Délmezopotámia címmel mutatja be legújabb előadását március 20-án, vasárnap este fél nyolctól a Jadran színpadon a szabadkai Népszínház magyar társulata. Az előadást Fekete Ádám budapesti szerző írta és rendezte, a darabban pedig nemcsak a magyar társulat tagjai játszanak, hanem a szerb társulat egyik színésznője is.

A bemutatót beharangozó szerdai sajtótájékoztatón az újságírókat Miloš Nikolić, a Népszínház igazgatója köszöntötte, és azt mondta, biztos benne, hogy a vendégrendező által színpadra állított darab hosszú ideig repertoáron lesz.

– Csodálatos dolog az, hogy a darabban Minja Peković is játszik. Ebből is látszik, hogy a szabadkai Népszínház nemcsak a kultúra egyik szerbiai és vajdasági központja, hanem a multikulturalizmus központja is. A nyelvi különbözőség nem akadály, hanem jelentős kincs, és ezt mi napról napra meg is mutatjuk – fogalmazott az intézmény igazgatója.

Körmöci Petronella (b) a szabadkai Népszínház magyar társulatának vezetője és Miloš Nikolić (j), az intézmény igazgatója

Körmöci Petronella, a magyar társulat igazgatója az évad harmadik bemutatójával kapcsolatosan aláhúzta, nem csalás és nem is tévedés az, hogy az előadás címét kötőjel nélkül, egybe írják: Délmezopotámia.

– Az előadás műfaji meghatározása kaland, és ez számunkra is kaland volt, hiszen először dolgozunk a két alkotóval, Fekete Ádám rendezővel és Molnár Anna látványtervezővel – mondta Körmöci.

A társulatvezető Fekete Ádámot bemutatva elmondta, hogy sokoldalú alkotóról van szó: dramaturg, író, rendező és színész, és a készülő előadás a zenei válogatását is ő készítette.

A szabadkai közönség – annak ellenére, hogy személyesen még nem járt itt – a méltán híres Tajgetosz Showból ismerheti, valamint a Palicsi Filmfesztiválon vetített Tiszta szívvel című, Till Attila által rendezett filmből is, amelynek egyik főszereplője volt

– mutatott rá Körmöci és hozzátette, amikor információkat keresett a rendezőről, akkor azt tapasztalta, hogy rengeteg alkotása van, és mindegyiknek nagyon különleges a címe.

– Molnár Anna a látványtervező, ő Ádámnak rendszeresen alkotótársa. Ő is először dolgozik a társulattal, de nem utoljára, ugyanis jövőre egy másik előadásban is közreműködik majd. A látványtervezés, mint meghatározás nálunk talán először fordul elő a plakáton és a műsorfüzetben, ez azt jelenti, hogy ő az előadás összes látható dolgának – kosztümnek, díszletnek, kelléknek, és hasonlóknak – a megálmodója mondta a társulatvezető.

Körmöci Petronella rámutatott, az előadásban a szerb társulat egyik tagja, Minja Peković többszörösen kitüntetett színésznő is szerepel, aki, amikor Szabadkára költözött, elhatározta, hogy megtanul magyarul és most ebben az előadásban magyarul fog játszani.

Molnár Anna (b) látványtervező, Fekete Ádám rendező és Németh Michaela (j), a magyar társulat művészeti titkára

A darab szerzője és rendezője Fekete Ádám a sajtótájékoztatón elmondta, nagyon megörült, amikor Körmöci Petronella azzal kereste meg, hogy Szabadkán rendezzen, mégpedig olyan darabot, ami az ő maga ír.

– Ez mindig egy nagy kaland, mert általában úgy dolgozom egy-egy társulattal, hogy nézem az embereket az előadásokban, találkozom velük egy kicsit, és rájuk írom a darabot, rájuk álmodom tulajdonképpen az egész történetet. Ez az első alkalom, hogy szülővárosomon, Budapesten kívül rendezek. Abszolút érzem, hogy maga a hely, ennek a nagyon sajátos levegőjű városnak a hangulata, furcsa, álomszerű módon, de benne van az előadásban – mondta a rendező és a darab történetével kapcsolatosan kiemelte:

– Ez egy detektívtörténet, amiben egy srác kap egy levelet egy távoli országból, hogy egy rokonát, akiről nem tudott, keresse fel. Ebben a fura országban, ami kicsit olyan, mintha saját álmaiba ereszkedne alá, meg kell találnia ezt a rokont, az apát, ezt a furcsa elveszett valakit, és meg kell ismerkednie nagyon sok különböző karakterrel, akik valamiképpen az ő lelkivilágának az egyes kivetülései, szerelmei, démonai. Az egész egy nagy mászkálás, keresés, beszélgetés, nyomkutatás… Talán a legnagyobb kaland, mind színészi, mind rendezői-írói oldalról az, hogy valamiképpen a saját életemet, az életem szereplőit, saját traumáimat, vágyaimat hozom ide, és megbízom a színészeket, hogy ezt a furcsa világot népesítsék be. Ahogy együtt dolgozunk, ők is megismernek valamit belőlem és én is megismerek valamit belőlük – magyarázta Fekete Ádám, majd kiemelte:

Az, hogy Baráth Attila egy frissen műtött műfordítót játszik, egy teljesen nyilvánvaló autobiografikus elem. Ő engem is játszik, meg nem is engem játszik. Habár én nem vagyok műfordító, de irodalommal foglalkozom, és 28 éves létemre valóban átestem egy elég kemény csípőprotézis műtéten, ami nagyon sok mindent változtatott meg az életemen, a fájdalommal és a mozgássérültséggel való viszonyomon. Azt, hogy hogy lehet ezt a belső rendszert, vagy hangulatot anélkül átültetni, hogy engem játsszon, meg kellett találnunk egy olyan közös pontot az olyan témákhoz, mint a test, a fájdalom, az apahiány és keresés, amihez mindketten ugyanúgy tudunk viszonyulni

– mutatott rá a rendező. Hozzátette, hogy előadásait mindig egy abszurd feketehumor, groteszk világkép jellemzi, ami mindig vicces, mert mint mondta a saját élete is humoros abból a szempontból, ahogyan próbálja magát megértetni másokkal.

Baráth Attila a szerepével kapcsolatosan kiemelte, hogy azt több szálon éli meg.

– Egyrészt műfordító vagyok, egyrészt egy nemrég műtött ember. Van egy önképem és egy családi helyzetem, ami az előadás alatt változik. A darabban végigjárt utamat úgy fogom fel, mint egy kálváriát, amit nem feltétlenül a szenvedés miatt nevezek így, hanem mert az előadásban különböző stációk vannak. A karakter egyrészt keresi a családtagját, aki talán létezik, talán nem, talán az apja, talán nem, másrészt szenved a maga munkájával – alkotói krízisben van, harmadrészt harcban van a saját önképével, ami folyamatosan változik, épp egy önkép elvesztésén van túl, és az előadás végére belelép egy új önképbe. A karakter lekerül alfába és valaki más lesz belőle, átértékeli a dolgokat és átlényegül – mondta a rá írt szerepről Barát Attila színművész.

Attila, a frissen műtött műfordító szerepében: Baráth Attila

Molnár Anna, az előadás látványtervezője elmondta, hogy habár dolgozott már Budapesten kívül, de másik országban még nem, úgy pedig végképp nem, hogy másik országban, de magyarul.

– Jó, hogy kaland lett az előadás meghatározása, hiszen ez számomra is kaland, és hálás vagyok, amiért itt óriási szeretettel fogadtak minket, szeretetteli, biztonságos alkotókörnyezetben vagyunk – hangsúlyozta a látványtervező.

Újságírói kérdésre a rendező és a magyar társulat vezetője is azt válaszolta, hogy egyelőre még nem került szóba, hogy az előadást Budapesten is bemutassák, de mint mondák reménykednek benne, hogy erre sor kerül, mivel a Népszínház gyakran kap magyarországi meghívást, és rámutattak, hogy általában a szabadkai bemutatókra is érkeznek budapesti vendégek.

A Délmezopotámia szereposztása:

Attila (frissen műtött műfordító) – Baráth Attila

Hermina (macska & otthontulajdonos) – G. Erdélyi Hermina

Zoli (bosszúszomjas árnyék) – Rókus Zoltán

Mónika (jósnő, a délmezopotámiai gyógycentrum vezetője) – Pesitz Mónika

Natália (alkalmazott masszőrnő a délmezopotámiai gyógycentrumban) – Vicei Natália

Andor (a zombi) – Kovács Nemes Andor

Minja (az egyetlen délmezopotámiai internetkávézó tulajdonosa) – Minja Peković

Csaba (kutya és abszintfüggő) – Ralbovszki Csaba

Látványterv (díszlet és jelmez): Molnár Anna m.v.

Súgó/ügyelő: Kocsis Valéria

Rendezőasszisztens: Kulhanek Edina

Rendező: Fekete Ádám m.v.

A sajtótájékoztató résztvevői balról jobbra: Molnár Anna, Fekete Ádám, Körmöci Petronella, Miloš Nikolić, Baráth Attila, Németh Michaela