A nemzetközi béke és biztonság őreként létrehozott Biztonsági Tanács gyakorlatilag cselekvésképtelen, ha akár csak egyetlen állandó tagjának is nem tetszik valami. Ezt már öt évvel a világszervezet felállítása után belátták a nagyhatalmak. Az ilyen patthelyzet áthidalása végett fogadták el 1950-ben az Összefogással a békéért c. határozatot, amely kimondja, hogy ha a BT határozatképtelen, de legalább hét tagja (ezt azóta kilencre emelték, mivel a BT-tagság is kibővült 11-ről 15-re), vagy az összes tagállam többsége úgy kívánja, 24 órán belül összehívható az ENSZ Közgyűlés rendkívüli sürgősségi ülésszaka.
Erre került sor február 28-án, mivel négy nappal korábban az Orosz Föderáció megvétózta az amerikai határozattervezetet, amely felszólította volna Moszkvát az Ukrajna elleni agresszió haladéktalan leállítására. Oroszország magára maradt a szavazásnál, és a 11 Igen szavazat több mint elegendő volt ahhoz, hogy összehívják a 11. rendkívüli sürgősségi ülésszakot.
Erre a munkaformára először és másodszor 1956 őszén került sor – méghozzá párhuzamosan. November elsején a szuezi válság miatt, negyedikén pedig a magyarországi forradalom szovjet csapatok általi leverése miatt, miután a BT mindkét súlyos kérdésben tehetetlennek bizonyult.
A szuezi válság – pontosabban a Franciaország és Nagy-Britannia által titokban támogatott izraeli agresszió – ügyében először az amerikai, majd a szovjet határozati javaslat bukott el (mindkettő Izrael-ellenes volt) a brit és a francia párhuzamos vétón. Emiatt éppen Jugoszlávia javasolta a legelső rendkívüli sürgősségi ülésszak összehívását, amelyen az amerikai határozattervezet nagy többséggel átment és követelte Izrael visszavonulását az eredeti határokra, a Szuezi-csatorna megnyitását és az első ENSZ-békeerő felállítását.
A magyarországi szovjet megszállást elítélő BT-határozattervezetet az USA nyújtotta be és a Szovjetunió vétózta meg. Akkor amerikai javaslatra hívták össze a sürgősségi közgyűlést. Az utóbbi egy hétig ülésezett és több határozatot is elfogadott, amelyekkel többek között követelték a szovjet csapatok kivonását, szabad választások megtartását és a kétszázezer magyar menekült megsegítését – az utóbbi kivételével vajmi kevés kényszerítő erővel. Jugoszlávia egyszer sem szavazott a Szovjetunió mellett, hanem inkább tartózkodott.
A következő évtizedekben még nyolcszor került sor rendkívüli sürgősségi ülésszak összehívására: ötször az izraeli—palesztin viszály ügyében (rendre amerikai vétó miatt: 1958, 1967, 1980, 1982, 1997 – az utóbbi 21 évig tartott…), egyszer Afganisztán szovjet megszállása miatt (1980), egyszer-egyszer pedig Kongó, illetve Namíbia ügyében.
A Közgyűlés határozatai nem bírnak kényszerítő erővel, tehát ezen a mostani 11. rendkívüli sürgősségi ülésszakon is hiába születik óriási többségű határozat az orosz invázió leállításáról, annak semmilyen közvetlen foganatja nem lesz. Az viszont minden bizonnyal ki fog derülni, hogy a putyini agressziót alig néhány tagállam hajlandó támogatni. A jelöltek: Belorusz, Kuba, Venezuela – és a dicstelen sorban akár Szerbia is…
De majd meglátjuk.
Ülésezik az ENSZ Közgyűlése (Archív fotó: Shutterstock)
