A világsajtó érdeklődésének középpontjában a franciaországi parlamenti választások második fordulója áll, miközben a kolumbiai elnökválasztás második fordulójában ismét a volt gerillavezér győzött. Ömlenek persze az orosz–ukrán háború hírei is – átlapoztuk a világsajtót Londontól Párizson át Budapestig és Madridtól Frankfurton át Isztambulig

 Macron kudarca

A francia alsóházi parlamenti választások második fordulójáról a párizsi Libération c. közép-baloldali napilap ezt írja:

„A francia választók arcul csapták Macron elnököt és a Nemzetgyűlés (Assemblée nationale) abszolút többségének elvesztése komoly gondokat okoz neki. Így most nemcsak erős baloldali ellenzékkel néz szembe, hanem a vártnál jóval több szavazatot kapott a szélsőjobboldali Rassemblement National is. Ezért Macron számára a most kezdődő ötéves mandátuma terra incognita lett: el kell mondania terveit más pártok vezetőinek és azután erről tárgyalnia kell velük. Nem lenne túl meggyőző azt állítani, hogy az elnök e tekintetben nem dicsekedhet nagy eredményekkel, ezért most megbüntették. Az államfőnek azonban nincs más választása, mint hogy megváltoztassa politikáját. De vajon készen áll-e erre a feladatra? Macronnak eddig nagyon vertikális kormányzási stílusa volt, ami eddig megfelelt a francia elnöki rendszernek. Ráadásul még saját pártját is semmibe vette. A nemzetgyűlés többségére való tekintettel ez most komoly hátrányt jelent számára.”

A londoni The Times c. konzervatív napilap úgy látja, hogy Macron tekintélye egyértelműen meggyengült:

„A 44 éves elnök számára a választási eredmény súlyos csapás, különösen azután, ahogy a múlt héten dramatizálta a helyzetet. Veszélyes szélsőségeseknek bélyegezte ellenfeleit és sürgette az ország választópolgárait, hogy második ciklusának kezdetén neki adjanak szilárd többséget, mert szerinte semmi sem lenne rosszabb, mint a francia rendetlenséget hozzáadni a globális rendetlenséghez.”

A párizsi Le Figaro c. liberális-konzervatív napilap szintén pesszimista:

„Franciaország a politikai bizonytalanság felé halad. A Nemzetgyűlés csatatérré fog változni: zajos és viszálykodó zászlóaljak telepednek meg az ülésterem két oldalán, forrongó üstté változtatva azt. Ez alaposan meg fogja változtatni az egész demokratikus vitát. Hogyan lehet kormányozni egy országot, ha az kormányozhatatlanná vált? Ez az a – döntő és talán leküzdhetetlen – kihívás, amellyel Macron elnöknek most szembe kell néznie.”

Macron „új módszert” ígért régebben, de ezt az ígéretét nem váltotta be. A Frankfurter Allgemeine Zeitung c. polgári-konzervatív napilap szerint most arra fogják kényszeríteni, hogy a parlamentben kompromisszumokat kössön:

„Nem sokkal a francia EU-elnökség vége előtt Emmanuel Macron hatalma megingott. A parlament abszolút többsége nélkül a francia elnök nehezen fog tudni kezdeményezni reformokat a nyugdíjak, a klímavédelem, a digitalizálás és a versenyképesség biztosítása érdekében. Kérdéses, hogy ilyen gyenge parlamenti támogatottsággal fel lehet-e emelni a nyugdíjkorhatárt 65 évre. A nyugdíjreform kezdeményezésében Macron még az első hivatali idejében is zátonyra futott a 360 képviselője nagy többségének ellenére is. Ez nem jelent semmi jót a költségvetés átszervezésének.

A parlamenti többség elvesztése meggyengíti Macront az európai színtéren is. A Nemzetgyűlés nem tilthatja ugyan neki, hogy telefonáljon Vlagyimir Putyinnak. A védelmi és külpolitika továbbra is az elnök kizárólagos területe marad. De arra lehet számítani, hogy az új parlament nyitottabb lesz a vitákra, mint az eddigi volt, és olyan kérdéseket tűz majd napirendre, amelyekről Macron szívesebben döntene egyedül minden vita nélkül. A francia elnök vezeti a következő francia–német minisztertanácsot, amelyre a tervek szerint majd csak szeptemberben kerül sor. Az viszont nem könnyíti a franci–német együttműködést, hogy Macron ezentúl csak hipotetikus kormánytöbbséggel köthet megállapodásokat.”

Túljártak Emmanuel Macron eszén, de Franciaország veszítheti legtöbbet a vasárnapi parlamenti választással, írja a budapesti Népszava c. baloldali napilap:

„Az abszolút többséghez a Macron által képviselt Együtt nevű koalíciónak 289 képviselői helyre lett volna szüksége, de ebből csak 246 lett, ami nagyon megnehezíti az államháztartás rendbetétele miatt elengedhetetlen reformok elfogadását. Ha csak egy-két mandátummal maradtak volna el a kormányzástól, biztosan találtak volna néhány »meggyőzhető« honatyát az ellenzék padsoraiból. Így azonban, hogy több mint negyven képviselő támogatására lesz szükség, Macronnak egy sor reformjáról alighanem le kell mondania. A kormány várhatóan elsősorban a jobbközép Republikánusokkal (LR) próbál meg együttműködni, ezt a megoldást javasolta Nicolas Sarkozy köztársasági elnök is, de sokan ellenzik a párton belül az elnök választási szövetségével való bármilyen közösködést. Jellemző, hogy amikor Sarkozy felvetette ezt az ötletét, sokan árulónak minősítették. Sok megválasztott képviselő pedig hétfőn fogadkozott: nem működnek együtt a kormányzati szövetséggel.

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy a baloldali radikális Jean-Luc Mélenchon túljárt az elnök eszén, de valójában Franciaországnak okozta ezzel a legnagyobb gondot, mert a baloldali veszélytől tartva az elnökválasztás vasárnapi második fordulójában sokan Marine Le Pen pártjára, a Nemzeti Tömörülésre adták a voksukat, amely egy híján 90 képviselői helyre tett szert. Soha ennyi képviselője nem volt a szélsőjobbnak a párizsi törvényhozásban.”

Tovább dúl az orosz–ukrán háború

A magyar álláspontról az orosz-ukrán háborúban a budapesti Élet és Irodalom (ÉS) c. irodalmi és politikai hetilap ezt írja:

„Amikor 2022. február 24-én Oroszország megtámadta Ukrajnát, Magyarországon éppen választási kampány zajlott, a háború pedig azonnal az egyik legfőbb témájává vált. Egyfelöl az ellenzék ukránpárti megnyilvánulásait a kormány háborús uszításként interpretálta, kihasználva a magyar állampolgárok félelmét a háborútól. Másfelöl a kormánypárt Zelenszkij ukrán elnökkel és Nepop budapesti nagykövettel szemben verbális háborúba kezdett, úgy ábrázolva őket, mint akik Magyarországot bele akarnák rángatni a háborúba. Ebben az időszakban maga a miniszterelnök is tett néhány vitatható, külföldön ingerültséget kiváltó nyilatkozatot. Mint például, hogy ez a háború a szlávok belügye, »nem a mi vitánk«, hogy »a nagy szláv tenger tőlünk keletre hány államból áll valójában; az hány nemzet«, ami közvetve azt is tartalmazta, hogy Budapest el tudja fogadni Ukrajna teljes annexióját is. Vagy éppen a NATO és az USA felelőségét emelte ki a háború kirobbanásában. Ezeket a megszólalásokat természetesen saját táborának címezte, de joggal keltettek külföldön – elsősorban Lengyelországban és Ukrajnában – komoly visszhangot. Ma már látszik, hogy a választásokat Budapesten nem követi külpolitikai irányváltás, Szijjártó Péter marad a külügyminiszter. Ellensúlyozva az ő negatív megítélését Lengyelországban és Ukrajnában, Novák Katalin új államfő és Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának elnöke kapta azt a feladatot, hogy a magyar álláspontot elfogadhatóvá tegye. Ők természetesen nehezen tudják hitelesen állítani, hogy Magyarország Ukrajnát segíti, amikor a magyar kormány szimbolikus kérdésekben Oroszország pártján áll. Ennek legkirívóbb példája Kirill pátriárka személye elleni szankciók magyar vétója, miközben az orosz hadsereg az ukrán ortodox egyház szent helyeit (például a Szjatohirszka Lavrát) lövi.”

Az amsterdami de Volkskrant c. közép-baloldali napilap így írt az ukrajnai háborúról:

„Oroszország továbbra is terjeszti népirtó retorikáját. Ezen a héten Dmitrij Medvegyev, az orosz Biztonsági Tanács alelnöke felvetette ezt a kérdést: »Ki mondta, hogy két év múlva Ukrajna még mindig a világtérképen fog szerepelni?« A pusztító ellenségeskedéssel és a meghódított ukrán területek mindenre kiterjedő oroszosításával párosulva kevés hely marad a békének vagy a közvetítési terveknek. […] A csatatéren Ukrajnának több fegyverre, lőszerre és felszerelésre van szüksége, hogy megvédje magát az orosz tűzerővel szemben. Ez annál inkább is igaz, mert úgy tűnik, Európa annyira függővé vált az orosz gáztól, hogy most nem tud gyorsan lemondani róla – ami Putyin megállításának alternatívája lett volna. A mottó tehát továbbra is ez marad: támogasd Ukrajnát, hogy ne söpörjék le Medvegyev térképéről. Putyin verbális és erőszakos szélsőségességese határozott és egységes választ igényel.”

A varsói Rzeczpospolita c. gazdasági és jogi napilap az ukrajnai háború által kiváltott gabonaválságról ír:

„Az orosz vezető makacssága azt jelenti, hogy az Ukrajna elleni támadás által kiváltott válság Európán túl más kontinensekre is átterjedhet. Ezt a célt szolgálja az ukrán gabonaexport következetes blokádja. A világ egyik legnagyobb szállítójának kiszorítása a 2007–2008-as évekhez hasonló élelmiszerválságot eredményez. Ezt a legszegényebb országokban fogják leginkább megérezni […]   úgy mint 15 évvel ezelőtt, amikor az élelmiszerhiány a világ csaknem 40 országában zavargásokat és lázadásokat váltott ki. Ugyanakkor Vlagyimir Putyin nem lenne önmaga, ha nem látta volna előre tetteinek egyéb következményeit is. Az ukrán export blokádja, amikor ott rekordtermés várható, magában Ukrajnában is az élelmiszerárak nagyarányú csökkenéséhez vezetett. Ez az egész mezőgazdaságot fenyegeti, amely háborús körülmények között is az ukrán ipar egyik fő, ha nem a legfőbb ága.”

Egykori gerillavezér lett Kolumbia új elnöke

Az isztambuli BirGün c. baloldali napi​​lap így számol be a kolumbiai elnökválasztás eredményéről:

„A baloldal győzelme egyértelmű. A dél-amerikai ország történetében először választottak baloldali politikust elnöknek, Gustavo Petrot. Ebből mindenki tanulhat. A Petro vezette baloldali szövetség olyan változásokat ígért, amelyekre országának sürgősen szüksége van. Ezek a változások mindenekelőtt a társadalmi igazságosságról szólnak. Az egykori gerillavezér azonban komoly kihívások előtt áll. Azt kell üennie, hogy új, friss és tehermentes szereplőkkel akarja megoldani az ország problémáit.”

A madridi La Vanguardia c., spanyol és katalán nyelven megjelenő liberális napilap szerint Petrónak sikerült megnyernie a kevésbé szerencsés rétegeket, a fiatalokat, az őslakosokat és az afro-kolumbiaiakat, akik azonosulnak Márquez leendő alelnökkel:

„Petrónak is jót tett az általános elégedetlenség, amit a tavalyi társadalmi tiltakozások még súlyosabbá tettek. Ő most az évek óta tartó privatizáció után a közszolgáltatások megerősítését és a gazdagok adóemelését ígérte. Továbbá a baloldali gerillákkal kötendő békeszerződések mellett is szeretné elkötelezni magát. Erre sürgősen szükség van abban az országban, ahol fél évszázada dúl a polgárháború. Jó hír, hogy ez a baloldal, amely mellett Petro kiáll, nyitott a párbeszédre és hajlandó elfogadni a demokratikus alapon született döntéseket, miközben egyértelműen elhatárolódik Venezuelától és Kubától.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)