Meglepő módon sokkal nagyobb érdeklődés (értsd: felháborodás) kísérte Orbán Viktor két héttel ezelőtti, tusványosi beszédét, mint most csütörtöki dallasi fellépését. Tulajdonképpen az utóbbit is az előbbinek a tükrében közelítették meg, és a vezető konzervatív lapok is egyöntetűen elítélték a fajelmélettel való játszadozást. A dallasi „győzelmi receptnyújtásra” ugyanakkor még a jobboldali sajtó sem reagált, nemcsak a helyi széksorok kétharmada tátongott üresen. A magyar sajtó viszont tovább elemzi Tusványost, ebből válogattunk egy csokorra valót. Az orosz–ukrán háború pedig a koszovói szerbek blokádjával, valamint a Tajvan körüli kínai felháborodással bővítette a feszültségforrásokat a nemzetközi porondon. Átlapoztuk a világsajtót New Yorktól Pekingen át Tajpejig, illetve Budapesttől Budapestig.

Mitől náci a náci?

A budapesti Népszava című baloldali napilap ezt a kérdést teszi fel Orbán Viktor tusványosi beszéde nyomán:

„Náci-e a magyar kormányfő? – váratlan kérdés előzte meg a nyár legégetőbb slágertémáit, a rezsiemelést és az infláció elszabadulását. Éppen ezért sokan a Fidesz népszerűségvesztését okozó megélhetési kérdések számlájára írják a tusványosi beszéd inkriminált bekezdését. Eszerint Orbán Viktor elterelő hadműveletként vethette oda vérvonalas, egyszersmind vérforraló gondolatait. A szónak azonban értelme van. Az Európán kívüli kultúrákkal keveredést rosszalló miniszterelnök fajelméletét nagyon is gyakorlatiasan élték meg a dél-ázsiai vagy éppen fekete-afrikai származású magyarok és családjaik.

„A jövőben születendő gyerekem ezek szerint kevert fajú lesz, akinek Magyarországon nincs keresnivalója. Pardon my French (jelentése: elnézést a trágárságért – A szerk.), de én kurvára kiakadtam ezen. Hasonló beszédek után majdnem 80 éve a családom egy részét deportálták – értékeli a beszédet H. F., akinek párja Közel-Keletről származik, szefárd-mizrahi zsidó, portugál, marokkói és perzsa ősökkel. »Nem tudok már mit mondani, mint hogy Orbán nyíltan náci eszméket vall. Ezt nem lehet kimagyarázni, nem lehet azt mondani, hogy így meg úgy értette. Ehhez még a Mi Hazánk is csak elismerően tud csettinteni. De persze ez is el lesz majd kenve: nem történt itt semmi, baloldal, Gyurcsány, Soros, Brüsszel. Megrémiszt, elkeserít és felháborít.«

[…] A tusványosi beszéd egyébként szerinte semmi újat nem hozott, hiszen már a 2015-ös bevándorlásellenes plakátok is felháborítóak voltak. »Orbán Viktor most újra rátett egy lapáttal, kellett egy kis olaj a tűzre, hogy életben tartsa a félelmeket. Szerintem az ország számára szégyen, de nemcsak a kormányfő, hanem az is, mennyien szavaznak mégis a Fideszre, és ezzel tönkreteszik az ország hírnevét az egész nyugati világban. A 90-es években büszke lehettem Magyarországra, akárhova mentem Nyugat-Európában, ma már sajnos inkább kínos magyarnak lenni« – véli Jakobsen Petra.”

Ezzel szemben a budapesti Magyar Nemzet című kormányhű napilap azt állítja, hogy „Orbán Viktor beszéde egy békekötési segédeszköz is volt”, majd így folytatja:

„A miniszterelnök a nyugati sajtó teljes félreértését oszlatta el akkor, mikor kijelentette: senki ne várja el, hogy Oroszország és Ukrajna fog békét kötni – állapította meg Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet igazgatója Tusnádfürdőn az »Elemzői kerekasztal – a miniszterelnöki beszéd elemzése« című pódiumbeszélgetésen. Schiffer András, az LMP korábbi elnöke úgy látja, »az innovatív, elemzői, önálló politikai gondolkodás mintha kezdene kiveszni az európai politikából«.

Orbán Viktor tusványosi beszéde egy békekötési segédeszköz is volt. A miniszterelnök elmondta, hogyan lehetne a háborúnak véget vetni. A nyugati sajtó teljes félreértését oszlatta el akkor, mikor kijelentette: senki ne várja el, hogy Oroszország és Ukrajna fog békét kötni – állapította meg Mráz Ágoston Sámuel […]. A Nézőpont Intézet igazgatója kifejtette, az oroszok azt várják el, hogy az amerikaiak adjanak számukra garanciákat, s ezért csak Amerika és Oroszország köthet valamilyen megállapodást. Ukrajna és Oroszország éppen ezért soha nem fog asztalhoz ülni.

Hogy ezt végre valaki kimondta, és ezzel lényegében egy víziót, tervet fogalmazott meg a háborús kérdés rendezésére, ez szerintem egy magas hozzáadott értéke a mai beszédnek – magyarázta.”

A budapesti Élet és Irodalom (ÉS) című hetilap pedig így ítéli meg Orbán Viktor beszédét:

“Orbán Viktor tusványosi előadásából annyi bizonyosan kiderül, hogy az emberi fajról vallott higiéniai nézetei mára eluralták az agyát. Ettől szabadulni egyszer s mindenkorra képtelen, a helyzet csakis romlani fog – ha még romolhat egyáltalán. Ide vezetett az ugyancsak ezen a szintéren tartott korábbi rendezvényen meghírdetett, a Nyugat hanyatlásáról szóló, amúgy nem túl eredeti gondolatfutama, az illiberális demokráciáról alkotott nézetrendszere, a családokról vallott, valóságtól elszakadt összes mondata, a menekültellenesség és az ezekhez kapcsolódó további részek. Mégis, a néhány napja elmondott beszédéig maradt valami halvány, igaz, már addig is inkább elvi remény, hogy ez a vírusos gondolkodás akár változhat is, de az illúzió a hétvégén megszünt. […] De ebből a gondolati rendszerből igazából visszaút sincsen: a fajhigiénia szakelődei vagy megőrültek, vagy ha volt hozzá politikai hatalmuk, olyan katasztrófába sodorták a világot, amitől épelméjű emberek a mai napig rettegnek.”

Putyin nem hajlandó tárgyalni

Az orosz-ukrán háború továbbra is fontos téma világsajtóban. A milánói Corriere della Sera című történelmi jelentőségű, 1876-os alapítású legolvasottabb olasz liberális napilap Vlagyimir Putyin terveiről ír:

„Oroszország azt állítja, hogy reagál az Ukrajna elfoglalása után ellene bevezetett szankciókra, amelyeket oroszfóbiás cselekedeteknek tekint. Számunkra viszont úgy tűnik, hogy ezzel új orosz forradalmat készít elő, egy egészen mást, mint ami a múltban volt. [Putyin] szembeszáll a piacgazdasággal abban a hitben – és ez nem teljesen valótlan –, hogy az a testünk szíve és tüdeje. (…) Ma már tudjuk, hogy az az ország, amelyet Putyin ural, egy birodalmi állam, amely kész arra, hogy fegyvert fogva valósítsa meg ambícióit. Putyin nem szereti a tárgyalásokat, mert meg van győződve arról, hogy a győzelem csak akkor lehetséges, ha fegyverrel nyerik meg. Szerinte egy forradalmi korszakot élünk, amelyben a Nyugat más országok rovására gazdagodik. Nem ő az egyetlen, aki így gondolkodik. A világ mindig tele van ambiciózus politikusokkal és államokkal, amelyek ki akarják tágítani határaikat. (…) Azt gondoltuk, hogy rendkívüli lépésekre került sor egy olyan nemzetközi társadalom felé, amely képes megoldani vitáit a józan ész segítségével, de ehelyett egy olyan világba csöppenünk vissza, ahol a szerződéseket vérrel írják alá, nem tintával.”

A Neue Zürcher Zeitung am Sonntag című liberális svájci hetilap egy másik szempontra utal:

„Hogyan érintik Oroszországot a szankciók? Kevésbé vagy egyáltalán nem –  Nyugaton széles körben ez a megítélés terjedt el. Az amerikai Yale Egyetem tanulmánya azonban azt mutatja, hogy Oroszország gazdaságát súlyosan érintik a szankciók, hiszen gyakran ellenőrzés nélkül hozzák nyilvánosságra a rezsim által megválogatott gazdasági adatokat. (…) Ezzel pedig Putyin kezére játszottak. A volt titkosszolgálati ügynök jól tudja, milyen éles fegyver a hamis információ. Ez főleg jómódú társadalmunkra vonatkozik, amely nagyon boldog lenne, ha kiutat találna abból a nehézségből, amelyet az Oroszország elleni szankciók hoznak országainkra. Természetesen szívesen állunk a szabadság mellé, és örömmel tűzünk ki ukrán zászlót az ablakainkba. Ha azonban az oroszországi gázszállítmányi hiány miatt hideg maradna a szobánk: nem lenne akkor nagyon praktikus, az amúgy is kevés haszonnal járó szankciókat megszüntetni, és újra orosz gázt venni? Az ilyen defetizmus azonban végzetes.”

Feszültség Észak-Koszovóban

Az oszlói Aftenposten című legnagyobb példaszámban kiadott norvég napilap erről így ír:

„Koszovó 2008-ban nyerte el függetlenségét, amelyet azóta több mint 100 ország ismert el – Szerbia azonban nem. A két szomszéd viszonya mindeddig is rossz volt, de az elmúlt hónapokban a helyzet még tovább romlott. A legrosszabb esetben akár egy új háború veszélye is fennáll. Kezdetben, felületes módon csupán a határátlépés korlátozásáról volt szó. Most viszont állítólag fegyveres szerbek civil ruhában lőttek koszovói rendőrökre, és Pristina ezért Belgrádot hibáztatja. Egy régi konfliktus áll a mostani mögött: Szerbia nem békült meg Koszovó elvesztésével.”

„Militáns szerbek barikádokat emeltek vasárnap Koszovó túlnyomórészt szerbek lakta északi részén”, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap, majd hozzáteszi:

„Ismeretlenek lövéseket is leadtak a koszovói rendőrök irányába, de senki sem sérült meg – közölte a pristinai rendőrség vasárnap késő este. A feszültség állítólag azért keletkezett, mert a koszovói hatóságok hétfőtől kezdve nem ismerik el a szerb személyazonosító okmányokat a határátkelőhelyeken. A szerbeknek ezért ideiglenes okmányokat kell kiállítatniuk a határon.”

Pelosi Tajvanon  

Végül nézzük mi történik Kína és Tajvan között Nancy Pelosi tajvani útja miatt. A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjat nyert napilap még az utazás előtt figyelmeztetett:

„Ha Nancy Pelosi Biden elnök akarata ellenére látogatást tesz Tajvanon, akkor valami teljes felelőtlenséget fog elkövetni. Semmi jó nem lesz belőle. Ennek a szimbolikus látogatásnak köszönhetően Tajvan nem lesz nagyobb biztonságban a kínai fenyegetéssel szemben. Emellett rossz dolgok is megtörténhetnek. Ezek közé tartozik egy kínai katonai válasz, amelynek során az Egyesült Államok egyidejű konfliktusba keveredhet egy atomfegyverrel rendelkező Oroszországgal és egy nukleáris fegyveres konfliktusba Kínával. És ha valaki azt gondolja, hogy az európai szövetségesek, akiket egzisztenciális háború fenyeget Oroszországgal szemben Ukrajna miatt, csatlakoznak majd az Egyesült Államokhoz a Tajvan miatti ütközetben, súlyosan félreértelmezi a világpolitikát.”

A pekingi Xinjinbao című napilap a hivatalos kínai álláspontot képviseli:

“Itt az ideje, hogy megvédjük nemzeti szuverenitásunkat és területi integritásunkat, és óva intsünk mindenkit, hogy ne lépje át a piros vonalakat. Az amerikai hadsereg állítólag keményen dolgozik azon, hogy garantálja Nancy Pelosi biztonságát a tervezett tajvani látogatása során. Ez a látogatás határozott ellenintézkedéseket fog eredményezni Kína részéről. Ha az Egyesült Államok Képviselőházának elnöke valóban tajvani földre tenné a lábát, ez lenne az első magas szintű tisztségviselői vizit 25 év óta. Newt Gingrich látogatása akkoriban is heves ellenreakciókat váltott ki kínai részről. Ekkor azonban ő volt az ellenzék vezetője, míg Pelosi Biden amerikai elnök Demokrata Pártjának tagja, így ezúttal komolyabban sértené a Kína-USA kapcsolatok alapját jelentő egy Kína elvét.”

A tajpeji Ziyou Ribao című napilap természetesen Tajvan szempontjából érvel:

„A normális emberek számára teljesen érthetetlen, hogy egy demokratikusan megválasztott parlamenti elnök látogatása egy de facto független országban miért jelent komoly provokációt. Ez a téveszme csak a kommunista rezsim természetével magyarázható, amely egy olyan szörnyeteggé nőtte ki magát, amely a legmodernebb technológiát alkalmazva próbálja ellenőrizni polgárai minden lépését, és mindent irányítani akar. Nem számít, mennyire engedne Tajvan meg a Nyugat, a kommunista Kína soha nem fogja feladni a sziget annektálási tervét.”

Amerika levonja a tanulságokat a legutóbbi válságokból: többé nem akar diktatúráktól függeni, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„Nancy Pelosi amerikai vezető politikus rövid tajvani látogatása háborús félelmet szült, megrázta a pénzügyi piacokat és rávilágított a két legnagyobb gazdasági hatalom, az USA és Kína közötti kapcsolatok törékenységére. A két ország konfrontációs pályán van – de gazdaságilag továbbra is egymástól függenek. Kína Amerika legnagyobb kereskedelmi partnere [Ez tévedés, Kanada és Mexikó megelőzi Kínát – A szerk. megj.]. Az USa egyetlen országból sem importál annyi árut, mint Kínából, Kína pedig az amerikai [technológia és szója] fontos vásárlója. A Donald Trump volt amerikai elnök által kirobbantott kereskedelmi háború mit sem változtatott azon a tényen, hogy az Egyesült Államok az elmúlt tíz évben 430-540 milliárd dollár közötti értékben importált árut évente, a hivatalos statisztika szerint enyhén emelkedő tendenciával. A Kínába irányuló amerikai éves export 2021-ben 150 milliárd dollárra emelkedett, miután évekig 110 és 130 milliárd között mozgott. Az egyre ellenségesebb retorika és a magas amerikai vámok ellenére a két ország üzleti kapcsolatai történelmi csúcson állnak.”

Orbán Viktor a dallasi CPAC-en kétharmadrészt üres terem előtt beszélt, sőt a megjelentek számát egy egész csapat szervezetten odavezényelt magyar dúsította (Fotó: Twitter)