A víz világnapja minden évben március 22-én kerül megrendezésre. Ennek az 1993-ban indult világnapnak a jelentőségét kell talán legkevésbé magyarázni. Ma már a legfejlettebb országoknak is meg kell küzdeniük a biztonságos, tiszta vízért, míg a világon jelenleg kétmilliárd ember él biztonságos vízhozzáférés nélkül. Összefogásra és tervezésre van szükség ahhoz, hogy fenntartható módon gazdálkodjunk ezzel az értékes nyersanyaggal.
Az idei év kiemelt témája a felszín alatti vizek, ehhez igazodik a világnap jelmondata: láthatóvá tenni a láthatatlant!
Víz világnapja (Forrás: worldwaterday org)
A felszín alatti vizek láthatatlanok, jelenlétüket mégis mindenhol tapasztaljuk. A lábunk alatt meghúzódó víz egy rejtett kincs, ami a világ szárazabb területein élőknek az egyetlen vízforrása lehet. Édesvízkészletünk jelentős hányadát ezek a vizek teszik ki: táplálják az ivóvíz-hálózatot, az ipart és a mezőgazdaságot, fenntartják a természetes ökoszisztémákat.
A felszín alatti víz a földkéreg hézag-, üreg- és pórusrendszerét kitöltő vizeket jelenti. Főbb típusaik a talajvíz, parti szűrésű víz, a rétegvíz, a rés- vagy karsztvíz és a termálvíz.
Sokan nincsenek tisztában a felszín alatti vizek fontosságával, az emberi tevékenység sok helyen túlhasználja és szennyezi ezeket a vizeket is. Ez azért jelentős probléma, mert akár évszázadokat vehet igénybe ezen vízkészletek helyreállítása. Ha egyáltalán lehetséges. Sok helyen nem vagyunk tisztában a felszín alatti víz mennyiségével és minőségével sem, így vagy nem használjuk ki a benne rejlő lehetőséget vagy éppen kimerítjük a készletet túlzott vízkivétellel.
A felszín alatti vizek nem országhatárokhoz igazodnak, így gyakran több ország szoros együttműködésére van szükség, hogy a készleteket felelősséggel használják.
A kontinensek területének közel 30 százaléka alatt találhatók felszín alatti víztartók, víztározók, amelyek jelentős készleteket rejtenek. Ezek az évezredek alatt kialakult rendszerek ma már nem mindenhol megújulóak, nem pótlódnak vissza, így a velük való gazdálkodás kiemelt felelősséggel jár.
Ilyen például a Szahara alatt elhelyezkedő Núbiai Homokkő Víztározó Rendszer. Csád, Egyiptom, Líbia és Szudán osztozik ezen a hatalmas vízkészleten, amely a becslések szerint százszorosa a világ éves vízfogyasztásának.
A Nagy Emberalkotta Folyó építése az 1980-as években Líbiában, forrása a Núbiai Víztározó (Fotó: Wikipédia)
A világ legnagyobb vízfogyasztója már most is a mezőgazdaság. Mire 2050-re 9 milliárdra nő a Föld népessége, az élelmiszertermelés 60 százalékkal kell hogy növekedjen az igények minimális kielégítéséhez. Nagyon fegyelmezett vízgazdálkodásra van szükség már most ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű tiszta víz álljon rendelkezésre a jövőben.
Ha a társadalom az értékes vízkészletek kiaknázását utánpótlás nélkül folytatja, a vízválság egyre jobban súlyosbodni fog. A felszín alatti vizek feltárása, védelme, fenntartható használata kulcsszerepet játszik az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodásban és a növekvő népesség szükségleteinek kielégítésében.
A világ legnagyobb vízfogyasztója a mezőgazdaság, csak utána következik az ipar, majd a háztartási szektor (Fotó: Pixabay)
