Az utóbbi évtized agrárpolitikája minden szempontból az összeomlás határán áll. A szerb mezőgazdaságot már csak az élelmiszerek magas ára védi meg a teljes összeomlástól. Mivel drágán exportálható az élelmiszer, a szerb mágnások sikeresen eladják külföldön a gabonát és az olajos magvakat, és ennek köszönhetően tudnak biztosítani tisztességesnek mondható keresetet a munkásaiknak. Ám ha az élelmiszerek ára csökkeni kezd, az összeomlás elkerülhetetlenné válik.

Az állattenyésztést teljesen tönkretették, sohasem lehet majd visszaállítani az előző szintekre az olyan ágazatait például, mint a hús- és a tejtermelő szarvasmarha-tenyésztés. Sőt, még az előző szint közelébe sem.

A feldolgozóipar, a fejlődés helyett, a magánosítás harmadik hullámában van jelenleg. A hazai mágnások, tájkunok helyébe multinacionális cégek kerülnek. Ha a jövőben valamiért megszakadna az árukivitel, katasztrofális hatásai lesznek számunkra. Abban az esetben a legalapvetőbb mezőgazdasági termékek ára is elindulhat lefelé a lejtőn.

Ha az export valamiért mégis megtorpan, a hazai kereslet nem fogja tudni ellensúlyozni az árcsökkenést, és a gazdák költségeit sem tudja majd megtéríteni. Ennek folytán a behozatalból profitáló konkurencia megerősödik, mivel azokból a szubvenciókból, amelyeket a komolyabb államok biztosítanak a saját gazdáiknak, a mi gazdáink egy tizedét sem kapják meg. Vučić és Nedimović demagógiájából pedig gazdasági haszon nincsen. A gazdák tömeges szavazása a haladókra is csak még egy bizonyítéka annak, hogy ők is megbékéltek a szerbiai gazdaság tönkretételével.

A mezőgazdaság Vajdaságban, az a kis hányada legalábbis, hosszabb távon túl fogja élni, a több száz és több ezer hektárt művelő gazdák szója-, napraforgó-, és búzatermelésének köszönhetően fenn tud maradni. A kisebb területeket művelők pedig, például a húsz hektárnyi földeken dolgozók, az árak csökkenése után nyugodtan elköszönhetnek a földműveléstől. A nagy számok mezőgazdasága marad fenn. A vidéki gazdaságok kénytelenek lesznek elfogadni a hatalmon lévő párt szakembereinek ajánlatait, hogy kezdjenek el méhészkedni, vagy termesszenek gombát, esetleg tenyésszenek fácánt és hasonlók… vagy ha más nincs, menjenek el a kábelgyárba kábelt tekerni.

Ez a vajdasági helyzet, viszont az, hogy a šumadijai, vagy a Leskovac és a Szendrő (Smederevo) környéki gazdák mit fognak kezdeni, az óriási talány. Ötven-, százezer eurós beruházás nélkül gyümölcstermesztés ma már nem létezik, és olcsó munkaerő nélkül a zöldségtermesztés sem működik. Ráadásul a falvakban egyre kevesebb a bármilyen munkaerő… Ha a málna ára csökkeni fog, óriási gondok lesznek. A szemtelenül drága trágyát és üzemanyagot pedig már vicc lenne említeni is. Sőt, ha ennek az aranyat érő trágyának a költségeit is hozzáadjuk az élelmiszerek csökkenő árával kapcsolatos számításunkhoz, akkor a napnál is világosabbá válik, hogy mi vár ránk, ha a mezőgazdasági termékek ára elindul a lejtőn.

Elég egy egyszerű számítás is ahhoz, hogy világossá váljon a probléma nagysága. Abban az évben, amikor a különféle élelmiszerek ára néhol több, mint 40 százalékot is drágult, a szerb mezőgazdasági termelés 5 százalékos csökkenést jegyzett. Képzeljük csak el, hogy mi lenne, ha az élelmiszerek ára az 5-6 évvel ezelőtti szinten maradt volna. Vučić és Nedimović folyton a mezőgazdaság fejlődését magasztalják, a mezőgazdasági termelés és az export pozitív értékeivel dicsekednek. Miközben ezt a fejlődést a gazdák termékeinek itthoni és a világpiacon kapott magas árainak köszönhetjük csupán, és egyáltalán nem a termelésnek. De ezt valahogy mindig elfelejtik megemlíteni.

Természetesen a haladó párti agytrösztök a szokásukhoz híven hibáztatnak mindent sorban, az éghajlatot, a koronavírust, Marinicát, mindent, amit csak lehet, de… ismerjük mi ezt a mesét már tavalyról, sőt tavalyelőttről is. Soha jobb vetés, soha még nem volt nagyobb beruházás az öntöző rendszerekbe, az államelnök folyton látogatóban a gazdáknál országszerte, akik természetesen az egekig magasztalják őt. De valamiért nemigen látni ezt a fejlődést, amiről ők folyton beszélnek! Szerbia gazdasága 7,5 százalékot nőtt, miközben a mezőgazdaság 5 százalékkal csökkent. Vajon miféle szárazságok, árvizek, földrengések és vulkánkitörések sújtották a gazdáságot tavaly? Vagy lehet, hogy valaki szabotálta a mezőgazdasági fejlődést, és ezért ez a csökkenés, s a BIA majd hamarosan felelősségre vonja az összes szabotőrt, ahogyan például feltárták a Szerbiai Villanygazdaságban történt összeomlásokat is?

Milliárdok öntözőrendszerekre, milliárdok traktorra, kombájnra, melegágyakra, üvegházakra, milliárd fiatal házaspár kapott lakást, milliárdok, milliárdok, mindenfelé a milliárdok – a mezőgazdaság pedig hanyatlóban. Már két éve az a helyzet, hogy a magas árak mentik meg a szerbiai mezőgazdaságot a teljes összeomlástól, a szerb politika pedig ráadásul egyre jobban teszi tönkre.  Szárazsággal, árvizekkel, földrengésekkel együtt, vagy anélkül, teljesen mindegy.

Ezek valóban azt gondolják, hogy a 30 000 üres falusi ház beköltöztetése lendíti fel majd a mezőgazdaságot és a vidék helyzetét? A Vučićot istenitő gazdák valóban azt hiszik, hogy Vučić fogja megmenteni a mezőgazdaságot? Hát persze, hogy nem hiszik, mert mindenki tudja, hogy akiknek Vučić szokott segíteni, azok a haladó párt egyes, kiválasztott tagjai. Ha Vučić tényleg a szavazókon szeretne segíteni, akkor kezdetnek a gazdák legalább 80 százalékának kellene adni szubvenciót, és akkor nem 5 százalékos csökkenés, hanem legalább 20 százalékos növekedés lenne tapasztalható a Vučić és Nedimović fémjelezte gazdaságpolitikában. A jelenlegi politikával viszont nem a gazdasági mutatók, hanem a vidéki SZHP-szavazók száma nő csak. A kérdés viszont fennáll, mit lehetne tenni mindez ellen? Sajnos bizony nem sokat. Ez a helyzet is ugyanolyan, mint az a jadari lítiumbányaügy. Óriási demonstrációk Belgrádban és Szabácson (Šabac), Loznicában pedig síri csend.

Akkor viszont kit foglalkoztat ez az egész? Nyilván azokat, akiket érdekel a statisztika – ezért akkor következzenek Vučić egyik szakemberének, a Köztársasági Statisztikai Intézet első emberének az adatai. Ugye, kinek higgyünk, ha nem neki. Méghozzá három évre bontva.

Első év.  A mezőgazdasági és halászati termékek ára 2021 októberében 38,1 százalékkal nőtt a 2020-as októberi adatokhoz képest. Az egy évvel azelőtti, októberi hónaphoz viszonyítva a legjelentősebb árnövekedés a következő csoportokban történt: ipari növények (54,8 százaléka), búza (42,8 százaléka), szarvasmarha és baromfi (14,6 százaléka).

Második év. A mezőgazdasági és a halászati termékek ára 2020 októberében 10,9 százalékkal nőtt a 2020-as októberi adatokhoz viszonyítva. Az egy évvel azelőtti, októberi hónaphoz képest a legjelentősebb árnövekedés a következő csoportokban történt: búza (21,1 százaléka), ipari növény (12,6 százaléka) és gyümölcs (21,6 százaléka).

Harmadik év. A mezőgazdasági és a halászati termékek ára 2019 októberében 0,8 százalékkal nőtt a 2018-as októberi adatokhoz képest. Az egy évvel azelőtti, októberi hónaphoz viszonyítva a következő három csoportokban nőttek leginkább az árak: a szarvasmarha és a baromfi (4,1 százaléka), ipari növény (5 százaléka) és gyümölcs (19,4 százaléka). 2019 decemberében a mezőgazdasági és a halászati termékek ára 2019 novemberéhez viszonyítva átlagban 1,4 százalékkal nőtt.

Bölcsnek ennyi is elég. Ezek alapján vajon, hogy nem használtuk ki ezt a helyzetet, amikor 1 százalékkal nőtt a termelés az 5 százalékos esés helyett?

Ellenben egy teljesen másik égető kérdés pedig az, hogy a földművesek mindezek után miért nem lázadnak? Miért ők a vesztesek évről évre, amikor 2012 előtt meg tudták nyerni minden csatáikat kint az utakon? Hogy létezik az, hogy már hónapok óta mindig ugyanaz a történet, elégedetlenek, bejelentik a tüntetést, majd egy nappal a tüntetés előtt meglátogatja őket Nedimović miniszter úr a társaságával együtt, és a tüntetésnek – fityisz. Vajon megfenyítik őket vagy ígéretet kapnak tőlük?  A szarvasmarha-tenyésztők visszavonultak, a tejtermelők szintén visszavonultak. Most épp a földműveseken a sor. Olykor látni is őket itt-ott, összegyűlnek a trágya vagy az üzemanyag őrjítően magas ára miatt. Aztán pedig egyes csoportok visszakozót fújnak, mások meg, akikből kevesebb van, azt bizonygatják, hogy végig kitartanak a követeléseik mellett. A műtrágya méregdrága már majdnem két éve. Nedimović és Vučić legújabb zseniális húzása persze épp a minap beígért szubvenciók a műtrágyavásárláshoz. Megint ugyanaz, a bejáratott haladó párti agrárpolitika: elvesszük a szegényektől és elosztjuk a gazdagok között. Ahelyett, hogy Vučićék a gazdák között osztanák a pénzt, ők a bankoknak fizetnek. Hát meddig lesz ez így még? – a kérdés nem nekik szól, hanem a gazdáknak.

Slađana Gluščević – az Agrosmart portál szerkesztőnője, a VOICE újságírónője, a Vajdasági Független Újságíró Egyesület elnöke. 1999 óta újságíró, pályafutását a Danas napilapnál kezdte, szakmai életének legnagyobb részét az újvidéki Dnevnikben töltötte. 2016 óta vállalkozói újságírással foglalkozik és mezőgazdasági szaktanácsadói tevékenységet folytat.