Azt megszokhattuk, hogy szinte mindenhol csak cirill, vagy csak szerb nyelvű kiírás fogad bennünket az utakon, útközben, esetleg egy-egy ügyintézés során is. A legtöbb esetben elfogadjuk, hogy ez így van, esetleg magunkban elégedetlenkedünk, ritka, hogy ennek hangot is adunk.
Aztán van olyan helyzet, amikor meglepődve tapasztaljuk, hogy bizony itt mindenkire gondolnak, az itt élő magyar kisebbségre, esetleg az egyre sokasodó magyar turistára, s minden információt ki is írnak magyar nyelven is. Az igen ritka, hogy mindez hibamentes is legyen, de ugye a szándék megvolt, fogadjuk el.
Így van ez a szerb oldalon nagyrészt elkészült Szabadka-Szeged vasútvonallal is, ahová az aluljárókba Palicson már ki is kerültek az irányjelző és információs táblák. A szándék itt is megvolt, lektor vagy magyar nyelven beszélő szakember viszont nem volt a közelben, hogy kihelyezés előtt észrevegye, a vágány nem vegány. Több hibát nem kerestünk, pedig lenne, hiszen nem mindig kell mindent lefordítani – így van ez a peron szóval is (magyarul is használatos vagy más szóval kocsiállás), ami minden bizonnyal felület, csak éppen az ember nem tudja, hogy mire vonatkozik.
Abban a reményben született e szöveg, hogy ezt az illetékesek észreveszik, leszedetik s azon nyomban ki is javítanak minden hibát. Idő van rá, a vasút ugyanis először csak teherszállításra lesz majd alkalmas, utasszállításra majd csak bő egy év múlva, ezt Szijjártó Péter magyar külügyminiszter mondta legutóbbi szabadkai látogatásán.
Az viszont vagány lenne, ha addig kijavítanák a betűhibát, nehogy eltévedjünk majd, ha Szegedre szeretnénk utazni azon a bizonyos felületes vegány vágányon.
