A vízhiány a növény- és állattenyésztést, az áramtermelést, a hajózást és a természet biológiai egyensúlyának fenntartását is hatványozottan érinti.
Mivel ezen a télen még Európa legmagasabb hegyein sem esett hó, a tavaszi olvadás minimális volt. Azóta szinte az összes európai folyó vízszintje lassan, majd egyre érezhetőbben csökkenni kezdett. A korán bekövetkezett alacsony vízállás, az energia- és élelmiszertermelésben jelentkező nehézségek tovább növelték a vízigényt.
Szerbiában a vízerőművek adják a teljes villamosenergia-termelés 30 százalékát, viszont pillanatnyilag a Duna vízhozama a Vaskapu-szorosnál mindössze 2000 köbméter/másodpercre csökkent az ilyenkor szokásos 6000 köbméter helyett, így a Vaskapu és a Drina vízerőművek együttesen az eddigi 30 helyett mindössze az országos energiatermelés 23 százalékát képesek biztosítani.
Jelenleg a mintegy hárommillió tonna szén importjának sürgető igénye miatt számos nehézséggel kell szembenézniük a szerbiai hajóknak a szokatlanul alacsony vízállás miatt. A Dunán Čortanovac közelében kotrógépekkel ássák ki a Duna medrét, hogy biztosítani tudják a minimális 2,5 méteres mélységet a hajózhatóság érdekében, míg Futaknál a csupán 120 méterre szűkült hajócsatornát kellene visszaállítani a megszokott 180 méteres szélességre. A Száva medrét is szélesíteni és mélyíteni kell, hogy a szenet a Nikola Tesla A és B hőerőművekhez a lehető legközelebb tudják kirakni a teherhajók.
Európában Norvégia termeli a legtöbb áramot vízerőművek segítségével, és ezidáig folyamatosan exportálta a többletáramot a kontinens legnagyobb fogyasztói, azaz Németország, Dánia, Hollandia és az Egyesült Királyság területére, ám Norvégia is nehéz helyzetben van, hiszen most először le kellett állítania az energiaexportot, lévén, hogy az ottani víztározók kapacitása is mintegy 30 százalékkal csökkent az enyhe tél és kevés havazás következtében.
Drámaian csökkent a Duna vízhozama (Fotó: 021.rs)
