Milyen a vajdasági magyarok viszonya többnemzetiségű környezetükkel – erről beszélgetett az Autonómia portál Észverés című élőműsorának ötvennyolcadik adásában Lázár Zsolt és Palusek Erik szociológusokkal Pressburger Csaba, a műsor szerkesztője.

A Sajtószabadság Alapítvány megbízásából közvélemény-kutatást végzett a zentai Identitás Kisebbségkutató Műhely. Ennek az volt a témája, hogy a vajdasági magyarok hogyan viszonyulnak a tartományban élő többi nemzetiség tagjaihoz, hogyan látják ennek a viszonynak az alakulását, mennyire nyitottak a vegyesházasságok és a más nemzetiségű szomszédok, munkatársak iránt, de a pozitív diszkrimináció fontosságáról és az anyaországhoz fűződő viszonyról is kérdezték a vajdasági magyarokat a kutatásban. A vajdasági társadalom egyre kevésbé mondható multikulturálisnak, eléggé gyorsan változik, és válik a multikulturális jelleg egyre homogénebb nemzetiségi és kulturális jelleggé – mondta Pressburger Csaba a műsor kezdetén.

A KISEBBSÉG MINT TEHER ÉS MINT ORSZÁGIMÁZS-FORMÁLÓ

Lázár Zsolt a vajdasági nemzeti közösségek történelmi együttéléséről elmondta, hogy a közegre általánosan a tolerancia a jellemző, amelyet azonban veszélyeztettek a 90-es évekhez hasonló időszakokban. Megemlítette a globalizáció aspektusait is, vagyis azt, hogy „kevert” kultúrák alakulnak ki. A nemzeti identitás folklórként való kezelésének problematikáját is felvetette.

Palusek Erik szerint az adott országtól is függ, hogyan viszonyulnak a területén a nemzeti kisebbségekhez és hogy az adott közösség hogyan gondolkodik önmagáról. Aláhúzta, hogy Vajdaságban hagyománya van az együttélésnek, amely a polgárok szintjén jól működik, az állami intézkedések kapcsán azonban találhatunk problematikus elemeket. Úgy fogalmazott, hogy a volt Jugoszlávia területén a nemzeti kisebbségek „kimondatlan terhet jelentettek” az állam számára. Szerinte az országimázs építése szempontjából jól jön a multikulturalitás tiszteletben tartásának az emlegetése, de az intézkedések terén mással is találkozunk. Megemlítette a szerb nyelv oktatását a magyar diákok körében, amelynek hatékonyságát sok tekintetben kétségbe lehetett vonni a közelmúltban. A szociológus úgy fogalmazott: nem biztos abban, hogy ennek hátterében nem tudatos döntés állt.

ARANY KÖZÉPUTAT A GETTÓSODÁS ÉS A BEOLVADÁS KÖZÖTT

Pressburger megemlítette, hogy az IKM kutatása is arra mutat rá, hogy a vajdasági magyar közösség inkább egy párhuzamos társadalmat épít ahelyett, hogy integrálódna a szerbiai társadalomba.

Lázár Zsolt szerint is nagy korlátnak számít a szerb nyelv ismerete a vajdasági magyar közösség körében. Szerinte egy jobban kidolgozott kultúrpolitika segíthetne a problémák megoldásában. Utalt arra, hogy a politikum, a nemzeti közösségek nemzeti tanácsai is bezárkóztak, nem segítik az együttműködést a kultúrák között, ami hozzájárul a gettósodás elősegítéséhez.

Palusek Erik elmondta, vannak olyan tapasztalatok, hogy főleg a tömbben élők körében egyre kisebb a nyitottság arra, hogy az együtt élő nemzetiségek megtanulják egymás nyelvét, amely gátat jelent az interkulturalizmus, a kultúrák közötti párbeszéd megvalósulása tekintetében. Szerinte a vajdasági magyar közösség is küszködik azzal, hogy megtalálja az arany középutat a gettósodás és a beolvadás között. Mint mondta, a magyar állam nagy pénzekkel van jelen a vajdasági magyar intézményrendszerben, ami nagyon pozitív, de problematikus olyan szempontból, hogy mi lenne ezekkel a szinte kizárólag ilyen pénzekből élő intézményekkel, ha a magyarországi viszonyulás megváltozna ilyen tekintetben.

SZERB, MAGYAR – KÉT JÓ BARÁT

Az intézet kutatása szerint a megkérdezettek viszonylag pozitívnak látják a szerbek és magyarok közötti viszonyokat. Ennek kapcsán a műsor vendégei elmondták, hogy érdemes lenne területi bontásban is látni ugyanezeket az adatokat, mivel valószínűleg más eredményeket kapnánk a szórványban és a tömbben. Ugyanez érvényes lehet a képzettség és az életkor szerinti bontások tekintetében is. Lázár Zsolt elmondta, hogy a kapott adatok összhangban vannak más kutatások eredményeivel is. Utalt a szerb-magyar politikai kapcsolatok javulására is, ami szintén kihatással lehetett a kapott adatokra.

Palusek Erik is egyetértett abban, hogy a két állam közötti, sokat emlegetett jó viszony kivetülhetett a kutatás eredményeire. Mint mondta, Szerbia sokat változott a 90-es évek rossz társadalmi közege, mélypontja óta. Az ország nagyobb nyitottságot mutat sok tekintetben: hozzáállásban, gondolkodásmódban. Ehhez hozzájárulhattak a globalizációs folyamatok is a szakember szerint.

Lázár Zsolt szerint a sztereotípiák is nagyban hozzájárulnak a más nemzetekhez kapcsolódó véleményünk formálódásában. Ehhez a tényezőhöz hozzáadódnak a médiatartalmak, de még a viccek is, mindezek meghatározhatják az értékrendszerünket.

POZITÍV DISZKRIMINÁCIÓ HELYETT EGYENRANGÚSÁGOT

A szóban forgó kutatás arra is rámutat, hogy a vajdasági magyarok viszonylag toleránsaknak számítanak a más nemzetekkel való viszony tekintetében. Lázár Zsolt szerint ezt az eredményt is alátámasztják más vizsgálatok is, amelyek arra is következtetnek az adataik alapján, hogy Vajdaságban a magyarok és a montenegróiak számítanak a legtoleránsabbaknak. Szerinte ehhez hozzájárulhatnak a magyarok részéről a történelmi polgári hagyományok is.

Palusek Erik rámutatott arra, hogy a szerbekkel van a legtöbb interakciónk, ezért lehet a többi nemzet között az ő megítélésük a legpozitívabb. A szociológus szerint érdekes kutatási eredmény, hogy mennyire nyitottak a vegyes házasságok iránt a vajdasági magyarok.

Lázár Zsolt úgy fogalmazott, a mindennapi élet gyakran megmagyarázza a társadalmi tendenciákat. Mint mondta, az, hogy valaki mit akar az élettől, a házasságban is megnyilvánul, ebben is megmutatkozik az egyén értékrendszere, elképzelései. Szerinte a vegyes házasságok száma kapcsán nagyon bonyolult jelenségről van szó, amelyre nincs egyszerű magyarázat.

A szociológus a kutatás munkavállalást érintő kérdései kapcsán elmondta, hogy a nemzeti közösségek számára formális politikai egyenjogúságot, egyenrangú képzést, egyenlő piaci körülményeket kell biztosítani. Ezen a területen is problémaként jelentkezhet a megfelelő szintű nyelvtudás.

Mint mondta, a politikai diszkrimináció szükségszerű, utalva a választási rendszerre, és arra, hogy a nemzeti közösségeket képviselő politikai szervezetek milyen módon juthatnak be a parlamentbe.

Az oktatásban is megfelelő lehetőségeket és légkört kell teremteni – tette hozzá.

A VEGYES TANNYELVŰ OKTATÁS SEM ÖRDÖGTŐL VALÓ, DE…

A vajdasági magyar politikai elit a kimondottan anyanyelvű oktatást szorgalmazza, miközben a vegyes házasságok tekintetében többször felmerült a szerb és a magyar nyelv nagyobb arányú kombinálása az oktatásban – mutatott rá Pressburger Csaba.

Palusek Erik szerint nagyon fontos lenne az arany középút megtalálása. Mint mondta, nagyon fontos, hogy anyanyelvünkön tanuljunk, mivel a nyelv az identitásunk alappillére, de sokkal hatékonyabbnak kellene lennie a magyar diákok körében a szerb nyelv oktatásának is. Szemléltetésként hozzátette, hogy komoly problémák vannak, amíg a végzős gimnazisták jobban tudnak angolul vagy németül, mint szerbül. A vegyes tagozatok létrehozása szerinte „nem ördögtől való gondolat”, de lehet, hogy a magyar diákok esetében egy komplexebb megoldásra lenne szükség a cél megvalósítása érdekében. A szociológus a tantárgyak egy része esetében tartaná elképzelhetőnek a vegyes tagozatok bevezetését.

Lázár Zsolt szerint a magyar nyelv, az irodalom és a történelem tanítását is erősíteni kellene a vegyes oktatás erősítésével, emellett ápolni kell az intézményeket is, amelyek a kultúránk megszilárdításában játszhatnak fontos szerepet.

Palusek Erik szerint a szaktantárgyak esetében is fontos lehet az anyanyelvi oktatás, de szükség lenne átfedésekre a szerb és a magyar csoportok tekintetében. A nyelvórákat és a polgári nevelést említette lehetséges példaként a vegyes csoportok modelljének alkalmazására.