Túlzás nélkül állíthatom, hogy a L’art Pour L’art társulat megjelenése a nagy nyilvánosság előtt megváltoztatta az életemet. Igen, tudom, egy megosztó műfajról beszélünk, ezért nyilván nincsenek olyanok – vagy csak nagyon kevesen – akik kicsit szeretnék az általuk megjelenített nyelvi humort. Ez a végletek műfaja. Rajongóik vannak és olyanok, akiket kiver a víz. Az előbbiek szerint a magyar nyelv akrobatái, a másik tábor szerint pedig megerőszakolják a nyelvet.

Én az előbbiek közé tartozom. Amikor először láttam a Vastyúk is talál szeget című műsorukat a tévében, az olyan élmény volt, mármint valamilyen felsőbb, tudati szinten, amilyenből csak néhányat élhet át az ember. Amikor pedig megismerkedhetünk a poliglota, konzervatív magyar családfővel Besenyő Istvánnal, családjával és ismerőseikkel, már nem volt visszaút.

A szabadkai Közgazdasági Középiskola második emeletén a havi egy hétfőn este sugárzott műsor másnapján minden nyelvi poént felidéztünk. De ezzel nem volt vége a dolognak. Az általuk meghonosított beszéd beépült a mindennapi szóhasználatba. Kinek ne jutott volna eszébe az odaégett ebéd után, hogy hiába főtt krumpli? Na de ne is kezdjük el idézgetni a mára már örök érvényűvé vált szófordulatokat.

A fanyalgóknak is el kell ismerniük a társulatnak a magyar nyelvre gyakorolt hatását. Hogy az jó vagy rossz, ezt ki-ki döntse el.

Persze, hozzá kell tenni, hogy nem az elsők voltak, akik ezt a fajta humort művelték. A magyar humorkirály Hofi Géza is élt ezzel a műfajjal, noha ő csak fűszerként használta. Példa: A hír az nem olyan, hogy felmegy a padlásra és ott marad. Sokkal gyakoribb, hogy a hír nem jön le. Nem szó szerinti idézet, de utána lehet nézni.

És nem maradhat ki a vajdasági humoróriás Kopeczky László, alias Kópé sem, aki szintén tökélyre vitte ezt a műfajt, kár, hogy odaát nem ismerik elegen. Ismét egy példa, ami ma aktuálisabb, mint valaha: A cél eszközösíti a szenteket.

Egyszóval, a Dolák-Saly Róbert, Galla Miklós, Laár András, Nagy Natália összetételű csapat maradandót alkotott. Nyilván már akkor is látszott, hogy négy nagyon eltérő jellemű és karakterű emberről van szó, ami magában hordozza a művészi konfliktusokat. Az első szakadásra 1996-ban került sor, amikor Galla és Natália elhagyták a társulatot. Nem kis csapás volt, de a L’art pour L’art túlélte. Némi vérfrissítéssel, noha alá kell húzni, hogy a kettejük helyére érkezett Szászi Móni és Pethő Zsolt nem hozták azt a színvonalat, ami elvárható lett volna, de Laár meg Dolák-Saly, vagyis Besenyő Pista bácsi meg Boborján vitték a hátukon a sztorit.

Aztán néhány hete először a társulat Facebook-oldalán jelent meg a hír, hogy Laár András kilépett a csoportosulásból, majd kissé sértetten Laár is közölte ugyanezt a nagy nyilvánossággal.

Volt szerencsém személyesen is találkozni az említett két művésszel, Laárral interjút is készítettem, Dolák-Saly Róberttel pedig szintén váltottunk pár mondatot és később volt némi nézeteltérés is az interjú autorizálása során. Az akkori levezelésből is látható volt, mennyire két különböző jellemű emberről van szó. Nyilván a több mint három évtized elég idő volt arra, hogy úgy döntsenek külön utakon folytatják.

Mindenesetre, azt gondolom, innentől már végérvényesen búcsút inthettünk annak a művészi társulásnak, amely a L’art pour L’art nevet viselte. Az eredeti felállás három zseniális tagja három különböző irányban folytatja. Ha megnézzük a műsoraikat, azt mondhatjuk, hogy jó, jó, vicces, de valahogy kevés. Az, amikor ötleteiket egybe dobták, amikor a kreativitásuk egy, közös előadásban találkozott, egy olyan művészi szinergiát adott, amit külön-külön nem tudnak produkálni.

Ha pedig a csoportosulás fő alkotását, a Besenyő családot nézzük, ez igazából a hagyományos magyar család leképezése. Van az apa, aki elsősorban enni szeret, emellett ő a családban a legokosabb. Az asszony, Margit, tudja a dolgát, süt, főz és kötöget, amíg az ura esetenként a baráti család hölgytagjának teszi a szépet. A két gyerek játéka során is van egy erőszakos fiúgyerek és egy lány, aki engedékenyen belemegy minden játékba, még ha ő is kapja a verést. Na és ott a nagypapa, aki már mindent látott, mindent megtapasztalt és mindenről vannak sztorijai, csak éppen senkit se érdekel.

Azzal, hogy a társulat tagjai szétszéledtek, ez a hagyományos értelemben vett magyar család is szétesett. Ki tudja a megújult társulat családjában mi történik? Lehet, hogy István és Margit elválnak, Evetke meg külföldre megy mosogatni. Vagy férjhez megy egy migránshoz?

Részemről, ha szomorúan is, de búcsút intek a társulatnak és várom a napot, amikor bejelentik, hogy az eredeti felállású társulat újra tart egy retrospektív előadást. Addig is folyjon bármi, de ne vér.