„A háború bűn, Ukrajna nem ellenség” Még a moszkvai sajtóban is olvasható (volt...) ilyen megállapítás

Természetesen az Ukrajna elleni orosz invázió hírei uralják a világsajtót New Yorktól kezdve Párizson, Frankfurton és Budapesten át – egészen Moszkváig, ahol azonban Putyin rezsimje sorra tiltja be az ellenzéki sajtót.

Putyint hatásos szankciók fogják sújtani 

vélekedik a New York-i Wall Street Journal című gazdasági napilap:

„Putyin úgy irányítja Oroszországot, mint egy rablóbandát, ahol a vagyont a cimborák között osztják meg, de a lakosság kevés hasznot húz belőle. [. . .] Ezek az elitek mindaddig megtarthatják hatalmukat, amíg támogatják a rezsimet. A súlyos szankciók azonban megakadályoznák a rezsimmel kapcsolatban álló oroszok belépését az Egyesült Államokba, Európába és az Egyesült Királyságba, és elkoboznák külföldön befektetett vagyonukat. A korlátozásoknak ki kell terjedniük minden feleségre, gyermekre, szeretőre, unokatestvérre, nagybácsira, unokaöccsre és közeli barátra. [. . .] De felmerül az a kérdés is, hogy mit kezdjenek azokkal a nyugati emberekkel, akik évek óta az orosz bérlistán vannak. Gerhard Schröder volt német kancellárt ebben a hónapban jelölték az orosz Gazprom igazgatótanácsába, miközben már most a Rosznyeft igazgatótanácsának elnöke. […] Legalább ezeket az úttörőket kellene kizárni a közéletből.”

Oroszország súlyos árat fog fizetni ezért a háborúért, int a Kreml-kritikus moszkvai Novaja Gazeta:

„Oroszország bombázza Ukrajnát. A Novaja Gazeta szerkesztői őrültségnek tartják ezt a háborút. A szerkesztőség nem tartja az ukrán népet ellenségnek – és az ukrán nyelvet sem az ellenség nyelvének. A háború bűn. Ukrajna nem ellenség. Oroszország súlyos árat fog fizetni Putyin ezen döntéséért. A háborút néhány órán belül ez az egy személy indította el. Mindannyiunk számára a békéhez vezető út most kihívássá válik. [. . .] Ha a propaganda képezte ennek a háborúnak az alapját, akkor ezt most már csak a tények ellensúlyozhatják. Az újságírók nem katonák, mi fegyvertelenek vagyunk. Mi csupán beszámolunk erről a háborúról, hogy a társadalom megértse, hogy a háború egy szörnyű dolog. [. . .] Munkánkat a jövőben valószínűleg katonai cenzúra fogja majd ellenőrizni. De senki sem védi Ukrajnát – kivéve magukat az ukránokat. Azokon az oroszokon kívül, akik nemet mondanak a háborúra, senki sem tudja megakadályozni nemzeti katasztrófánkat.”

Putyin logikája primitív, állapítja meg a koppenhágai Politiken c. napilap, különös figyelmet fordítva az orosz elnök kijelentéseire:

„Akinek hatalma van, annak mindig igaza van. Úgy tűnik, Vlagyimir Putyin ilyen egyszerűen gondolkodik. A szomszédos Ukrajna elleni orosz invázió az első jelentős szárazföldi offenzíva Európában a második világháború óta, és Putyin  elítélendő ezért, hisz törvénytelen döntése saját országát, sőt, a világ többi részét is óriási válságba sodorta. Rövid távon ugyan lehetetlen megállítani Oroszország invázióját, de annál most fontosabb, hogy Putyin primitív erőszaklogikája hosszú távon ne vezessen győzelemhez. Az Ukrajna elleni támadás nem csupán egyetlen ország elleni támadás. Ez egy támadás a szabályokon alapuló világrend ellen, amelyet a második világháború után gondosan felépítettek. Oroszországot ezért rá kell kényszeríteni arra, hogy hagyjon fel az agressziójával, és hagyja el Ukrajnát. És ez könnyű lesz? Nem. És időbe fog telni? Állítólag igen. Ez egy harc, amit nem szabad elveszítenünk. Az alternatíva a káosz és a legerősebb fél jogának érvényesülése lenne.”

A nukleáris zsarolást komolyan kell venni

… figyelmeztet a Le Parisien c. nailap:

„Ezt a nukleáris zsarolást nagyon komolyan kell venni. […] Ez csak rosszabb kivitelben viszi vissza a világot a hidegháború korába […] Putyint, akit az Elysée-palota nemrégiben »paranoiásnak« minősített, csupán egyetlen szabályt ismer: a sajátját. Ez az ember ugyanolyan kiszámíthatatlan, mint amilyen ellenőrizhetetlen.”

A New York Times úgy véli, Putyin elszámította magát, és sokan túlértékelik Oroszországot:

„Miután Putyin megtámadta Ukrajnát, két dolog vált világossá. Először is, hogy Putyin megalomán. Másodszor: Oroszország gyengébb, mint azt a legtöbben gondolták. Putyin nem az első brutális diktátor, aki nemzetközi páriává vált. De ő az első, akinek a hazai gazdasága erősen függ a nemzetközi kereskedelemtől, és egy olyan politikai elitje van, amelyik hozzászokott ahhoz, hogy a nyugati demokráciákat a saját játéktereként kezelje. Putyin Oroszországa nem egy hermetikus zsarnokság, mint amilyen ma Észak-Korea vagy a Szovjetunió volt. A lakosságának életszínvonalát elsősorban az import tartja fenn, amelyet nagyrészt olaj- és gázexporttal finanszíroz. Ez nagyon kiszolgáltatottá teszi az orosz gazdaságot a szankcióknak. Putyin hadserege még beveheti ugyan Kijevet, de ez csak tovább fogja gyengíteni saját országát. Oroszország Potyemkin-nagyhatalommá válik, amely közel sem olyan erős, mint amilyennek látszik.”

A moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta c. napilap úgy véli, hogy Moszkva Ukrajna elleni fellépése gyorsabban taszíthatja Kijevet az EU karjaiba:

„Nyilvánvaló, hogy Zelenszkij ukrán elnök ezekben a nehéz időkben hazája és az európaiak növekvő szimpátiáját próbálja ugródeszkaként kihasználni arra, hogy Ukrajna gyorsan csatlakozzon az EU-hoz, bár ez a folyamat általában éveket, ha nem évtizedeket vesz igénybe. Most azonban rendkívüli a helyzet, és Ukrajna bizonyítja, hogy államként és védelmi partnerként is megállja a helyét. Két-három hónapon belül megkezdődhetnek az előzetes tárgyalások Ukrajna jövőbeli EU-tagságáról.”

Paks II. nem szankcionálható…

… evickél Orbán Viktor, aki szerint a Paks II-t ki kell hagyni a szankciók közül, írja a budapesti Népszava c.  baloldali napilap:

[Egy rádióinterjúban Orbán Viktor] „hangsúlyozta: »nem értelmes« olyan gazdasági szankciókat kezdeményezni, amelyek miatt végül nekünk, magyaroknak kell fizetni. Szerinte ezért is kell kihagyni Paks II-t és az energia ügyét a szankciós kérdések közül. (A paksi bővítés leállítását Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök-jelölt követelte.) Azzal kapcsolatban, hogy Brüsszelben miért kerültek le a listáról az energetikai szektort sújtó szankciók, Orbán Viktor elmondta, hogy nem volt egyhangú álláspont, az ilyen intézkedések sok más országnak is nagy károkat okoznának, igaz, ha ez a döntés megszületne, a  magyarok ezt nem akadályoznák meg. Orbán elmondta továbbá, hogy a szankciók nem érintik az ellátás biztonságát, a magyar-orosz megállapodásokat és a rezsicsökkentést sem.”

Orbán Putyin régi cimborája

… emlékeztet a Los Angeles Times:

„Orbán Viktor éveken át Vlagyimir Putyinnal cimborált, most ennek a kellemetlen következményeit érzi. A több mint egy évtizede fenntartott szoros politikai-gazdasági kapcsolatok folytán a jobboldali-nacionalista miniszterelnök a Kreml legfőbb európai szövetségesének hírében áll. Ő még akkor sem ítélte el az orosz haderőösszevonást, sőt, szenvedélyesen kikelt a megtorló lépések ellen, amikor már tízezrével álltak orosz katonák fegyverben az ukrán határon.

A válság elmélyülése ellenére a magyar miniszterelnök Moszkvába utazott és több földgázt kért. Ám amikor a múlt héten megindult az Ukrajna elleni invázió, akkor először a Kremlt tette felelősé a feszültségért és az erőszakért, ami fordulópont lehet eddigi oroszbarát politikájában.

De Orbán még így sem említette meg név szerint Putyint, és nem nevezte agressziónak a »különleges katonai műveleteit«. Bírálói ennek ellenére régóta várták, mind odahaza, mind külföldön, hogy jobb belátásra térjen. Hegedűs Dániel [politológus, a berlini German Marshall Fund munkatársa] szerint ez a kiállás egyben jelezheti, hogy végre felismerte: csak másodhegedűs a Moszkvához fűződő kapcsolatban, az pedig nem egy erős alap az együttműködéshez.”

Orbán nem hajlandó Magyarországon keresztül fegyvereket szállítani Ukrajnába, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Orbán Viktor arra hivatkozva tiltotta meg a fegyverek átszállítását Magyarországon keresztül, hogy a harci eszközök állítólag a magyarokat fenyegetik a Kárpátalján. A politikus egy fenékkel igyekszik két lovat megülni: egyrészt egyfajta semleges álláspontot szeretne elfoglalni, másrészt viszont a szövetségi hűségét bizonygatja. Azaz, mindenkit arról biztosít, hogy végrehajtja a NATO és az EU határozatait, egyúttal a leghatározottabban cáfolja, hogy Budapest hátráltatta Brüsszelben a szankciók meghozatalát.

Orbán ugyanakkor kijelenti, hogy az országát semmiképpen sem szabad belerángatni a viszályba, nem engedi, hogy a harci eszközök magyar területen át jussanak célba, noha előzőleg megszavazta, hogy az unió fegyvereket küldjön Kijevnek.

A magyar kormányfő sok helyütt a magyar kisebbség szószólójának tekinti magát, de amikor az ukrán vezetés nemzetiségi politikáját bírálta, az feltűnően egybeesett Moszkva álláspontjával. Ám most felvetődik, hogy hová állnak a kárpátaljai magyarok. Ebben a helyzetben különválasztotta a magyar etnikumot az ukrán államtól, illetve a magyar kisebbség érdekeit az ukrán államtól.”

Hová tartozik Ukrajna valójában?

„Hétfő esti beszédében Putyin egy helyen említi Magyarországot”, idézi az orosz diktátort az Élet és Irodalom c. budapesti irodalmi és politikai hetilap, majd így folytatja:

„Éspedig abban a részben, ahol elmeséli, hogyan alakultak ki Ukrajna határai, miután Lenin ezt az államalakulat-félét meggondolatlanul létrehozta. (Hamis: Ukrajna 1917-től független állam volt, és éveken át létezett, míg utolsó maradványait el nem foglalta a Vörös Hadsereg.) Putyin azt mondja: »a Nagy Honvédő Háború előestéjén és utána Sztálin a Szovjetunióhoz csatolt és Ukrajnának adott néhány területet, amely korábban Lengyelországhoz, Magyarországhoz és Romániához tartozott.« Értsd: rendesen bánt az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasággal, és neki ajándékozott egynémely, a Molotov-Ribbentrop-paktummal elrabolt, illetve a második világháborúban elfoglalt földdarabot. (Felhívom a figyelmet arra az apróságra, hogy Kárpátalja 1938-ig Csehszlovákiához tartozott; az orosz elnök tehát legitimnek ismeri el a müncheni egyezményből leágazó első bécsi döntést.)”

Kína közvetítő szerepet vállal(na)

Kína kész közvetíteni a harcoló felek között, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung:

„Kína hajlandó közvetítő szerepet vállalni az Ukrajna és Oroszország közötti tárgyalásokon. A kínai külügyminisztérium közleménye szerint Dmitro Kuleba ukrán külügyminiszter egy telefonhívásban elmondta kínai kollégájának, Wang Yi-nek, hogy Ukrajna abban reménykedik, hogy Kína közvetítése tűzszünethez vezet.  Wang Yi azt mondta az ukrán külügyminiszternek, hogy »rendkívül aggódik a civilek szenvedései miatt«. Azt is mondta, hogy »a fokozódó ellenségeskedésre való tekintettel sürgős szükség van a helyzet enyhítésére«. Szerinte különösen a civilek elleni erőszakot és a humanitárius válságot kell megakadályozni. Ezek Kína eddigi legvilágosabb szavai az ukrán-orosz háborúról, ami egyben változást is jelez a kínai álláspontban.”

Orosz pusztítás Ukrajnában: Meg lehet-e állítani Putyint? (Fotó: Lynsey Addario/NYT)