Azok a fiatal nők, akik még nem alapítottak családot, nehezen találnak munkát, majd nehezen tartják meg azt. A munkaadók nem szívesen fizetik a szülési szabadságot. A logika azt mondja, hogy a 45 év feletti nők ideális munkaerő lehetnek, de a gyakorlat nem ezt mutatja.

A negyvenöt év feletti nőknek egyedül a seprű, felmosó és rongy maradnak a túléléshez, attól függetlenül, hogy milyen iskolát végeztek, erről egy 48 éves tervező beszélt a Szerbiai Rádió és Televíziónak.

Mima Perišić, a Žene na prekretnici (Nők fordulóponton) Egyesület elnöke azt mondja, a munkaadóknak előítéleteik vannak, s azt hiszik, hogy 30 és 45 között a leghatékonyabbak. A másik gond, hogy a munkaadónak fontosabb, hogy az a potenciális munkaerő hány éves, nem pedig az, hogy mit tud és mire képes.

Természetesen akadály az is, hogy a legtöbb középkorú munkanélkülinek általános iskolai vagy középiskolai végzettsége van, és 44 százalékuk több mint tíz éve vár munkára. Fizikai munkára is csak férfiakat várnak, nőket nem.

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint jelenleg 33.500 munkanélküli nő van Szerbiában. A legnehezebb helyzetben az 55 év felettiek vannak. Nekik csak a kereskedelemben, szolgáltatóiparban, egészségügyben kínálnak munkát, ezek a kevésbé megfizetett állások. Ahol többet lehet keresni, oda férfi munkaerőt keresnek.

Az egyetemet végzett nők soha sem utasítanak vissza egyetlen munkát sem, még abban az esetben sem, ha az a végzettségüknek nem megfelelő vagy alacsonyabb szintű. A rendszerben a legtöbben most mérnökök, többek között gépészek, bányászatiak, de a munkaadók férfiakat keresnek.

Miközben évek óta munkára várnak, a nők elveszítették az önbizalmukat, a tudásukat és a munkaszokásukat is. Az egyesület ebben segíti őket, hogy ezen változtatni tudjanak, fontosabb lenne viszont, hogy a munkaadók ne azt a kérdést tegyék fel először, hogy hány évesek, hanem, hogy mire képesek.