Az olasz államfő újraválasztása, a szocialisták győzelme a portugál parlamenti választásokon, a német pacifizmus visszásságai, a Putyin–Orbán találkozó Moszkvában, a pekingi téli olimpia kezdete előtti hideg hangulat és végül Boris Johnson brit kormányfő jogellenes bulijai. Igazán változatos tematikával szolgált a nemzetközi sajtó az elmúlt héten.

Marad Róma „feje”

„Olaszország továbbra is szükségállapotban van”, írja a római La Repubblica című baloldali napilap Sergio Mattarella olasz államfő újraválasztásáról:

„A konfrontációnak vége, akárcsak 2021 februárjában, amikor az egyetlen lehetséges kiegyensúlyozott kandidátust javasolták: Mattarella marad az elnöki palotában, mint az ország egységének legfőbb képviselője, Mario Draghi pedig a miniszterelnöki hivatalban marad, hogy a legnagyobb és a legszokatlanabb koalíciót vezesse tovább, miután felvállalta a járványból kivezető gyógyulás vezetését. Ez megerősíti azt a feltevést, hogy Olaszország továbbra is szükségállapotban van. […] Mattarella hét évre történő megválasztása és Draghi egyidejű kormányon tartása értékes belső stabilitást és nemzetközi hitelességet ad Olaszországnak, legalábbis a 2023-as parlamenti választásokig.”

A madridi El Mundo című napilap úgy látja, „Mattarella továbbra is a kormányozhatatlan Olaszország élén áll”:

„Az olasz politikában mindig minden lehetséges. Így hát tegnap a pártok elővették a cilindereiket, hogy kirángassanak belőlük egy ismerős személyt, Sergio Mattarellát, aki sajnálatára kénytelen az elnöki poszton maradni. Ez volt az egyetlen megoldás, tekintettel arra, hogy a felek nem tudtak megegyezni az új államfő személyéről. Az eddigi elnök önfeláldozása azt jelenti, hogy az olasz politikában minden marad a régiben, beleértve Mario Draghi kormányát is, aki csalódására nem lett az új elnök. Ez néhány hónapnyi stabilitást biztosít az országnak a járvány leküzdésére irányuló, folyamatban lévő reformok kezelésében. Ez a vészhelyzeti megoldás azonban nem rejtheti véka alá az ország politikájának kudarcát és azt, hogy intézményei mennyire elavultak. Olaszország régóta krónikus kormányozhatatlanságban szenved. És aggodalomra ad okot, hogy a nemzet stabilitásának biztosításához szükséges fontos kompetencia és az államfő olykor döntő szerepet betöltő szerepe is gyengül.”

A szocialisták győzelme Portugáliában

A lisszaboni Jornal de Negocios című napilap azon a véleményen van, hogy a kormánypárt meglepően egyértelmű választási győzelmét mindenekelőtt Costának köszönheti:

„A szocialisták, akik az előrejelzések szerint fej fej mellett álltak a konzervatív PSD-vel, ezt a versenyt e párt és a többi baloldali párt ellen is megnyerték. Győzelmüket elsősorban Costa személyiségének köszönhetik. A PSD jelöltje, Rio viszont nem tudta magát alternatívaként felmutatni.”

A portugáliai parlamenti választásokon a szocialisták abszolút többséget szereztek. A barcelonai La Vanguardia című, spanyolul és portugálul megjelenő napilap szerint:

„…a szocialista miniszterelnök, Costa most szabad kezet kapott. Kénytelen volt előrehozott választásokat kiírni a járvány kellős közepén, mert baloldali partnerei leszavazták a költségvetést. A választók viszont ezt nem bocsátották meg nekik. A portugálok a stabilitás mellett szavaztak Costára. A jobboldali tábor pedig  megoszlott, mert a szélsőjobboldal sok szavazatot kapott, és így jelenleg a harmadik legerősebb erőt alkotja.”

A német pacifizmus Putyinnak segít

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című hetilap bírálja Németország tétova hozzáállását az ukrajnai válsággal kapcsolatban:

„Az ország kifizet egy terepi kórházat és 5000 sisakot küld Ukrajnába, ahogyan azt az SPD-s védelmi miniszter büszkén bejelentette a héten. Ez rossz viccnek hangzik. És még rosszabbul hangzik, ha tudjuk, hogy Ukrajna 100.000 sisakot és ugyanennyi védőmellényt kért. Nem sokkal ezután Gerhard Schröder volt kancellár megdicsérte a német fegyverszállítás megtagadását. Németországban az ilyen geopolitikai írástudatlanságot gyakran pacifizmussal igazolják – ami a közelmúlt történelmét tekintve szintén érthető. Azonban az idők azóta megváltoztak. Németország már régen nem csak egy gazdasági óriás, hanem egyben – önfelfogásában is – vezető európai hatalom. Ilyen helyzetben az is cselekszik, aki nem tesz semmit. Az orosz uralkodó egyik stratégiai célja, hogy aláássa Európa egységét, valamint, hogy Európa és az Egyesült Államok közé éket verjen. A keserű dolog ebben az, hogy a jó szándékú német pacifizmus éppen ezeket a célokat támogatja.”

A Frankfurter Allgemeine Zeitung erről ezen a véleményen van:

„Az európai jobboldali populisták hétvégi tanácskozása azt mutatta, hogy Vlagyimir Putyin és az ukrán válság megosztja ezeket a pártokat. Mély árkok húzódnak a földrész »hazafiai« között ebben az ügyben arról, milyen viszonyt alakítsanak ki az orosz elnökkel, noha az eseménynek azt kellene demonstrálnia, hogy teljes az egység. Ám arra csupán egyetlen mondat utal a zárónyilatkozatban: Oroszország hadmozdulatai a keleti határon a háború szélére sodorták ezt a földrészt.

[…] Hárman vonták magukra a figyelmet: Orbán Viktor, Mateusz Morawiecki és Marine Le Pen. A lengyel kormányfő meghúzta a határt még Putyin barátai számára is, amikor az El Mundónak kijelentette, hogy vagy megállítják a Kreml birodalmi terveit, vagy rémálom jön az EU-ra. A magyar politikus visszafogottan csupán annyit közölt, hogy a helyzet igen bonyolult. Marine Le Pen pedig kinyilvánította, hogy nem támogatja a záróközleményben az orosz-ukrán részt, mert nem szeretne olyasmit tenni, ami kedvezőtlenül hathat Emmanuel Macron és Vlagyimir Putyin tervezett tárgyalására.”

A Karmelita a Kreml oldalán

Orbán a magyar modellt ajánlotta, Putyin szerint viszont Európának problémái lesznek, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Öt órán át tárgyaltunk – kezdte Vlagyimir Putyin azt a sajtótájékoztatót, amelyre Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel állt ki kedd délután, Moszkvában tartott csúcstalálkozójuk után. Az orosz elnök emlékeztetett, hogy Magyarország kőolajszükséglete 55, a gázszükséglete 80 százalékát fedezi orosz forrásokból, és hangsúlyozta, hogy a koronavírus-járvány miatti »bonyolult« helyzet ellenére a kétoldalú kereskedelmi forgalom az elmúlt év első 11 hónapjában 30 százalékkal 5,5 milliárd dollárra nőtt, és kitért arra is, hogy Roszatom a két új megépítendő blokkal megduplázza, 4.400 megawattosra növeli a Paksi Atomerőmű teljesítményét.”

A müncheni Süddeutsche Zeitung szerint:

„Feltűnően visszafogott volt Orbán Moszkvában. Ez azonban felvet egy alapvető kérdést: vajon ezzel a látogatással szembement-e Orbán az EU-val, megosztja-e és még inkább aláássa-e az amúgy is ingatag nyugati egységet? Illetve, hogy Putyin szóba hozza-e hosszú idő után először nyilvánosan az orosz csapaterősítéseket? Nos, a magyar vezető igen óvatosnak mutatkozott, és a megegyezés lehetőségét hangsúlyozta. Annál bőbeszédűnek bizonyult az orosz elnök, aki szerint a Nyugat figyelmen kívül hagyja a Kreml biztonsági érdekeit. Ugyanakkor fennáll a veszély, fűzte hozzá, hogy Ukrajna belép a NATO-ba és megtámadja a Krímet, holott az »szuverén orosz terület«.”

Hideg hangulat a pekingi téli olimpia kezdete előtt

Néhány nappal a kínai téli olimpia kezdete előtt egyre több kritika éri a rendező országot és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot (NOB). Az oszlói Afterposten című, legnagyobb példányszámú norvég napilap ezt írja erről:

„Természetesen könnyű a NOB-ot egy nagy rossz farkasként, a nagy főnökök szervezeteként ábrázolni. A fontos reformok végrehajtása ellenére a korábbi korrupciós botrányok mély nyomokat hagytak rajta, pedig 2017 óta az emberi jogok védelme is az olimpiai játékokat szervező ország egyik kritériuma. De csak az idő fogja majd megmutatni, hogyan kezelik ezt az elvet a gyakorlatban. Ettől eltekintve Kínának elég lehetősége lett volna arra, hogy megmutassa a gerincét. Ilyen például az ujgurokhoz való viszonyulás, a hongkongi helyzet és Peng Shuai teniszező esete. Ha azonban az emberi jogok megsértése kizárási kritérium lenne, nem sok olyan ország maradna, amely alkalmas lenne a játékok szervezésére. Fontos lenne, hogy a NOB világos kritériumokat szabjon meg minden pályázó állam számára megfelelő következményekkel.”

A tajpeji Lianhebao című napilap ezt követeli:

„Az USA és más országok diplomáciai bojkottja egy kissé hideg légkört teremtett Pekingben. Az olimpiai játékok történetében gyakran voltak már ilyen politikai indíttatású bojkottok. Ma azonban a politikát nem lehet teljes mértékben átvinni a sportba. A tényleges főszereplőktől, a sportolóktól nem szabad elvenni azt az élményt, hogy jól érezzék magukat a versenyeken. Ez az öröm az ő joguk, amit garantálni kell nekik.”

Johnson komikus operája

A Washington Post című napilap önelégülten fogalmaz Boris Johnson brit miniszterelnök a koronavírus alatt megtartott bulija ügyéről:

„A cirkuszi zene a BoJo bohóc hattyúdalának befejező szakaszát játssza.”

Egy további cikkében ez a napilap a dublini Irish Examiner című napilapra hivatkozik, amely szerint „ez a Johnson-kormány komikus operává fajult.”

„Bár Johnson bocsánatot kért, és személyes felelősséget vállalt a helytelen magatartásáért, a bombasztikus parlamenti szereplésében kevés jel utalt arra, hogy ezt komolyan gondolta” – írja a londoni Times című napilap, majd ezt a következményt vonja le:

„Ez a botrány rontja a kormányba vetett bizalmat, és rontja Nagy-Britannia hírnevét.”

Napilapok a világ mnden tájáról (Illusztráció: Pixabay)