Az elmúlt másfél évben időről időre pénz érkezett a számlánkra az államtól. A gazdasági segélycsomagot 2020 májusában, amikor 100 eurós támogatásra lehetett jelentkezni, 4,3 millió állampolgár igényelte. Egy évvel később kétszer 30 eurós támogatásra lehetett igénylést átadni, ezt már több mint 5,7 millió polgár kérte, míg a legutóbb, decemberben kifizetett 20 eurót még mintegy százezren igényelték, vagyis összesen 5,8 millió szerb állampolgár kapta meg. A nyugdíjasok ezen felül 50 euróval gazdagodtak szeptemberben, az ígéretek szerint pedig további 20 000 dinárt kapnak majd 2022 februárjában, a választások előtt egy hónappal.
A közvélemény reagálásából két szempontból elemezhető ki a támogatásokra való reakció, mondja Gábrity Molnár Irén, közgazdász, politológus. Az egyik a szociális státus, a másik pedig a politikai álláspont.
KÉT OLDAL – ÖRÜLÜNK VAGY SEM?
– Pozitív elfogadó rétegek azok, akik szegények, persze számukra akármennyi a támogatás, az kell. Azt is el kell mondani, hogy a státustól függetlenül a kormány szimpatizánsai úgy is érzik és azt is közvetítik, hogy ezek a támogatások jelentősek. A másik réteg a kétkedők rétege, akik elsősorban jól szituáltak és számukra nem sokat jelent az összeg, illetve a nem haladó pártiak, akik kételkednek a támogatás megfelelő hatásában, illetve politikai manipulációnak vélik. Nem tudom elvonatkoztatni a szociális rétegek álláspontját a politikai állásponttól, sajnos egybekeveredik mindez, mondja Gábrity Molnár.
A közgazdász szakember azt mondja, azért fogadja el a támogatást szinte mindenki, mert, ami alanyi jogon jár, akkor a polgár azt elfogadja. Az viszont nagyon összetett kérdés, hogy vajon kinek mennyit kellett volna.
– Amíg az ország szegényebb fele örül a támogatásnak, joggal örül, el is költi gyorsan, addig azt mondják az egyes jóval hátrányosabb helyzetben lévő vállalkozók, hogy nekik több kellett volna adni, nem kellett volna elaprózni. Ez mind szubjektív, hiszen mindenki a saját szociális státusa alapján ítéli ezt meg, magyarázza a szakértő.
Gyurkovics Virág újságíró szerint minimális forgalmat generál a kifizetett támogatás, de nem akkorát, hogy az kimutatható gazdasági javulást eredményezzen.
– Valakinek fel sem tűnik, hogy néhány ezer dinárral több van a számláján, semmilyen formában nem befolyásolja a költekezéseit. Mások kifizetnek belőle egy-egy elmaradást, megvesznek valami vágyott dolgot, amire egyébként nem szántak volna pénzt. Megint mások meg örülnek, ha megengedhetnek maguknak egy kis gyümölcsöt, de inkább alapvető élelmiszerre költenek. Tekintettel arra, hogy az elmúlt egy-másfél évben milyen mértékben drágultak meg az élelmiszerek, egyéb áruk és szolgáltatások, szerintem ez a pénz nem sokat segít egy átlagos szerbiai polgáron. Valamennyi forgalmat generál ugyan, ami minden szektornak előnyére válhat, de azért nem egy akkora összegről beszélünk, ami érdemben kimutatható gazdasági javulást eredményezne.
VÁLASZTÁSOK – MANIPULÁLHATÓAK VAGYUNK?
2022-ben ismét választásokra készül Szerbia, ezért joggal merül fel a kérdés, hogy a jelenlegi kormány ki akarja húzni addig és manipulálni akar a támogatások utalásával.
Gábrity Molnár azt mondja, tény az, hogy a választási kampány tart. A hatalmon lévők összeszedettek, az ellenzék pedig nem az, nincs kiforrott programja, nem tudnak valódi kampányba kezdeni.
– A választások előtti év hozadéka, hogy az akire számít a hatalmi párt, azt kimutathatóan támogatja. A választópolgár manipulációja nyomon követhető. Nem emlegetjük, és legjobb, ha el is felejtjük, hogy ugyanez a hatalom befagyasztotta a fizetéseket, a nyugdíjakat. Emellett azt is látjuk, hogy befagyasztották néhány árucikknek az árát, és mi nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent ez. A tény az, amikor a nyugdíjemelés 5.5 százalékos lesz, az nem fedezi majd az infláció nagyságát sem, vagyis semmit sem ér majd. Ha a rosszul tájékozott polgárra figyelek, akkor ő azt érzékeli, hogy időként kap. Egy olyan helyzet teremtődött, ami propagandába torkollik. Hiszen az átlagpolgár nem tudja, hogy az évi nemzeti jövedelemhez viszonyítva mekkora Szerbia hitele külföld irányába. Összeségében az ország, ahhoz, hogy meggyorsítsa a nagyon attraktívnak tűnő gazdasági növekedést, talán hozzájárul ezzel a minimális támogatással, hiszen azt is elkölti a polgár. Számomra viszont nagyobb kérdés az, hogy nem csak arról van szó, hogy szavazópolgárokat kell szerezni. Rengetegen vándorolnak el. Egyetemet végzettek is. Az elvándorlási hullámok nagyon régóta tartanak és valamiért nem szűnik meg. Ez nagyobb gond Szerbiának, mint bármi más. Kivel akarja megindítani a gazdaságot a jelenlegi kormány? A külföldön dolgozó orvosokkal, sofőrökkel? Ezzel többet kellene foglalkoznia a kormánynak. Szívesen feláldoztam volna húsz eurómat, egy olyan alap irányába, ami a fiatalok itthontartása szempontjából, ami biztonságot nyújtana nekem, hogy ha majd nyugdíjas Leszek, akkor legyen, aki fizesse a nyugdíjamat. Ezt a biztonságos társadalmi légkört kellene megteremtenie a szerbiai vezetésnek.
Gyurkovics szerint nem is látjuk át a következményeit annak, hogy a politikai pontszerzésre használt pénzinjekciót majd vissza is kell fizetni, hiszen hitelből fedezték azt.
– Attól tartok, nincsenek hiteles információink arról, hogy valójában hány embert érint a munkanélküliség Szerbiában, vagy hány ember munkaadója él vissza az alkalmazottainak a kiszolgáltatottságával. A szociális intézményeink vélhetően nem is rendelkeznek azokkal az infrastrukturális eszközökkel, emberi és anyagi erőforrásokkal, amelyekkel árnyaltabb képet kaphatnánk a hátrányos helyzetűekről vagy a rászorultságuk fokozatairól. A segélycsomagot is indokolt lett volna ezeknek a fokozatoknak megfelelően szétosztani – legalábbis ha az állam azt szeretné, hogy komolyan vegyük a segítő szándékát. Megmutathatta volna, hogy hajlandó észrevenni azokat a perifériára szorult rétegeket, amelyeknek valóban szüksége lenne rá. Első körben például dolgozhatott volna azon, hogy a szociális ellátórendszernek az ehhez szükséges eszközeit megteremtse. Enélkül nehéz ebből a gesztusból mást kinézni, mint hogy a jelenlegi hatalom politikai pontszerzésre használta ezt a pénzinjekciót, amit egyébként hitelből fedezett, tehát így vagy úgy, de végül törlesztenünk kell. Ha megkérdeztek volna ezer embert, hogy fejenként 30 eurót vagy összesen egy 30 000 euró értékű parkrendezést, illetve játszóteret szerettek volna inkább, valószínűleg bölcsebben döntöttek volna. Nyilván leegyszerűsíti az államvezetés dolgát, ha a polgároknak nincs beleszólásuk az ilyen jellegű döntésekbe, csak azt látják, hogy támogatást kapnak, de nem számolnak a következményekkel, történetesen, hogy kamatostól vissza is fogják azt fizetni.
