A Salman Rushdie elleni támadás kevés visszhangra talált az arab világban. Ez a vallási rivalizálásra és a politikai óvatosságra vezethető vissza.
Az iráni sajtó kivételével a Salman Rushdie ellen elkövetett merénylet szinte semmilyen reakciót nem váltott ki a legtöbb arab országban. Nem sokkal a támadás után az iráni Kayhan című napilap a következő szavakkal dicsérte a merénylőt: „Csókold meg annak az embernek a kezét, aki késsel vágta át Isten ellenségének torkát.”
Az arab média azonban visszafogottan reagált. Egyiptomban és Szíriában a túlnyomórészt állami irányítás alatt álló sajtóban alig esik szó a merényletről. Az öböl-menti országokban az újságok többnyire hírügynökségi jelentéseket közöltek, kivéve a Szaúd-Arábiában megjelent Arab Newst, amely a Rushdie javuló állapotáról szóló híreket használta fel támadásként az iráni kormány ellen. A hír – írja a lap – remény arra, és enyhíti a veszélyét annak, hogy „a szélsőséges iráni rezsim sikertelenül próbálkozik támogatni a terrorizmust világszerte”.
Az arab világban tapasztalható tartózkodó magatartás nem meglepő, hiszen a Rushdie elleni merénylet nyilvános elítélése bumerángként hathatna. „Nem akarják elítélni a támadást, mert az sok kérdést vethet fel az istenkáromlás értelmezésével kapcsolatban, és mert nem akarnak bajba keveredni a konzervatív vallási intézményeikkel” – mondta Ayman Mhanna, a SKeyes Center for Media and Cultural Freedom nevű alapítvány istenkáromlási igazgatója. Az alapítvány neve Samir Kassir (SK) libanoni-palesztin újságíróra és történész egyetemi tanárra vezethető vissza, aki a sajtó és a kultúra szabadságán tartotta a szemét és aki ezen tevékenysége miatt 2005. június 2-án merénylet áldozata lett. „Azt hiszem, mivel ez egy nagyon érzékeny kérdés, nagyon fontos számukra, hogy távol maradjanak, nehogy az emberek emlékeztessék őket a szabad szellemek és az újságírók elleni bűneikre” – tette hozzá Ayman Mhanna.
A merénylettel kapcsolatos visszafogottság egyértelműen az arab uralkodók reakcióira emlékeztet, amikor Homeini ajatollah 1989-ben kiadta a Rushdie elleni fatvát, ami egy iszlám vallásjogi döntés olyan esetben, amikor nincs konkrét vallásgyakorlati kérdésre válasz a Koránban. Eltekintve attól, hogy Szaúd-Arábiában és az Egyesült Arab Emírségekben betiltották a Sátáni verseket, az iráni forradalmi vezető kevés támogatást kapott – éppen ellenkezőleg. A francia nyelvű L’Orient-Le Jour című franciául megjelenő libanoni napilap (a régió olyan országában, ahol a Rushdie elleni támadás némi izgalmat okoz) arra emlékeztet, hogy harminc éve a fatva nemcsak szakadékot vert a Nyugat és a Kelet között, de mindenekelőtt fellendítette a szunik és a síák közötti versengést is az iszlám világban gyakorolható fölényért. A szunni iszlám vezető intézménye, a kairói Al-Azhar Egyetem akkoriban bírálta a fatvát, mert az szerinte az iszlámot brutális és vérszomjas vallásnak mutatja be. Nem sokkal a fatva kimondása után Fahd szaúdi király is toleranciára szólított fel minden muszlimot az Iszlám Együttműködési Szervezet tagállamainak rijádi találkozóján. „Szaúd-Arábia és más vezetők ily módon próbálták megakadályozni, hogy Homeini a Rushdie-kérdéssel az iszlám világ legfőbb védelmezőjeként mutassa be magát” – ítéli meg a libanoni újság.
Libanonban az a hír is felkeltette a figyelmet, hogy a bérgyilkosnak ottani gyökerei vannak. Szülei Jarunból, az ország déli részén fekvő faluból származtak, ahonnan fiuk születése előtt az Egyesült Államokba vándoroltak ki. A libanoni titkosszolgálat igazgatója először arról biztosította a közvéleményt, hogy maga a fiú soha nem tette be a lábát az országba. Édesanyja azonban az angol Daily Mailnek adott interjújában elmondta, hogy fia 2018 nyarán egy hónapot Libanonban töltött, és onnan „vallási fanatikusként” tért vissza Amerikába. A lap közösségi csatornáin képeket tett közzé Homeiniről, valamint Kássem Szulejmániról, a Forradalmi Gárda parancsnokáról, akit az amerikaiak 2020-ban gyilkoltak meg, és akinek képmása Bejrút déli részén, a Hezbollah uralta külváros minden második utcasarkán ki van függesztve. Dima Szadek libanoni újságíró, a Hizbullah ismert síita kritikusa szintén Twitteren küldött képeket erről a két férfiról, válaszul a merényletre – és Rushdie Sátáni versek című könyvének címét adta nekik, amiért azonnal súlyosan megfenyegették a közösségi hálón.
Salman Rushdie (Fotó: Shutterstock)
