Eurovíziós Dalfesztivál – a minőség helyett a szolidaritás győzött

„Lezajlott a legpompázatosabb, legprofibb és legátpolitizáltabb zenei dalverseny, az Eurovízió. Bizonyára azok, akik ki nem állják, és azok is, akik mindennél jobban imádják, tudnának még jelzőket mondani, mert az Eurovízióra is érvényes az a közhely, hogy olyan, mint a foci: mindenki ért hozzá és van is róla véleménye” – vezette fel a témát Pressburger Csaba.

ADJUK ÁT MAGUNKAT A GICCS-POPNAK!

Rácz Krisztina szerint a fesztivál főként a zenéről és az önfeledt szórakozásról szól, de a hátterében mindig is jelen volt a politika és a társadalmi hierarchiák is. „Ez egy dalverseny, amelyen szórakozni lehet, amelyen el lehet felejteni a jóízlést, és felhőtlenül át lehet adni magunkat a giccsnek” – fogalmazott az antropológus.

Lénárd Róbert elmondta, hogy az idei fesztivál előtt tíz éven át nem követte annak programját, de egy évtized távlatából sem lát túl nagy változást a dalversenyen. Szerinte sem volt soha politikamentes az esemény, de, mint mondta, ez jellemző más rendezvényekre is. Képmutatásnak nevezte, hogy az előző évek gyakorlatától eltérően ezúttal az ukrajnai konfliktus miatti nyílt politizálás szabad lett a fesztiválon.

A dalverseny domináns zenei műfajai kapcsán Rácz Krisztina úgy fogalmazott, hogy jellemzővé vált az Eurovízióra a giccs-pop, a fülbemászó dallamok és a csinos lányok, de szerinte a rendezvénynek mégsem lenne akkora népszerűsége, ha kizárólag ilyen produkciókat vonultatna fel.

Nemzedékeken átívelő fesztiválnak tekinti az Eurovíziót Lénárd Róbert, és szerinte aki nem követi a rendezvényt, az inkább az ízlésvilága miatt nem teszi ezt. A műsorvezető felvetésére elmondta, nem gondolja, hogy a dalfesztivál produkciói általánosan tükröznék Európa országainak politika, gazdasági, szociális aspektusait.

Rácz Krisztina is egyetértett abban, hogy a fellépők produkciói nem tükrözik az adott társadalom ízlésvilágát, társadalmi struktúráját, amire, mint mondta, jó példa az is, hogy évről évre mennyire különböző produkciók kerülnek ki az európai megmérettetésre ugyanazokból az országokból.

EGY DEKLARÁLTAN MELEGBARÁT RENDEZVÉNY

A társadalmi érzékenyítés markánsan megjelenik a dalfesztiválon, ezt sokan visszásnak érzik – mondta Pressburger Csaba.

Rácz Krisztina ezzel nem értett egyet, úgy gondolja, hogy a hangsúly még mindig a showbusinessen van.

Lénárd Róbert viszont úgy véli, hogy ez a tényező nem mítosz, mivel ahogyan kiemelte, a dalfesztivál szinte mindig is egy deklaráltan melegbarát rendezvény volt, és így tekintenek rá az emberek is. Ismét párhuzamot vont e téren más nemzetközi rendezvényekkel is, ahol előtérbe kerülnek ezek a szociális tényezők is.

RITKÁN LESZNEK NEMZETKÖZI SZTÁROK A GYŐZTESEKBŐL

A felvetésre, hogy mennyire lehet igazságos az Eurovíziós Dalfesztiválon alkalmazott szavazási mód, mennyire tükrözik a sikeres produkciók az európai ízlésvilágot, Rácz Krisztina elmondta, hogy nem tartja igazságosnak a rendszert, véleménye szerint esetleg objektívnak mondható, ha a szakzsűri képviselői megfelelő relevanciával rendelkeznek és a produkciók zenei értékeit veszik figyelembe.

Lénárd Róbert arra hívta fel a figyelmet, hogy a fesztivál győzteseinek nemzetközi szintű sikere, vagyis inkább ennek hiánya arra mutat rá, hogy az Eurovízió nem egy olyan esemény, amely nagyobb hatást gyakorolna a zenei ízlésünk formálódására.

Rácz Krisztina is egyetértett ezzel a megállapítással, és a zenei tehetségkutatókhoz hasonlította a rendezvényt, amelyeknek a sztárjai szintén kevésszer maradnak meg vezető helyen a zenei palettán.

A SZOLIDARITÁS ÉS NEM A MINŐSÉG DÖNTÖTTE EL A VERSENY VÉGKIMENETELÉT

A műsor résztvevői arra is kitértek, hogy az ukrajnai konfliktus hogyan befolyásolta az idei fesztivál szavazási eredményeit. Pressburger Csaba kiemelte, hogy mindegyik ország szavazott Ukrajnára, és hogy a legtöbben maximális pontszámot adtak neki.

Lénárd Róbert úgy fogalmazott, hogy az idei ukrán dal csapnivaló volt, sokan nehezményezték, hogy „politikai döntés” született az ukrán győzelemmel, de mégis a szolidaritás döntötte el a verseny végkimenetelét. Nem tartja jó lépésnek azt, hogy kizárták az orosz fellépőt, mert, mint mondta, a zene nem hibás a konfliktusért.

Rácz Krisztina arra is rámutatott, hogy a szervezők egy esetleges botránytól is tarthattak, és emiatt dönthettek a kizárás mellett, Lénárd Róbert viszont inkább nyomásgyakorlást lát a döntés mögött. Felhívta a figyelmet arra, hogy kezdetben olyan nyilatkozatok érkeztek a szervezőktől, hogy nem zárják ki az orosz produkciót, majd nagyon hamar meggondolták magukat.

A beloruszok is távol maradtak, de nem vett részt a versenyen Törökország, Bosznia, Magyarország és Szlovákia sem – emlékeztetett Pressburger Csaba.

KONSTRAKTA MINDEN MOZDULATA EGY MÉM

Lénárd Róbert szerint a diaszpóra szavazatai nem elegendőek a dalfesztiválon aratott győzelemhez.

Pressburger felhívta rá a figyelmet, hogy a szerbiai produkcióra ugyanazoknak a szomszédos országoknak a közönsége és szakzsűrije adott maximális szavazatot.

Lénárd Róbert úgy fogalmazott, ha a szakzsűri pl. az énekhangot nézi, Konstrakta esélytelen. „A dalszöveget, a produkció üzenetét nem biztos, hogy nagyon figyelembe veszik, arra van külön díj, amit az előadó meg is szerzett” – tette hozzá. Szerinte az is meglepő, hogy milyen jó helyen végzett a produkció. „Ennek a nőnek minden mozdulata egy mém” – fogalmazott a dal sikerére utalva. Mint mondta, Konstrakta produkciójára begyulladtak a közösségi hálók, ez hozhatta meg a dal eredményességét, mert mozgósítani tudta a közönség azon rétegét is, amelynek képviselői egyébként nem tartoznak az Eurovízió nagy követői közé. Szerinte az is kérdéses volt, hogy Konstrakta a szerbiain túl meg tudja-e nyerni a nemzetközi közönséget is, és ilyen tekintetben is „pozitívan vizsgázott” a produkció.