Mivel az elmúlt időszakban több ismerősöm is megkeresett azzal a kérdéssel, hogy milyen élőlényt találtak a Tiszában, biológusként feladatomnak érzem, hogy egy rövid ismertetőt írjak erről az űrlényszerű, bizarr megjelenésű, de egyébként a vizek öntisztulása szempontjából hasznos állatról.
Az óriás mohaállat (Pectinatella magnifica) sárgás színű, gömbölyded telepe akár 30 centiméter átmérőjű is lehet, tapintása merev kocsonyára emlékeztet. Nálunk jövevényfajnak számít. A fajt százötven éve írták le Észak-Amerikában, a Mississippi-vízrendszeréből. Kárpát-medencei jelenlétéről tíz éve szereztek tudomást a szakemberek Ráckeve környékén. Természetes ellensége nálunk nem ismert. Gyors szaporodásra képes (hímnősek ill. bimbózással szaporodnak).
Gyakran rögzítik magukat tárgyakhoz, nádhoz, de néha szabadon lebegve is megtalálhatók 30-50 centiméterre a víz alatt. Dudoros felszínén a mikroszkopikus méretű állatkák rozettákba tömörülnek. A rozetták alkotják a telepet, melynek víztartalma megközelítőleg 99 százaléka. Egy-egy rozettát 12-18 egyed épít fel.
Főként a sekély, melegebb vizeket kedvelik, így, ha a víz hőfoka 12-13 Celsius-fok alá esik, a telepek szétesnek, és a rendkívül nagy számban kiszabaduló belső bimbó-sejtek hibernált állapotban áttelelnek. Szegélyükön körgyűrű, valamint 14-16 darab sugarasan szétálló merev fonalak vannak, végükön horoggal. A körgyűrű az „úsztatóöv” arra való, hogy a szétesett telepből az áttelelő képleteket a víz felszínére emelje és ott is tartsa. A horgok horgonyul szolgálnak, melyek segítségével a megfelelő helyen megkapaszkodhatnak, belőlük a következő tavasszal a megfelelő vízhőfok elérése után új telep fejlődhet.
Az egyedek nem károsak a vizek élővilágára, maximum a látványuk lehet bizarr, de tapogatóikkal kiszűrik a parányi szervesanyag-részecskéket a vízből, ezáltal nagy szerepük van a vizek öntisztulásában.
Szép Hedvig
