A Szabadkai Városi Múzeum Pillantás a múltba elnevezésű projektje keretében kéthetente más és más műtárgyat mutat be a Szabadkai Városi Múzeum különböző gyűjteményeiből. A tárgyakat a múzeum bejáratának jobb oldalán lévő, külön erre a célra kialakított kirakatban láthatják az érdeklődők.
Kezdeményezésük lehetővé teszi, hogy Szabadka lakói megismerhessék a múzeumban őrzött kincseket, miközben intézményünk is bemutathatja gyűjteményeinek sokszínűségét olyan tárgyakon keresztül, melyek nincsenek kiállítva aktuális tárlataikon. A kiállított tárgyak történelmi és kulturális hátteréről a mellettük lévő képernyőn juthatnak információhoz az érdeklődők, írja a múzem Facebook-oldalán. 
Miloš Babić ?: A Korhec szalámigyár reklámja, 1930 körül (Történelmi Osztály, diapozitív, 85×85 mm)
Az ehhez hasonló, szabadkai termékeket és iparosokat reklámozó diapozítívokat a filmek előtt vetítették Lifka Sándor szabadkai mozijában. Miloš Babić (Újszeged, 1904 ‒ Belgrád, 1968) szabadkai kötődésű festő- és grafikusművész az új délszláv állam vezető reklámtervezője volt, munkáiban az avantgárd mozgalmak művészi megoldásait alkalmazta. A szalámigyáros más megbízatásait is teljesítette, írja Korhecz Papp Zsuzsanna a szövegben.
Korhecz Gyula (Óbecse, 1899 ‒ Szabadka, 1973) tizenhat évesen önállósodott, Mihály bátyja nevén hentesüzletet nyitott szülővárosában. Az I. világháború után telepedett át Szabadkára, 1921-ben vette meg Szabados Rezső mészáros házát és üzemét (Jugović utca 6.). Hentes- és kolbászüzemének működési engedélyét 1922-ben állították ki. 1927-ben vette meg a Paje Kujundžić utca 128‒130. (ma Radić fivérek utca, Prozivka lakótelep) alatti telket a leégett Olga-malommal, ahol kiépítette modern üzemét. A következő évben új hűtőberendezést vásárolt Magyarországon. 1928-ban megindította termelését, 1929-ben pedig már napi 50 disznót dolgozott fel, különféle húsárukat készített, melyek közül a téli szalámi volt a leghíresebb. Szabadkán öt üzlete volt, 1931-től már Újvidéken, Zomborban, Óbecsén, Nagybecskereken és Zentán is üzleteket nyitott. 1938-ban a termelést a Léderer Györggyel közösen épített csókai gyárába helyezte át. 1941-ben beszüntette minden tevékenységét. 1945-ban ingatlanait államosították.
Szöveg: Korhecz Papp Zsuzsanna
Fotók: Kolovity Szvetlana
