Identitáskeresésben. Ezt a címet kapta – a szabadkai Életjel kiadó gondozásában megjelent – Káich Katalin legújabb könyve, amelyet Zombor után január 28-án a Zentai Alkotóházban mutattak be, ahol Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Közművelődési Központ megbízott igazgatója üdvözölte a jelenlévőket, valamint a szerző mellett bemutatta Dévavári Beszédes Valériát, az Életjel kiadó vezetőjét és Hózsa Éva egyetemi tanárt, kritikust.
Káich Katalin, Dévavári Beszédes Valéria és Hózsa Éva (Fotó: Révész Róbert)
Mivel a könyv a Családi Körben megjelent írásokat is tartalmazza, így Tőke János, a hetilap főszerkesztője bevezetőjében arra hívta fel a figyelmet, nagyon hasznos lenne, ha a vajdasági magyar értelmiség követné Káich Katalin példáját, s időről időre tollat ragadna és megírná a gondolatait, véleményét, mert ha eddig így tett volna, ez a közösség sokkal előrébb tartana minden téren.
Tőke János, a Családi Kör főszerkesztője mosolyt csalt a jelenlevők arcára (Fotó: Révész Róbert)
Dévavári Beszédes Valéria elmondta, hogy többször is vitába szokott szállni azokkal, akik úgy vélik, nincs szükség egy szöveg újraközlésére, ha az egy kiadványban már megjelent, akkor nem kell reprodukálni máshol. A néprajzkutató ezzel nem ért egyet, mivel szerinte az egy kötetbe szerkesztett írások egy egészen új képet adhatnak az olvasóknak.
Az Identitáskeresés című kiadványban harminchárom írás kapott helyet, három nagy téma köré csoportosítva: az első, Káich Katalin szülővárosa, Zombor, a második a színház, a harmadik pedig a kultúra.
Hózsa Éva többek között arról is beszélt, hogy a szerző nem színikritikát, hanem színháztörténetet ír, így nem maradhatott el kapcsolódási pontként a Zentai Kamaraszínház se, amellyel kapcsolatban Káich Katalin kiemelte a Tündér Lala és a Tündér Míra előadásokat, valamint azt is, hogy a helyi színház nem riad meg attól sem, hogy Shakespeare darabot adjon elő, miközben az utóbbi időben ezt egyre kevesebb színház vállalja be.
Káich Katalin arról is szólt, hogy a kultúra az anyagi támogatások terén a sport mögött kullog, így az ép testben, ép lélek kijelentésből csak az előbbi valósul meg, míg a költséges színházi előadásokra kevesebb pénz jut, így kénytelenek vagyunk egy látványcivilizációban élni.
Ami a kötet címét illeti, az identitáskeresésről folytatott diskurzus során Hózsa Éva és a szerző is elmondta, hogy a kiadványban többször is felbukkan az üzenetátadás és az -hozás, mint az élet egyik fontos része, ugyanis Káich Katalin szerint az, hogy kivel találkozunk és tőle milyen üzenetet kapunk, jelentős mértékben befolyásolja és meghatározza az identitásunkat.
– Ha belőlem árad a szeretet, akkor igyekszem olyanok társaságában lenni, akik ugyanígy tesznek. Ha nem ilyen a közeg, akkor azt elhagyom, mert nem érzem ott jól magam – mondta Káich Katalin, aki szerint ezek az üzenetek segítenek az embereknek, hogy minél jobban megismerjék magukat és megtalálják az identitásukat. A szerző kiemelte, hogy rá B. Szabó György tanár volt nagy hatással, s azt kérte a Jóistentől, ha tanár lesz, akkor legalább egy diákjának az életében jelentse ő ugyanazt, amit neki a tanár úr jelentett, mert ha így lesz, akkor már nem élt hiába.
Az est folyamán szóba került, hogy a vajdasági magyarság életében továbbra is nagyon hiányzik egy tudományos intézmény, amely beszámolna, megismertetné az embereket a kutatások eredményeiről, s amely összefogná mindazt a tudást, amely az évek során felhalmozódott a közösségben.
A könyvbemutató végén Dévavári Beszédes Valéria elmondta, hogy a zombori est azért volt ünnep, mert arra január 12-én, Káich Katalin nyolcvanadik születésnapján került sor, a zentai pedig azért, mert az Identitáskeresésben című kiadványért a kiadó csütörtökön Palicson a magyar kultúra napján oklevelet vehetett át, ami nemcsak a kiadónak, hanem a szerzőnek, valamint a fedőlapot és az illusztrációkat megalkotó Sagmeister Laurának is elismerés.
Révész Róbert fotói:
Hugyik Richárd, a Thurzó Lajos Közművelődési Központ vezetője üdvözölte a közönséget (Fotó: Révész Róbert)
