Az omikron villámgyors terjedése mellett rengeteg politikai kérdéssel foglalkozott a héten a világsajtó. Zürichtől Hongkongig, Washingtontól Varsóig terjed ezúttal a kép.

Parlamenti választások Hongkongban

Kezdjük a hongkongi parlamenti választásokkal. A Neue Zürcher Zeitung így kommentálta őket:

„Ez az első közvélemény-kutatás azóta, hogy Peking nemzetbiztonsági törvényt oktrojált a városra. A választások eredménye: megsemmisítő vereség. A szavazásra jogosultak mindössze egyharmada adta le szavazatot egy órával az urnazárás előtt. A lakosság alacsony részvétele egyértelmű reakció a márciusban elfogadott pekingi választási reformra. A hongkongi kormányt Peking igájába vonták, és politikája messze nem tükrözi a lakosság elvárását, így már el is játszotta az emberek bizalmát.”

Nem meglepetés, hogy a független sajtó kiiktatása után a hongkongi Takungpao c. napilap nem ért egyet az előző véleménnyel:

„Az alacsony részvételi arány nem ad okot aggodalomra, mert nem ez az egyetlen jele egy demokratikus rendszer minőségének, hisz ilyen helyzet tapasztaltabb demokráciákban is beállhat. Valószínű, hogy a hongkongi állampolgárok még nem ismerik eléggé az új választási szabályokat, a választások megszervezése pedig a jövőben optimalizálható.”

A pekingi Huanqiu Shibao c. napilap meg egyenesen sikeresnek minősíti a választást – nyilvánvalóan a pekingi teljhatalom szempontjából:

„Az egy évvel ezelőtti helyi választásokhoz képest ez a választás békés és rendezett volt. Az igazi demokrácia és a jogállamiság visszanyerte méltóságát.”

(A „békés és rendezett” minőséghez természetesen hozzájárult a pekingi sítlusú rendőrállam kiterjesztése Hongkongra.)

Elnökválasztás Chilében

A chilei elnöki választásokon a horvát származású baloldali jelölt, Gabriel Boric fölényesen nyert. A New York-i Wall Street Journal erről ezt írja:

„Latin-Amerika – vagy annak nagy része – a populista baloldal felé halad. Chilében a szocialista Gabriel Boric megválasztása a második fordulóban a legutóbbi példa erre. Boric meglepően nagy, 56:44 százalékos eredménnyel győzte le José Antonio Kast volt konzervatív képviselőt. Ez azt jelenti, hogy Boric végrehajthatja választási ígéretét a nemzeti jövedelem újraelosztására és egy új alkotmány bevezetésére.”

A londoni The Times c. napilap szintén kritikusan értékeli a chilei eredményt:

„Ha minél több latin-amerikai államban baloldali kormányt választanak, annál érdekessebé válnak ezek az államok Kína számára. A kínai hadsereg már üzemeltet egy űrmegfigyelő központot Dél-Argentínában, és Peking Peruval, illetve Bolíviával tárgyalásokat folytat kínai tankok esetleges szállításáról. A világ és az ország szavazói jól tennék, ha vigyáznának Chile és szomszédai jövőbeli irányára.”

Orbánnak egy fiatal nő kell

„Magyarország államfőjét a parlament választja, amelyben Orbán Fidesz nevű pártja dominál. Novák Katalin jelölése meglepetést okozott. A jelenlegi családminiszter megválasztásához azonban nem fér kétség”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung, majd hozzáteszi:

„Magyarországon, jövőre elsőként, egy nő lehet államfő. Orbán Viktor miniszterelnök kedden bejelentette, hogy Novák Katalin családminisztert javasolja a parlamentnek a jövő tavasszal sorra kerülő elnökválasztásra, aki az Orbán vezette Fidesz alelnöke [volt a közelmúltig – a szerk. megj.]. Első nyilatkozatában [Novák Katalin] azt írta, elfogadja a jelölést, és kész »Magyarországot képviselni és az egész magyar nemzetet hittel, szívvel-lélekkel szolgálni«. […]

Orbán azt mondta, sajnálja Áder János hivatalban lévő köztársasági elnök közelgő távozását. De az alkotmány nem enged neki egy újabb hivatali időt. Áder második mandátuma 2022. május 10-én jár le. Az alkotmány szerint legalább 30, de legfeljebb 60 nappal korábban kell megválasztani az utódját, ezért az országgyűlési választásokat áprilisban vagy májusban kell megtartani. Ez azt jelenti, hogy Novák Katalint számítások szerint március második hetében fogják  megválasztani. Feltehetően ez lenne az utolsó parlamenti ülés a választások előtt, amelyre az összes jelentős ellenzéki párt a szélsőjobbtól a balig széles szövetséget kötött, és a konzervatív Márki-Zay Pétert választotta Orbán kihívójának.”

„Megbízható pártembert jelöl a Fidesz az államfői tisztségre. Az ellenzék szerint Novák Katalin a nemzet megosztottságát fejezi ki”, írja a budapesti Népszava, majd így folytatja:

„Megadta a választ Novák Katalin arra a – korábban általa feltett – kérdésére, miszerint »hogyan lehet sikeres egy nő?« Orbán Viktor kormányfő a tegnapi kormányinfón bejelentette, hogy a Fidesz-frakció a családokért felelős tárca nélküli minisztert (aki nemrég még a Fidesz alelnöke is volt) jelöli az államfői posztra. Vagyis a párt- és kormányzati pozícióból kerülhet át az államfői székbe, pedig a köztársasági elnök még a fideszes alaptörvény elvárása szerint is »kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett«.

Ami a női sikerességet illeti, jókora felháborodást váltott ki Novák Katalin korábbi videója, amelyben azt fejtegette, hogy »nekem, mint nőnek nem szabad elhinnem, hogy folyamatosan versenyeznem kell a férfiakkal, és össze kell mérnem magam velük«, és azt sem, hogy »legalább olyan beosztással, legalább akkora fizetéssel kell rendelkezzek, mint ők«. Ezt a »megfejtést« mára kissé árnyalta az élet, Novák ugyanis időközben fizetésben és versenyben jócskán lehagyta a magyar férfiak zömét – közöttük egynémely harcostársát is. Sikerének titka a szorgalma mellett az, hogy nem kifejezetten karrierista, így Orbán Viktor soha sem gondolt rá lehetséges trónkövetelőként. Tény, hogy Novák Katalinról ellenzéki sorokból sem állítják, hogy a hatalom megszállottja lenne, a mára kommunikációs harci droidok gyülekezetévé alakított párt kevés higgadt, tárgyalóképes figuráinak egyike.”

Vitatott az új lengyel médiatörvény

Most pedig lássuk a vitatott lengyel médiatörvényről írt megjegyzéseket. „Ez egy puccs” – írja a varsói Gazeta Wyborcza, és így folytatja:

„A Szejmben [a lengyel parlamentben] minimális többséggel rendelkező politikusok egy csoportja és a szűken megválasztott elnök saját érdekeik megvalósítása érdekében azt akarjúk, hogy a lengyel állam önkényuralmi rezsim legyen. Ennek a politikai csoportosulásnak a vezetője egy idős ember, a PiS [Prawo i Sprawiedliwošć – Jog és Igazságosság] elnöke, Kaczynski, akiből hiányzik a saját életén túlmutató perspektíva. Kaczynskit nem érdekli az országa. Lengyelországot saját tulajdonának tekinti. Úgy gondolja, érti, milyen helyet kell elfoglalnia Lengyelországnak Európában és a világban. Egy ilyen ember és politikai támogatói képtelenek szabad médiákat elfogadni.”

Az ugyancsak varsói Rzeczepospolita c. naplap szintén felháborodását fejezi ki Kaczynski ellen:

„Míg Biden amerikai elnök a Nyugat egységes frontját próbálja felépíteni az orosz invázió megállítására, Kaczynski a lengyel-amerikai szövetség szívébe üt. Ez most a valóság teljes elvesztését jelenti. Bízzunk benne, hogy a lengyel kormánynak a hatalmon maradásra hivatott cinikus játékát nem kell megfizetnie ukrán szomszédjaink tragédiájával. Miközben Kelet-Európát háború fenyegeti, és Lengyelország biztonsága az Amerikával való szövetségétől függ annyira, mint még soha a kommunizmus bukása óta, a lengyel elnöki palota tüzet gyújt, ahelyett, hogy megtalálná annak a módját, hogy megállapodásra jusson Washingtonnal.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a független TVN-t támadó lengyel kormány maga is nyomás alá került:

„Lengyelországban ismét országos tiltakozási hullám volt tapasztalható. Vasárnap este több mint száz városban vonultak a tiltakozók az utcára, hogy a parlament által pénteken elfogadott műsorszolgáltatási törvény ellen tiltakozzanak. A műsorszolgáltató szerint 2,4 millióan írták alá azt a nyílt levelet, amelyben Andrzej Duda elnökhöz fordultak azzal a kéréssel, hogy megvétózza a pénteken elfogadott törvényt, amelyet a tüntetők a TVN kormányellenes televíziós műsorszolgáltató elleni támadásnak tekintenek. Több médiaház is kifejezte szolidaritását a levél aggodalmával kapcsolatban. Hasonló értelemben nyilatkozott már a lengyel PEN Club, a Lewiatan Munkaadók Szövetsége és az ipari szolgáltató press.pl is. A kormánypárti TVP műsorszolgáltató viszont »manipulatív«, ellenzékbarát tudósításokkal vádolta meg a TVN-t, sőt »utcai lázadásig« való felhívással is vádolta.

A módosított törvény előírja, hogy a jövőben csak az Európai Gazdasági Térségből származó társaságok lehetnek a lengyelországi műsorszolgáltatók többségi tulajdonosai. Ez kizárná az amerikai Discovery céget, amely több éve a TVN tulajdonosa. Az ellenzéki körökben ezért ezt a törvényt »Lex TVN« néven ismerik. Erről az Egyesült Államok külügyminisztériuma és az EU Bizottsága már néhány hónappal ezelőtt fejezte ki aggodalmát. Donald Tusk ellenzéki vezető vasárnap esti pátosszal teli beszédében az 1980-as évek lengyel Szolidarność polgári mozgalomra hivatkozott. Azt kiabálta az elnöki palota előtt összegyűlt tömegnek, hogy »közösen fogjuk úgy kisöpörni ezeket a gonosz uralkodókat, hogy nyomuk sem fog maradni«.”

Tornyosuló akadályok Biden útjában

Biden elnök több mint kétezer milliárd dolláros szociális infrastruktúra-teremtési és klímavédelmi terve (a Build Back Better) egyre kisebb eséllyel számolhat a Kongresszusban. Joe Manchin nyugat-virginiai demokrata szenátor ugyanis kijelentette, hogy nem tudja megszavazni a törvénycsomagot – márpedig ahhoz minden egyes demokrata szenátor szavazatára szükség van az 50:50-es pártarány miatt, amelyben egyetlen jobboldali tag sem hajlandó a legrászorultabbak megsegítésére, illetve az éghajlatvédelemre. A dublini Irish Times erről ezt írja:

„Manchin arra figyelmeztet, hogy a törvényjavaslat tovább fokozhatja az inflációt és növelheti Amerika adósságterheit. Kritikusai szerint azonban ő csak a szénipar oldalán áll, amelynek erős lobbija van saját államában. A törvényt azonban Manchin támogatása nélkül nem lehet elfogadni. Ha pedig azt túlságosan felhígítják, azzal Biden valószínűleg saját pártja nagy részét idegenítené el. Ezért fennáll a vereség veszélye a [2022. novemberi] félidős választásokon is.”

A Washington Post részben jogosnak tartja a kritikát:

„A demokraták egyetlen reménye most az, hogy kiválasztják a törvényjavaslat legfontosabb elemeit, azok végleges finanszírozását biztosítják, a többit pedig törlik. A legfontosabb prioritások a klímaprogram, a gyermekek támogatása és az egészségbiztosítási rendszer régóta szükséges korrekciója. Ezen kívül csökkenteniük kell a magas jövedelmű adófizetők túlzott kompenzációját is. Ha a demokraták felelősségteljesebbé teszik a törvényjavaslatot adópolitikai szempontból, akkor még az is lehetséges, hogy Manchin szenátor eláll a klímapolitikával kapcsolatos kifogásaitól.”

Napilapok a világ mnden tájáról (Illusztráció: Pixabay)