat. Örömmel fogadom az érdeklődőket, mert szeretem azt, ha a gyerekek mozognak, legyen az tánc vagy bármilyen más sport. Fontosnak tartom a mozgást és a csapatmunkát, mert ha a gyerekek odafigyelnek, és sikeresek abban, amit csinálnak, akkor mindjárt az iskolában is meglátszik a teljesítményükön: a jegyeiken, a nyugalmukon, mert a felesleges energiáik le vannak kötve. Ezáltal jobban tudnak figyelni az órákon, sokkal jobban be tudják osztani az idejüket, hogy például mennyi időt szánnak tanulásra és a további tevékenységeikre. Tehát a gyerekekre nagyon jó hatással van, hogyha bármilyen sportot űznek, ha pedig táncolnak, az meg még jobb.

Milyenek a gyerekek és a szülők visszajelzései?

– Elmondható, hogy a gyerekek nagyon szeretik a táncot, lelkesen jönnek a próbákra. A szülők pedig, hogyha látják, hogy a gyerek szereti, amit csinál, akkor ők is szívesen hozzák őket. Tehát akkor ez számukra is öröm, és nem teherként élik meg, hogy hetente kétszer hozni kell a gyereket. A nagyobb gyerekeket viszont eljönnek maguk is, főleg, ha a környéken, a közelben laknak. Számomra a legfontosabb, hogy látom rajtuk a lelkesedést, továbbá rendszeresen jönnek, mosolyognak, és alig várják, hogy itt legyenek. Általában minden óra végén sor kerül ölelkezésre, amikor elmondják, hogy nagyon várják már a következő órát. Ezek számomra olyan visszajelzések, amelyek igazolják, hogy jól csinálom a dolgom.

Csatlakozhatnak-e a gyerekek kezdőként bármikor a csapathoz?

– Szeptemberben és februárban vannak induló csoportok. Ha valaki közben szeretne csatlakozni, bármikor bejöhet órára megnézni, és ha úgy gondolja, hogy felveszi a lépést velünk, rendszeresen jön és csinálja, akkor csatlakozhat. Volt már erre példa, hogy minden gond nélkül be tudott illeszkedni a csoportba olyan gyerek, aki később iratkozott be, de azt tudni kell, hogy ez nagy munka. Akadt olyan is, aki eljött megnézni az egyik óránkat, tetszett neki, de úgy döntött, hogy megvárja a következő csoport indulását. Mindkét esetre volt tehát példa, de ha valaki azt mondja, hogy vállalja, hogy megtanulja a koreográfiát, és nagyobb munkát tesz bele, hogy utolérje a többieket, akkor részemről semmi akadálya ennek, hiszen türelmes vagyok, és megmutatok mindent, ahányszor csak szükséges, tehát rajtam nem fog múlni. Ez a gyerek döntése, hogy bevállalja, vagy pedig vár egy kicsit, és majd az új tagokhoz fog csatlakozni.

Hogyan lehet felvenni veled a kapcsolatot, ha valaki a következő induló csoportbhoz szeretne csatlakozni?

– Általában a Facebookon keresztül a Tornado dance club nevű oldalon szoktak felkeresni. Itt minden érdeklődésre felelek, tehát, hogy melyik napokon, melyik városban és milyen időpontokban vannak az órák, mikor lehet bejönni… Az órák díjazása egyébként havi szinten történik, a hónap elején kell befizetni a tagsági díjat, és ez fedezi a hónapban zajló 8 vagy 9 órát, ami az adott hónap napjainak számától függ.

Mit üzensz azoknak, akik bátortalanok belevágni a táncórákba?

– Jöjjenek el, és nézzék meg, mit csinálunk, és próbálják ki. Hangsúlyozom, hogy az első óra mindenkinek ingyenes, abszolút nem kerül semmibe, és lehet, hogy ez lesz az a szükséges lépés a bátorság felé. Lehet, hogy valakinek pont ettől jön meg igazán a kedve a csatlakozáshoz. Ha valaki viszont tényleg nagyon bátortalan, akkor kérje meg a barátját vagy a barátnőjét, és jöjjenek el együtt. Említettem a beszélgetés elején, hogy én is a barátnőmmel együtt indultam el. Szánjanak rá egy órát, jöjjenek el, és nézzék meg, mi történik az óránkon. Hiszen, ha tetszik nekik, akkor elkezdhetik közösen, ha viszont nem tetszik, akkor sem történik semmi baj, tehát nem kell félni. Mindenképp fontos, hogy próbálják ki, legyen fogalmuk arról, ami történik. Elképzelhető, hogy már láttak vagy hallottak valamit a táncról, esetleg valaki már mesélt nekik valamilyen információt, de ameddig nem próbálják ki, és nem szereznek tapasztalatot, addig nem is tudnak igazán véleményt alkotni. Mindenképp a tapasztalatszerzés után döntsenek arról, hogy belevágnak-e.

GILIJÁN Norina