A vízkereszt dátuma Amerikában örökre a politikai vízválasztó jelképe marad. Ahogy Shakespeare utolsó nagy komédiájáról (amely után a tragédiák sorakoztak) írta egy irodalomtörténész, a politikai élet „hangszerelői” is az USA-ban – de világszerte sokhelyütt – a „mély zavarodottság kísérteties húrjain játszanak”. Egy évvel ezelőtt, 2021. január 6-án rohamozta meg a csőcselék a Kongresszus épületét, hogy az előző évi novemberi elnökválasztáson vesztes, fanatikusan imádott bálványukat egy utolsó erőfeszítéssel hatalomban tartsák.
Donald Trump, az újraválasztási kísérletét elbukó elnök aznap déli beszédében – virágnyelven – pontosan erre tüzelte fel őket. Az erőszakos behatolás sikerült ugyan – öt rendőr és egy támadó halála mellett –, de a nyilvános akasztásra ítélt Mike Pence alelnök (akit családjával együtt a biztonságiak egy hátsó lépcsőn mentettek ki az ülésteremből) az ostrom leverése után mégsem volt hajlandó esküjét megszegve elutasítani a Joe Biden győzelmét megerősítő elektori szavazatokat.
Amikor a Szabad Magyar Szó – a teljes magyar médiatérben elsőként – élőben tudósított a puccskísérletről, egyik olvasónk a Facebookon durván megvádolt bennünket a „csőcselék” szó használata miatt. Azonban ez azóta is egyértelmű szóhasználat az amerikai médiában (angol megfelelője a mob), arról nem is beszélve, hogy az elmúlt egy évben 725 résztvevőt ítéltek el és még több száz eljárás van folyamatban.
Az igazságügyminiszter éppen tegnap jelezte, hogy ez csak a kezdet, az erőszakot közvetlenül végrehajtó résztvevők elleni eljárás. De a nyomozás kiterjed minden szintre, azokra is, akik ott sem voltak, de részt vettek a puccs előkészítésében. A kongresszusi vizsgálat a Trump-párti republikánusoktól és a volt elnök közvetlen munkatársaitól is beszerzett már majd százezer oldalnyi terhelő bizonyítékot arról, hogy az ostrom szervezett volt, a Fehér Ház közvetlen közelében álló szállodából irányították az elnöki hivatal munkatársai és külső elvtársaik. Az utolsó hivatali napjait élő Trump pedig a Fehér Ház elnöki ebédlőjéből követte televízión a történéseket, és több mint három órán keresztül még saját gyermekeinek könyörgésére sem volt hajlandó teljesíteni eskü alatt vállalt kötelességét, az alkotmányosság védelmét.
Trump „nagy hazugsága”, hogy ti. elcsalták tőle a győzelmet (amit semmi sem bizonyít: több tucat bírósági kereset során saját maga által kinevezett bírák, sőt minden egyes érintett republikánus választási illetékes is elvetette) a mai napig mérgezi az amerikai politikát. Olyannyira, hogy ma már szinte semmiben nem ért egyet a két tábor. A Trumphoz való hűség igazi vízválasztóvá vált. Pártjának tagjai a trumpi átoktól rettegve lapulnak – kivéve pár hangos fanatikust – és csak maroknyi republikánus törvényhozó meri kimondani a volt elnök gyalázatos tetteit.
A nemzetközi porondon pedig szinte egyáltalán nem maradt olyan politikus – Orbán Viktor magyar miniszterelnök, a Trump által „politikai ikertestvérnek” nevezett illiberalizmus-bajnok kivételével –, aki kiállna a csaló milliárdosból lett bukott politikus személyi kultusza mellett.
Biden elnök és Kamala Harris alelnök a Kongresszus szoborcsarnokában emlékezett csütörtök reggel a gyalázatos eseményekre. Biden minden korábbinál erélyesebben elítélte a választási csalással való manipulációt és figyelmeztetett arra, hogy Moszkvában, Kínában – „és másutt”(!) – azon mesterkednek, hogy lehetetlenné tegyék a demokráciát, és hogy az ottani egyeduralmi rezsimekre hasonlító banánköztársasággá alacsonyítsák az Egyesült Államokat, mert csak így tudják megőrizni személyes vagy egypárti hatalmukat.
Az amerikai politikai színtéren is ádáz küzdelem folyik. A választási rendszer sajátosságai miatt (amelyben a területi elv többféleképpen felülírja a többségi elvet, különösen a tagállami választásokon) a trumpista jobboldal által vezetett államokban egy év alatt több száz törvény született, vagy van előkészületben, amelyek lehetetlenné tennék a többség akaratának érvényesülését. A republikánus többségű törvényhozások ugyanis kisajátítanák maguknak a jogot, hogy a szavazás eredményétől függetlenül annak adják az elektori szavazatokat, akinek ők akarják – természetesen a mindenkori jobboldali jelöltnek.
Az amerikai társadalomban ugyanis egyre növekszik a liberális oldalra szavazó többség – a szélsőséges jobboldali média fölénye ellenére –, úgyhogy a jobboldali jelölteknek egyre kevesebb esélyük van, hacsak nem betonozzák be magukat a hatalomba, amint azt a putyinok, hszik és szövetségeseik teszik.
Az 1860-as évek polgárháborúja óta soha nem volt ekkora veszélyben az amerikai demokrácia. Márpedig annak bukása a világ minden önkényurának a legfőbb álma.
A washingtoni Kapitólium ostroma, 2021. január 6-án (Fotó: Shutterstock)
