Talán nem tévedek nagyot, ha úgy saccolom, hogy vidékünkön átlagosan minden napra jut egy kidobott alom kutya, macska. Egy fölnőtt szuka például évente kétszer szül, alkalmanként akár 6-7 kölyköt is. Amikor az állatok elérik a 7-10 hónapos kort, már szülhetik az újabb utódokat – nem nehéz utánaszámolni, milyen szép szaporulatot jelent ez.

Augusztus 16. a hontalan állatok világnapja, amit egy nemzetközi állatjogi társaság kezdeményezésére tartanak 1992 óta azzal a céllal, hogy felhívja a figyelmet az utcára kitett állatok problémájára, a kedvtelésből tartott állatok túlnépesedésére, a menhelyek túlzsúfoltságára, az  örökbefogadás lehetőségére, a nem kívánt szaporulat megakadályozásának, valamint az állatvédők munkájának a fontosságára.
Egyes kutatások szerint a kutyák és a macskák 75 százaléka kóbor állat. Szerbiában is sok a gazdátlan, éhes és szomjas kutya és macska, de a sanyarú körülmények között tartott házi “kedvenc” is. A törvény értelmében minden kutyának csippel, oltással, megfelelő életkörülményekkel kellene rendelkeznie, de ennek az ellenőrzésére nincs erőforrás. Ha elvétve bíróságra is kerül egy-egy ügy, elhever valamelyik fiókban.

A nagyobb gondot a kóbor kutyák jelentik. A menhelyek csak átmenetinek tekinthető megoldások – ezeken a helyeken a kutyáknak megfelelő körülmények között lehetne esélyt adni a felépülésre és az örökbefogadásra, de sajnos sok községben még menhely sincs.

Hat évvel ezelőtt Hollandiában megoldották ezt a kérdést. Első lépésként olyan napokat szerveztek, melyek az ivartalanításról szóltak,  és a kormány ingyenessé tette az eljárást – így sikerült a szukák 70 százalékát sterilizálni. Minden kutya orvosi vizsgálatban részesült, és elkezdték ellenőrizni az oltásokat is. Ha a gazdik megszegték az állatvédelmi törvényben foglaltakat, akkor akár 3 év szabadságvesztéssel és nagyon komoly pénzbírsággal lehetett büntetni őket. A tenyésztőket is érintették a változások, ugyanis magasabb adóval sújtották a tőlük való kutyák vásárlását – ez arra ösztönözte a gazdikat, hogy fontolóra vegyék a menhelyről történő örökbefogadást. A kormány figyelemfelkeltő kampányokat indított, és az embereknek lehetőségük volt arra is, hogy gondoskodjanak hajléktalan ebekről – ezek közül a kutyák közül végül több mint egymillió talált otthonra. Hollandia így lett az első állam, ahol nincs kóbor kutya az utcákon.

A recept ilyen egyszerű: ingyenes vagy államilag támogatott ivartalanítási akciókat kell szervezni, létre kell hozni egy pontos nyilvántartást az állatokról, illetéket kell kiróni azok után a kanok és szukák után, amelyeket nem ivartalanítottak, és alkalmazni kell a felelős állattartást szabályozó törvényt – a hamis kutyaharapások miatt fizetett kártérítések helyett erre kellene több erőforrást áldoznia minden önkormányzatnak. Szakértők úgy vélik, az ivartalanítás két éven belül biztos eredményeket hozna.

A legfontosabb feladat persze a felelős állattartásra való nevelés lenne. Mielőtt állatot fogadunk magunk mellé, jól fontoljuk meg: képesek vagyunk-e gondozni, orvoshoz vinni őket, tudjuk-e vállalni az ezzel járó felelősséget és költségeket? Drága fajkutya helyett vigyünk haza az utcáról vagy a menhelyről ebet, ha pedig saját állat tartására nincs lehetőségünk, a menhelyek támogatásával is segíthetünk. Kutyával, macskával együtt élni komoly felelősséggel jár – csak az vágjon bele ebbe az izgalmas kalandba, aki időt, pénzt és szeretet is képes áldozni ezekre az állatokra.