A szabadkai Marlene Dietrich csupán névrokona a múlt század egyik legnagyobb filmbálványának, ennek ellenére nemzetközi hírnevet szerzett magának: a színész szakma helyett a cukrászatban ért el kiemelkedő sikert
A szabadkai Marlene a Cake International, London, a világ egyik legnagyobb tortaszobrászversenyének elődöntőjében, a Cake de la cake elnevezésű versenyen ért el dobogós helyezést. A tortadíszítő művésznek is nevezhető hölgy csodás ízű és látványos süteményei, tortái mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne csodálja meg őket az ember. Az április elején megtartott zentai esküvői kiállításon minden látogatónak, így nekem is alkalmam nyílt megcsodálni a kiállított esküvői tortacsodákat és találkozni a cukrásszal. Marlene egy rövid beszélgetés erejéig elmondta, hogyan jutott el a világverseny előszobájába, a Cake de la cake versenybe.
Bizonyíték a szecesszió kedvelésére
– Mintegy harminc éve kézműveskedem, hímezek, varrok… Mindig imádtam babákat készíteni, a cukrászathoz is az vezetett el, hogy egyszer láttam egy gyönyörű cukorbabát. Nem hittem el, hogy cukorból ilyet lehet készíteni! – mesélte Marlene Dietrich, aki szerint az is a cukrászat mellett szólt, hogy itt mindent fel lehet használni, semmi nem veszik kárba.
– Mintegy kilenc hónapja cukrászkodtam, amikor megjelent a koronavírus-járvány, addig hétezer kilométert utaztam Budapest és Zágráb vonzáskörzetében. Akkor még jöttek errefelé a séfek meg a híresebb szakemberek, akik nagyon intenzív tanfolyamokat tartottak, reggeltől estig tanultunk. Vadásztam a nevesebb séfeket, hogy minél többet megtanuljak. Kilenc hónap után bejelentkeztem a Cake International, London tortaszobrászversenyre. Az egyik zsűritag, Sylvia Alba Londonban élő mestercukrász, aki számos díjat begyűjtött már ezen a megmérettetésen, elhozta Magyarországra ezt a versenyt, amelynek a neve a Cake de la cake, s az első három helyezett részt vehet a londoni döntőben – részletezte, hozzátéve, hogy a megmérettetésen profi és amatőr kategória volt, ő pedig értelemszerűen az amatőr kategóriába jelentkezett.
– Mivel rajtam kívül senki nem jelentkezett az amatőrök közé, így áttettek a profikhoz. A torta hungarocellből készült, de a díszítésnek ehetőnek kellett lennie. Szecessziós mintájú tortát készítettem, a Raichle-palota motívumát tettem rá. Második helyezett lettem, csupán három pont hiányzott az arany minősítéshez. Nagyon örültem a helyezésnek, mert megbizonyosodtam arról, hogy jó úton járok – közölte a cukrász, aki arról is beszélt, hogy párjával, Kávai Zsolttal együtt dolgozik, közösen készítik a gumi- és zselécukorkákat, amelyek hagyományos recept, valódi cukrásztitok alapján készülnek. Zsoltnak, aki főállásban asztalos, és nemrég a palicsi nagyterasz rekonstrukcióján dolgozott, Dér László cukrász adta meg a receptet, azzal a feltétellel, hogy soha nem adhatja tovább.
– Én nagyon szeretem az organikus virágformákat, a babákat, Zsolt pedig a statikus épületeket meg az azokhoz hasonló dolgokat, így nagyon jól kiegészítjük egymást. Ha valaki azt gondolná, csak a látvánnyal foglalkozunk, akkor elmondom, nem így van. A cukrásztermékeknek finomnak kell lenniük, természetes anyagokkal dolgozunk, igyekszünk változatos ízeket alkotni. Azt vallom, hogy először a szemnek kell jóllaknia, legyen szó süteményről, vagy tortáról, vagy akár tányérdesszertről – nyilatkozta Marlene Dietrich, aki nagyon örül annak, hogy most már lehet külföldre utazni, és a nagy nevű séfek, szakemberek is egyre többször jönnek a régióba.
Farkas Mónika
Marlene Dietrich és Kávai Zsolt
