Nem lett igazuk azoknak, akik választási győzelme óta szenilis vénemberként próbálták lefesteni Joe Biden amerikai elnököt. Putyin ütemről ütemre végigzongorázta azt a kottát, amit a nyugati hírszerzés hetekkel ezelőtt közzétett és amire Joe Biden figyelmeztette a világot: Oroszország elindította az Ukrajna elleni (újabb) inváziót.

A képlet aránylag egyszerű, Slobodan Milošević és sokan mások történelmi gaztetteiből ismerjük: ellopom a(z egyik) tehenedet és megvádollak, hogy vissza akarod lopni. Megszállom az országod egy részét, majd megvádollak, hogy fegyverrel akarod visszaszerezni – ami ugye tisztességtelen dolog, ezért én még több fegyverrel még több részt hasítok ki belőle. Mert ugye eredetileg is az enyém volt. Ott valahol ezer éve. Tiszta sor.

Tekintsük végig, mi történt az elmúlt 30 évben Moszkva, Kijev és a világ viszonylatában:

  • 1991 karácsonyán megszűnt a Szovjetunió, alkotóelemei független államokká váltak – beleértve azt az Ukrajnát is, amely már a Szovjetunióba is független államként „lépett be” 1922-ben, mégpedig annak legfejlettebb részeként.
  • A szovjet atomfegyverek terjedésének megelőzésére az atomsorompó egyezmény tagjai 1994. december 5-én megegyeztek minden atomfegyvert állomásoztató poszt-szovjet állammal, hogy függetlenségük és területi sérthetetlenségük szavatolásáért cserébe minden nukleáris fegyverzet „örököse” az Orosz Föderáció lesz.
  • Az egyik ilyen Budapesti Memorandumot a világ akkori harmadik legnagyobb atomfegyverzetét tároló Ukrajna írta alá Oroszországgal, az Egyesült Királysággal és az Egyesült Államokkal, amelyben az utóbbi három hatalom garantálja Ukrajna szuverenitását. (Ld. az egyezmény angol szövegét Leonyid Kucsma, Borisz Jelcin, John Major és Bill Clinton aláírásával – az ENSZ hivatalos gyűjteményéből)
  • 2013–14-ben Ukrajna társulási szerződést tervezett kötni az Európai Unióval. Viktor Janukovics akkori ukrán elnök azonban Putyin nyomására nem volt hajlandó azt aláírni, ami miatt hatalmas tiltakozás következtében kénytelen volt lemondani és Oroszországba szökni.
  • Putyin kihasználta az „oroszellenes hangulatot” és a fekete-tengeri flotta főhadiszállása számára bérelt Szevasztopolból kiindulva megszállta és egyszerűen Oroszországhoz csatolta a Krím-félszigetet. Emellett két kelet-ukrán régióban szeparatistákat juttatott hatalomra, akik kikiáltották a „Luhanszki Népköztársaságot” meg a „Donyecki Népköztársaságot”. Oroszország ezzel súlyosan megszegte saját szavát és a nemzetközi jogot.
  • A világ ugyan csóválta a fejét, de nem akart Ukrajna miatt háborúba keveredni.
  • Nyolc évvel később Putyin egy teljes éven át halmozta a seregeket Ukrajna északi, keleti meg nyugati határain, miközben hónapokon át azt hajtogatta, hogy azok csak szokásos hadgyakorlatok miatt „járnak arra”.
  • Tavaly júliusban Putyin hosszú történelmi fejtegetésben tette világossá, hogy Ukrajnát nem tekinti „országnak”, decemberben pedig előállt a követeléssel: a NATO kötelezze magát arra, hogy Ukrajnát soha nem veszi fel tagjai közé, sőt vonuljon vissza az 1997 előtti „határokra”. Emlékezetes, hogy az első volt szovjet csatlósok (közöttük Magyarország) is csak 1999-ben csatlakoztak az Észak-atlanti Szerződéshez – vagyis Putyin a szovjet birodalom visszaállítására törekszik, valamint megkérdőjelezi az országok (közöttük Magyarország) szuverén jogát, hogy saját külpolitikai döntéseket hozzanak.

Február 21-én aztán, a téli olimpia utáni napon – ahogy azt a nyugati hírszerzés előre megjósolta – a nemzetközi diplomáciai erőfeszítésekre fittyet hányva Putyin elindította az újabb inváziót Ukrajna ellen.

Hiába mondja ugyanis, hogy a szakadár területeket próbálja „megvédeni”, mert ott „oroszellenes népirtás” folyik, meg hogy Ukrajna „támadást készít elő Oroszország ellen”. Az előbbi egyszerűen nevetséges, az utóbbi meg egyenesen közröhej.

Csakhogy egyáltalán nincs nevethetnénk: A világ most sincs felkészülve arra, hogy hatékonyan megálljt parancsoljon a megszállott megszállóknak – mint ahogy a volt Jugoszláviát felrobbantó szerb nacionálbolsevik diktátor idején sem volt. A NATO ugyan nyilvánvalóan megvédené saját tagjait, de nem fog háborúba keveredni mások miatt. És az agresszor ezt pontosan tudja.

Putyinnak az az előnye is megvan, hogy nem kell belpolitikai felelősség alapján cselekednie: hazai ellenzékét egyszerűen száműzi, megmérgezi, megöleti vagy börtönbe veti. A gáz- és benzinár szédületes emelkedését sem rója fel neki otthon senki, hiszen az az egyetlen bevételi forrása, vagyis pontosan az jön neki jól.

Meg az, hogy vannak (közeli és távoli) gátlástalan nyugati vezetők, akik saját gazdagodásuk és – hiú reményekkel táplált – történelmi „nagyságuk” érdekében inkább saját szövetségeseiket árulják el, csakhogy a megszállott cárhatnámhoz simuljanak. Azok a nacionálpopulisták, akik folyton a szuverenitásra hivatkoznak, vajon hogyan nyelik le, hogyan adják el saját népüknek, hogy a szomszédságban viszont – saját nagy partnerük szemében – mit sem ér ugyanez az elv?

Orosz–ukrán válság, 2022 (Illusztráció: Shutterstock)