Nagyon rosszul érezheti magát a magyar nemzeti hatalom, ha már a középiskolások utcai énekét is úgy állíttatja be a Magyar Nemzet bértollnokaival, mintha valami kommunista összeesküvés lenne. Persze ahol rendőrminiszter parancsol a tanároknak-tanítóknak (meg az orvosoknak-ápolóknak), ott eleve semmi nincs rendben. Ott zsarnokság van.
A nemzeti vulgarizmus „szaksajtója” – a sokkal, de sokkal szebb napokat megélt (harmadik) Magyar Nemzet c. kormánylap – féktelenül gúnyolódik, mocskolódik a szerdai budapesti diáktüntetésen és a tizenéveseknek tulajdonítja azt a végtelen tömegű gyalázkodást, amit saját vezető megmondóemberei öntenek nap mint nap nyomdafestékbe és zúdítanak az olvasó meg a néző képébe.
Ezt az alantas szitoktömeget kommentálni sem érdemes – noha éppen ezért tudnak hatalomék ennyi gyűlöletet szítani a magyarság egyes bugyraiban. Nem is kívánjuk a tollunkat mocskolni vele. Talán elég lesz a szemek felnyitásához, ha rámutatunk a „Csak az igazat”-tal kezdődő cím(kézés) ostoba hazugságára.
A nemzeti propagandalap ugyanis a „szélsőbal indulójának” nevezte címben és szövegben a „Bella ciao című partizánnótát”, amelynek előadója „újfent Törley Katalin volt” (akit a rendőrminiszter iskolaparancsnoka kirúgott polgári engedetlenség miatt) – „tudósít” és „magyaráz” a Magyar Nemzet:
„Újfent bizony, mert ugyanezt a kommunista, áporodott szagot árasztó dalt már egyszer elgajdolta a Kölcsey gimnázium előtt, tanulóit is éneklésre buzdítva. […] A hittannal, az erkölcstannal, vagy a ne merjünk kicsik, merjünk inkább nagyok lenni-vel, a hazafias neveléssel persze szörnyű nagy bajaik vannak, de a szélbalos Bella ciaóval kiskamaszagyakat mosni az maga a haladás, a progresszió, a kellemes megjelenésű internacionalizmus.”
Lássuk hát, mi a valódi háttere ennek a milliók által világszerte ismert, dalmát melódiára épülő dalnak, amit a nemzeti kormány propagandistái kineveztek „áporodott szagú”, „szélbalos internacionalizmusnak”!
Egy újságírónak illene tudnia (állami propagandistának persze nem muszáj), hogy a Bella ciao eredetileg a XIX. és a kora XX. századi szegény olasz napszámos asszonyok panaszdala, akik naphosszat térdig érő vízben, kétrét görnyedve dolgoztak az észak-olasz rizsföldeken, miközben az ispán bottal fegyelmezte őket. A dal eredeti szövege erre egyértelműen utal, de a világhálón pillanatok alatt meggyőződhet róla az ember.
Arra viszont semmilyen bizonyíték nincs, hogy a II. világháborús olasz partizánok széles körben énekelték volna. De még ha így is lenne, vajon miért fáj a magyar hatalmi szócsőnek a hitleri megszállók ellen küzdő olasz nemzeti hazafiak indulója!?
A dal „partizános” szövegű változata csak 1953-ban került nyilvánosságra, majd Yves Montand tette népszerűvé 1964-ben, amikor a spoletói fesztiválon elénekelte mind a rizsföldek asszonyainak, mind az állítólagos partizán ellenállásnak a változatát. Érdemes azt is feljegyezni, az olasz társadalom annyira befogadónak érezte, hogy a Kereszténydemokrata(!) Párt kongresszusa záródalként énekelte, amikor főtitkárrá választotta dr. Benigno Zaccagninit, a párt egyik alapító tagját és volt partizán harcost…
Azóta több mint félszáz nyelvre lefordították és éneklik – többek között magyarul is, az Auróra feldolgozásában. De a párizsi bombasiker után Goran Bregović a budapesti Sziget Fesztiválon is hatalmas sikerrel adta elő – már a második Orbán-kormány idején.
Az idén is újra felcsendült a Bella ciao különböző barikádokon mint a zsarnokság és az elnyomás elleni harc világhimnusza: nemcsak az ukrajnai harctereken (a magyar „rubeljobboldal” által még mindig védelmezett) orosz megszállók ellen küzdő hazafiak ajkán, hanem az egyre szélesedő iráni tüntetések lányai-asszonyai is éneklik farszi nyelven, miközben – az iszlamista „forradalmi” rendőrbrutalitás közepette – letépik és tűzbe vetik a negyven éve rájuk kényszerített fátylakat.
Lehetséges lenne, hogy a magyar hatalom – vagy legalább fékevesztett propagandistái – annyira meg vannak rettenve pár ezer tinédzsertől, hogy kígyót-békát zúdítanak rájuk csak azért, mert a zsarnokság elleni világhimnuszt énekelték!? Elképzelhető, hogy az idősödő iskolaparancsnok-rendőrminiszter nem ismerte volna a dalt kommunista párttag korában!? Lehetséges, hogy Orbán Viktor, Kövér László és társaik legszebb ifjú éveikben az elnyomás ellen harcolva nem ismerték volna!?
Vagy talán annyira megváltoztak, hogy már saját lángoló szabadságharcos fiatal énjüket sem ismerik fel?
De a sejtések-feltételezések helyett – a mai magyar fiatalok iránt legalább némi megértést tanúsítva – álljunk meg inkább Illyés Gyula örökérvényű sorainál:
„hol zsarnokság van,
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy;
mert már miattad dermed
dacba a gyermek”
Ukrán katonalányok harci indulója és az iráni nők tiltakozása:
Mondinák (gyomlálók) az olasz rizsföldek napszámos asszonyai (és egy ispán bottal a háta mögött) 1940-ből (Fotó: risoitaliano.eu)
