Diplomata, nyugalmazott tábornok, volt vezérkari főnök az Együtt Szerbia Győzelméért ellenzéki koalíció köztársasági elnökjelöltje – ő Zdravko Ponoš, aki szabadkai látogatása során válaszolt portálunk kérdéseire.

Számos bonyodalom előzte meg jelölését. Miért tartotta fontosnak, hogy elinduljon az elnöki tisztségért?

– Voltak bizonyos feltételek, amelyek teljesültek. A legfontosabb, hogy az ellenzék, a legjelentősebb ellenzéki pártok és mozgalmak egységesek voltak e tekintetben. A másik érv az volt, hogy bizonyos közéleti személyiségek, köztiszteletben álló emberek is tettek olyan utalásokat, hogy személyemben olyan elnökjelöltet látnak, akit szívesen támogatnának. Ezt nem hagyhattam figyelmen kívül, nem mondhattam azt, hogy „nem érdekel”. Azt mondtam, „rendben van”, minden más pedig technikai kérdés. Az pedig, hogy a rezsimhű sajtó támadást intézett ellenem, egyáltalán nem ingatott meg. Teszem a dolgom, mert úgy gondolom, ez a polgári kötelességem mindenekelőtt.

Miként értékeli, hogy a Moramo Koalíció nem önt támogatja?

– Ez az ő teljesen legitim joguk. Feltételezem, hogy volt egy számításuk, ha saját jelöltet indítanak, az a parlamenti jelöltlistájuk eredményére is befolyással lesz. Nincs ebben semmi különös, ezt teljes mértékben tiszteletben tartom, nem látok ebben problémát.

Mire számít, lesz-e az elnökválasztásnak második fordulója?

– Úgy vélem, nekünk, Szerbia polgárainak az a legfontosabb, hogy megszabaduljunk ettől a hatalomtól, amely már tíz éve hátráltatja az országot, és a közép-ázsiai uralkodási módszer felé taszít minket. Végtelenül fontos, hogy ettől megszabaduljunk, minden más technikai kérdés. Az, hogy erre a második forduló révén vagy más módon kerül sor, technikai kérdés. Ezt a dolgot nekünk be kell fejeznünk! Most is időszerűek a néhai Zoran Đinđić szavai, hogy „Szerbia egy nem befejezett ország”.

Mit tart vučići rezsim legnagyobb hibájának?

– Az egy sikertelen kormányzás! Szerbia ma rosszabb állapotban van, mint előtte. Lehet, hogy több aszfaltút van, és némileg magasabb az átlagfizetés, de az összes többi ország sokkal gyorsabban fejlődött. Ez a hatalom leépítette a demokráciát. Az elmúlt tíz–tizenkét évben e tekintetben visszafejlődtünk. Ma rendkívül nehéz szabad és demokratikus választásokat szervezni Szerbiában, ilyen probléma más európai országban fel sem merül! Gyakorlatilag visszatértünk 1989-be. Leépítették az intézményeket, a minisztériumokat, az ügyészséget, a bíróságokat, cirkuszt csináltak a parlamentből, a miniszterelnök pedig úgy szólítja az államfőt, hogy „főnök”… Nem tudják, hogyan kell az országot vezetni. Még ha a jó szándék is vezérli őket, eltévesztik a lényeget. Az igazi nemzeti érdek az, hogy olyan államot kell létrehozni, amely annak polgáraira van szabva. Az államnak pedig a polgárokat kell szolgálnia, és nem fordítva.

Elnökként mit tenne másképp, mint Vučić?

– Azt hiszem, semmit sem csinálnék úgy, mint ő. Ő ugyan sokat dolgozik, de ezzel csak kárt okoz, mert téves dolgokat csinál. Jobb lenne, ha nem dolgozna, kevesebb kárt okozna. Elnökként számomra az lenne a legfontosabb, hogy az alkotmány által megszabott keretek között maradjak. Ez a mindenkori köztársasági elnök kötelessége, és az elnöki eskü szövegében is benne van. Az elnök nem lépheti át ezeket a kereteket, és arra sincs joga, hogy bármilyen alapon megossza a polgárokat. Távozófélben lévő elnökünk pedig éppen ezt teszi: a „sajátjaira” és azokra a „többiekre”. A múltban is – ami ma már történelem – ezt csinálta. Csak akkor a szerbek és a „többiek” között szított megosztást, most pedig a Szerb Haladó Párt tagjai és a „többiek” között gerjeszti ugyanezt. Ilyet egy államfő nem tehet! Amint már mondtam, leépítették az intézményeket, azokat újjá kell majd építeni. Végül, de nem utolsósorban a köztársasági elnöknek kell bizonyos értelemben garantálnia a békét és a stabilitást. Annak ellenére, hogy a szavak mezején ezt próbálják sugallni, igazából Aleksandar Vučić uralma a békétlenség és a bizonytalanság szinonimája. Ő mindannak az ellentéte, amit állít, erről az elmúlt 10 évben mindannyian meggyőződhettünk.

Tehát ön megpróbálná egyesíteni a pillanatnyilag megosztott nemzetet?

– Magától értetődő, hogy a polgárok a különböző dolgokról különbözőképpen gondolkodnak. Ez így működik a demokráciában, a különböző párthovatartozás, a különféle pártokra való szavazás révén például. Ez a választás szabadsága. Arra viszont senkinek sincs joga, hogy mesterségesen osszon meg minket. A különbségeket Isten adta, de ez nem ok, hogy ne együtt tegyük jobbá és sikeresebbé országunkat mindannyiunk hasznára. Ők azonban egy olyan országot hoztak létre, amely csak bizonyos embereknek, a párttagoknak jó. Mi, többiek pedig „többiek” vagyunk, holott mi vagyunk többen.

Ratko Mladić is megosztja a társadalmat. Ön személyesen ismeri, hogyan írná le őt?

– Erről már sokszor beszéltem, de a magyar ajkú olvasók kedvéért újra elmondom. Mladićot harminc éve ismertem meg, amikor kitört a háború. Akkor ezredesi rangú, jó képességű katonatiszt volt. Azért lett népszerű, mert a képességeinek köszönhetően sikeresen harcolt Boszniában, a katonai kódexet is betartotta. Később azonban a parancsnoksága alatt lévő haderő háborús bűnöket követett el, amiért neki viselnie kellett a felelősséget, ezért is adták át a nemzetközi bíróságnak, ítélték el, és most börtönben van. Az ő története számomra itt ér véget, innentől a történészeknek kell foglalkozniuk vele. A szerbek vagy bármelyik másik nép kárára elkövetett háborús bűnökből éppúgy le kell vonni a tanulságokat, mint azokból, amelyeket a szerbek követtek el mások ellen. Ezt tanítani kell, hogy ilyesmi többé ne történhessen meg.

Zdravko Ponoš az Együtt Szerbia Győzelméért koalíció szabadkai kampányrendezvényén (Fotó: Tóth Imre)

Zdravko Ponoš: Köztársasági elnökként számomra az lenne a legfontosabb, hogy az alkotmányos keretek között maradjak (Fotó: Tóth Imre/SZMSZ)