A XX. nyári olimpiát 1972. augusztus 26-án nyitották meg Münchenben. Néhány nappal később a legfélelmetesebb rémálom vette kezdetét az olimpiai faluban.
Szeptember 5-én reggel betörtek az olimpiai faluba a Fekete Szeptember palesztin szervezet tagjai. A terroristák túszul ejtettek 11 izraeli sportolót és edzőt. Követelésük az volt, hogy Izrael engedjen szabadon a börtöneiben fogva tartott palesztin foglyokat. Izrael nem volt hajlandó tárgyalni a terroristákkal.
A túszdráma során a 11 sportoló mellett életét vesztette öt terrorista és egy német rendőr is. A tragédia után a Nemzetközi Olimpiai bizottság komoly (és sürgető) döntési helyzetbe került azt illetően, hogy folytassák-e a játékokat. Végül a folytatás mellett döntöttek. Az izraeli küldöttség két nappal később elhagyta az akkori Nyugat-Németországot.
A müncheni mészárlás áldoatainak emlékműve Tel-Avivban (Fotó: Shutterstock)
Az életben maradt izraeli sportolók között volt egy távgyalogló, aki a tragédiát megelőző napokban lépett pályára. Shaul Ladany 50 kilomáteres gyaloglásban indult és a 19. helyen végzett.
A Belgrádban, 1936-ban született, magyar származású Ladanynak már az olimpia előtt kalandos élet jutott. Családjával 1941-ben menekülni kényszerült a németek légitámadása elől. Budapesten kerestek volna biztonságos menedéket, helyette elhurcolták a családot az úgynevezett Kasztner-vonaton. Hat hónapig raboskodtak a bergen-belseni koncentrációs táborban (itt vesztette életét többek között Anne Frank is).
Shaul Ladany (középen) egy 1969-es győzelme után az izraeli Ramat Gan stadionban (Fotó: Wikipedia)
A táborból azért sikerült élve kijutniuk, mert a Kasztner-vonatot helytelenül irányították ebbe a táborba az eredeti, svájci végállomás helyett. A vonaton utazók többsége ugyanis előre megváltotta a szabadulását. A vonat utasait több alapítvány váltságdíjának megfizetése után a németek hosszas huzavona után elengedték.
A nyolcéves Shaul Ladany családjával Svájcba menekült, ott járt iskolába, majd Izraelben mérnök és egyetemi tanár lett belőle. Az 1972-es olimpiai szereplése előtt riportereknek úgy nyilatkozott: “Nem mondanám, hogy gyűlöletet érzek a németek iránt. Természetesen nem a fiatalabbak iránt. De nem érzek különösebb rokonszenvet az idősebb generáció iránt, akiket a náci időkben történtekkel kapcsolatban vádoltak”.
Azon a szeptemberi reggelen az olimpiai faluban egy szobatársa ébresztette. Úgy sikerült megmenekülniük, hogy az épületből kijutva tempósan gyalogolva minél messzebbre próbáltak kerülni a helyszíntől. Szándékosan nem szaladtak, hogy ne keltesenek feltűnést.
Shaul Ladany nem sokkal azután, hogy Münchenből visszatért Izraelbe, felkérést kapott Svájcból, hogy induljon az ott megrendezésre kerülő világbajnokságon. Kiváló teljesítményével a 100 kilométeres hosszú távú gyaloglásban megszerezte az aranyérmet.
A távgyalogló-professzor több rekordot is felállított sportolói karrierje során és máig aktív. Nyolcvanadik születésnapját például egy 80 kilométeres gyaloglással ünnepelte meg.
Shaul Ladany az elmúlt hétvégén visszatért Németországba. Családjával felkereste a Bergen-belseni koncentrációs tábort, hétfőn pedig részt vesz a müncheni események 50. évfordulójára szervezett megemlékezésen. Úgy tervezi, hogy az izraeli csapat 1972-es egyenruhájának dzsekijét viseli majd az ünnepségen.
Shaul Ladany az AP-nek elmondta: “Azok, akik akkor megpróbáltak elpusztítani bennünket, mára mind halottak. Mi még mindig itt vagyunk. Nemcsak mint személyek, hanem mint egy ország is”.
A müncheni olimpiai park és stadion napjainkban (Fotó: Shutterstock)
