Szerbia a kiépített csatornázási infrastruktúra alapján a közepesen fejlett országok csoportjába tartozik, szennyvíztisztítási szempontból pedig le van maradva – mondta Leovać-Maćerak Anita, az újvidéki Természettudományi és Matematikai Kar adjunktusa.
A lakosság 55 százaléka lakik olyan épületben, amely szennyvízhálózathoz van csatlakoztatva, a meglévő szennyvíztisztító telepek többsége viszont elavult technológiát használ, hiszen legalább 30 éve épült. A 2020-as statisztikai évkönyv szerint 2018-ban a lakossági szennyvíznek csak a 14 százalékát tisztították.
“ Szerbiában összesen 47 város és település rendelkezik szennyvíztisztítóval, ebből 26 működik, közülük kettőt újraépítenek, öt pedig próbaüzemben működik. Csupán öt önkormányzat rendelkezik fejlettebb technológiával. A szennyvízgazdálkodást végző állami szervek erőforrásainak a kapacitása és szakértelme nem kielégítő. Ezen a területen az előírásaink csak szóban harmonizálnak az EU-szabványokkal, a gyakorlatba való átültetésük pedig sok időt vesz igénybe” – mondta az Újvidéki Egyetem adjunktusa a Nova Ekonomijának. A szennyvíztisztító rendszerek kiépítése rendkívül költséges, de a már meglévő tisztítótelepek karbantartása, üzemeltetése és javítása is folyamatos befektetést igényel, de a tisztítók hiánya jelentősen hozzájárul a környezetszennyezéshez és a klímaváltozáshoz is.
“Szerbiában a víz túlnyomórészt nitrogénnel és foszforral történő szennyezése kommunális és ipari forrásokból származik, ez a szennyvíz pedig tisztítatlanul visszajut a folyókba, a talajba” – mondta Leovać-Maćerak, aki szerint a különféle vegyületek mellett a mikroműanyagok vízben való jelenléte is fokozódott, amihez a gumiabroncsok kopása és a folyókba kerülő műanyag hulladék mennyisége jelentősen hozzájárul.
A szennyvíztelepek kiépítése és karbantartása is igen költséges
