A kampányidőszakban a média az esetek többségében a pártelnökök sajtótájékoztatóiról számol be, kevesebb szó esik azokról a párttagokról, akik “mellékszerepet” töltenek be, de valójában az évek során sok és nagy horderejű munkát végeznek el, legyenek akár a köztársasági parlament tagjai, államtitkári tisztségen, vagy egyéb pozíción.
A Vajdasági Magyar Szövetség kampánya során nagy szerepet kapott Kovács Elvira, illetve a nők helyzete és szerepe a társadalmunkon belül, tekintettel arra, hogy Kovács számára ezek fontos témák. Több alkalommal szerepelt a szerb televíziók csatornáin is ennek kapcsán, de konferenciát is moderált.
Ezért is döbbentett meg a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője, az ügyviteli státusban levő köztársasági képviselőház alelnöke március 17-i bejegyzése a legnagyobb közösségi oldalon, amikor egy rendezvényüket beharangozván a következőket írta:
“A nők társadalomban elfoglalt helye, közéleti szerepvállalása hatalmas változáson esett át az elmúlt időszakban.
Az évszázadok során eljutottunk oda, hogy a férfi egyenrangú társa lett, dolgozhat kedve szerint a család mellett is, közéleti, sőt politikai szerepet is vállalhat és ugyanazon jogok illetik meg, mint férfi társait.
A nők meghatározó szereplői lettek a társadalomnak, közéletnek. Ezen változások közepette az évezredes kultúra, hagyományok és értékek megmaradtak, és meghatározzák az európai nők és férfiak mindennapjait.
A VMSZ Női Fóruma által Zentán ma megrendezésre kerülő, Nő az erő nevet viselő konferencia előadói ezen témák mentén tartják meg beszámolóikat.”
Azt minden bizonnyal nem lehet elvitatni, hogy a nők társadalomban elfoglalt helye rengeteget változott az elmúlt időszakban, hiszen rengeteg pozitív példával élhetnénk, de ezek felsorolásába most nem szeretnénk bocsátkozni.
Kovács bejegyzésének második mondata viszont elgondolkodtatott. Úgy gondolom ugyanis, hogy az egész egyszerűen nem állja meg a helyét, vagyis nem igaz. Annak ellenére, hogy minden bizonnyal vannak nők, akik ebben a szerencsés helyzetben vannak, a szerbiai, sőt, a vajdasági magyar átlag nő, merem állítani, egyáltalán nem tud azonosulni ezzel a mondattal.
Nézzük sorjában:
“A nő a férfi egyenrangú társa lett.” – Bizonyos esetekben minden bizonnyal így van. Például joga van, sőt kötelessége, eljárni minden nap dolgozni a munkahelyére, ahol azért nagy valószínűséggel alulfizetik, kevesebbet keres ugyanazon a pozíción, mint férfitársai, és kisebb százalékban tölt be vezetői pozíciót, csak azért, mert nő.
“Dolgozhat kedve szerint családja mellett is.” – Hölgyeim? Önöknek ez hogy megy? Dolgoznak kedvük szerint? Aztán hazaérve kedvük szerint megfőznek, vagy aznapra vagy másnapra, kedvük szerint beteszik a mosást, elpakolnak a gyerekek, ne adj’Isten, ha kevesebb szerencséjük van, a férjük után is? Segítenek a gyereknek a házi feladat elvégzésében, rendezik a ruhákat? Kedvük szerint elmosogatnak éjszaka? És az úgynevezett, és egyre népszerűbb én-idő? Kimerül abban, hogy hullafáradtan lezuhanyoznak az éjszaka közepén vagy esetleg jut többre is?
“és ugyanazon jogok illetik meg mint férfi társait.” – Ez a mondat így teljesen helytálló. Tény, hogy a jogaink papíron ugyanazok, ez azonban még távol áll attól, amit a mindennapokban meg tudnak valósítani a Szerbiában élő hölgyek.
Az elmúlt években számos kutatás jelent meg, amelyekből kiderül: a nők közül kevesebben dolgoznak, annak ellenére, hogy tanultabbak férfiatársaiknál, gyengébben fizetett pozíciókon és munkahelyeken kapnak állást, vállukat terheli a házimunka és a gyermeknevelés, de mindennek ellenére kevesebb döntéshozatali joguk van, akár családon belül is.
Szerbiában viszont továbbra sincs hivatalos statisztika arra vonatkozóan, hogy hány nő hal meg évente a családon belüli erőszak következményeként, így az erre vonatkozó kutatások is csak a sajtóban megjelent hírekre tudnak alapozni. 2018-ban 35, 2019-ben 28, 2020-ban 28, 2021-ben több mint 20 áldozata volt a családon belüli erőszaknak. Februári adat, hogy az elmúlt tív évben csaknem háromszáz nő életét oltotta ki partnere. A koronavírus járvány alatt pedig harminc százalékkal nőtt a családon belüli erőszakos cselekedetek száma.
„A nők meghatározó szereplői lettek a társadalomnak, közéletnek” – Igen, minden bizonnyal, néhányuknak sikerült. Azonban a mindennapokban ez a meghatározó szerep, egy átlagos vajdasági magyar nő számára Ön szerint miben merül ki?
„Ezen változások közepette az évezredes kultúra, hagyományok és értékek megmaradtak, és meghatározzák az európai nők és férfiak mindennapjait.” – Mire gondol a kultúra, hagyományok és értékek alatt, kedves alelnök asszony? Hogy a nőnek a konyhában a helye? Vagy esetleg, hogy a férfit, amikor hazaér a munkából, már nem szabad „háborgatni”, ahogy errefelé mondják, mert elfáradt? Mi lehet a hagyomány és az érték a vajdasági magyar nők helyzete esetében, amelyek oly jók voltak, hogy megmaradtak és büszkék vagyunk rájuk? Esetleg, az „amilyen virágot szakítottá’, olyat szagúsz”, amit a nagymamáink mondogatnak olyan sokszor? Hiszen faluhelyen még ma is szégyen elválnia az asszonynak, éljen bár akármennyire bántalmazó kapcsolatban (és most nem „csak” a fizikai bántalmazásra gondolok).
Tény, hogy van pozitív példa körülöttünk, legyen az egyik Kovács Elvira személye is, aki Szentmihályon született, de egyetemi hallgatóként már prodékán volt, karrierje szépen ívelt felfelé, közben férjhez ment, édesanya is lett. Példaként szolgálhat természetesen azok számára, akik hasonlóképpen ki szeretnének törni, karriert építeni, társadalmi szerepet vállalni. De gondolni kellene azokra a nőkre is – és ők a többség, akik ezt nem szeretnék. Csak alapvető jogaikkal szeretnének élni, mint amilyen az egyenlő bánásmódhoz való jog a munkahelyen, vagy a szabad választáshoz való jog a mindennapokban. Mert van, aki templomba menne, de a férje nem engedi, s van, aki a hobbijának élne, de a választottja szerint erre nincs joga. Rengeteg tennivaló van még, mielőtt bátran kijelentjük a közösségi oldalakon, hogy a nő „a férfi egyenrangú társa lett, dolgozhat kedve szerint a család mellett is, közéleti, sőt politikai szerepet is vállalhat és ugyanazon jogok illetik meg, mint férfi társait”. Mert sajnos ez egyáltalán nincs így.
