A világsajtó az elmúlt napokban sokat foglalkozott a brit kormányválsággal, miközben a londoni kapkodás megrengette a fontot. Liz Truss elbocsátotta pénzügyminiszterét, a belügyminiszter pedig lemondott, az új pénzügyminiszter bejelentette, hogy az adócsökkentési terveket szinte teljesen visszavonják. A kormányfőnek nem maradt más hátra, mint 44 nap után lemondania. A németek tovább üzemeltetik atomerőműveiket. Iránban folytatódnak a tüntetések, valamint megalakult az új svéd kormány. Átlapoztuk a világsajtót New Yorktól Londonon és Varsón át Tokióig és Stockholmtól Koppenhágán meg Budapesten át Frankfurtig.
Liz Truss kudarca
Az uniós sajtó és az EU vezetői a Brexitet okolják a brit politikai „őrültségért”, miután Liz Truss miniszterelnök lemondott, írja a londoni Guardian című független napilap nemzetközi összefoglalójában:
„Hat évvel a Brexit-népszavazás után a kontinentális megfigyelők hozzászoktak a westminsteri összeomláshoz – de sokan a legutóbbi kataklizmában egy olyan projekt elkerülhetetlen fináléját látják, amely mindig is elszakadt a valóságtól.
»Meghallgattam, ám igazán nem értettem« – írja a Le Monde Liz Trussról. »Egy szörnyű szónok, aki alig tudott többet tenni, mint ismételgetni, hogy ‘növekedés, növekedés, növekedés’, aki nem tűrte a kritikát … és akit a közvélemény és saját pártja is elutasított.«
Az orosz külügyminisztérium különösen nem volt nagylelkű; onnan az a nyilatkozat érkezett, hogy Nagy-Britannia »soha nem ismert ekkora szégyent egy miniszterelnök miatt«. A külügyminisztérium szóvivője, Maria Zaharova pedig azt mondta, hogy Truss mint egy »katasztrofális analfabéta« fog az emberek emlékezetében megmaradni.
A kontinentális médiának kevés kétsége volt a miniszterelnök-válság okai felől. A Libération számára »határozottan volt valami savasság a toryk teájában«. Sonia Delesalle-Stolper szerint úgy tűnik, a brit kormány és a Konzervatív Párt »a teljes önpusztítás útján halad«.
»De ki lesz Liz Truss utódja a parlamentben és a 10-es számú kormányházban ezek után a ‘valószínűtlen jelenetek’ után? Ez az igazán nagy kérdés. Mert a Brexit és annak főépítésze, Boris Johnson megfosztotta a konzervatív pártot minden érdemétől és hozzáértésétől.«
A Le Monde az EU-ból való kilépésről szóló döntést is az Egyesült Királyság válsága végső forrásának tekinti. »A népszavazás óta a brit kormányok egyre inkább azt bizonyították, hogy a Brexit mindinkább távolabb viszi az Egyesült Királyságot a visszanyert szuverenitás és a korlátlan szabadság ígéretének földjétől« – írja Sylvain Kahn.
Bettina Schulz a Die Zeit című lapban azt állítja, hogy Truss politikai bukása kulcsfontosságú pillanat lehet. »A konzervatív párton belüli neoliberális csoport szélsőséges ideológiai projektje kudarcot vallott«, ami talán »az egyik legfontosabb fordulópontot jelenti az országban a 2016-os Brexit-szavazás óta«.
Jochen Buchsteiner ugyanezt az álláspontot képviseli a Frankfurter Allgemeine Zeitungban. »A Brexit ellenére is megvannak a határai annak, amit egy brit kormány tehet« – írja. »Az a politika, amely – ahogy egy veterán tory fogalmazott – ’irracionális ostobaság’, a Brexit után is végrehajthatatlan marad.«
Ángel Ubide a spanyol El Paísban megjelent kommentárjában azt írja, hogy az Egyesült Királyságban a »bürokratikus és diplomáciai hatékonyság, valamint az egyetemes nyelv előnyeinek« hosszú hagyománya »a hitelesség auráját« adta.
De így folytatta: »Mindennek megvan a maga határa. A Brexit-párti koalíció 2016-ban elfoglalta a brit politika intézményrendszerét és lassan megrontotta annak a hitelességét, mígnem – ahogyan ez szinte mindig megtörténik – hirtelen megszüntette azt.«
A La Vanguardia londoni tudósítója, Rafael Ramos [szerint]: »Az irodalomban és a művészetben az abszurdizmus az a tendencia, amivel elkerüljük a logika korlátait, kerüljük a tapasztalatot és a valóságot, és átadjuk magunkat az irracionálisnak és az önkényesnek«, majd így folytatja: »A politikában ez az, amit most az Egyesült Királyságban látunk.«
Olaszországban […] a Corriere della Sera arra a következtetésre jutott, hogy bárhogy is végződjen ez a történet, Nagy-Britannia hitelessége összeomlott.”
Scholz egyedül döntött
A tokiói Nihon Keiza Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő napilapja ezt írja Olaf Scholz német kancellár döntéséről, hogy jövő április közepéig üzemeltessék mindhárom üzemben lévő német atomerőművet:
„A szövetségi kormány reális irányba tart ezzel a döntéssel. A szövetségi kancellárt minden bizonnyal a közvélemény is befolyásolta. A jelzőlámpa-koalíció nyíltan kezelte az adott helyzetet, amire a német lakosság érzékenyen reagált, mert a kormány mindig nyíltan kommunikált az energiaellátás és az árak nehéz helyzetéről. Megingott azoknak a merevsége, akik valójában ellenezték az atomenergia további használatát. Ebből lehet tanulni.”
A varsói Rzeczpospolita című gazdasági és jogi napilap így kommentálja a német koalíción belüli nézeteltéréseket az atomerőművek üzemeltetéséről:
„A német pragmatizmus biztosítja, hogy Németországban senki ne tegye fel igazán azt a kérdést, ki a felelős az ország orosz energiaforrásoktól való függéséért. A Zöldek nukleáris kérdéssel kapcsolatos makacsságuk miatti kritika azonban helyettesíti ezt a vitát. A három atomerőmű, amelyek a tervek szerint április 15-ig üzemeltetnek majd, Németország áramellátásának mindössze 6-7 százalékát biztosítja. A Zöldek bírálata során háttérbe szorul egy sokkal fontosabb dolog: a küszöbönálló drámai gázhiány. A Deutsche Bank pedig máris figyelmeztet a felgyorsult dezindusztrializáció kezdetére. Németország egy gazdasági óriás, amely sok energiát fogyaszt, és ha egy komponens, például a gáz, kiesik a jelenlegi energiakeverékből, akkor ezáltal az egész épület megremeg.”
A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap viszont bírálja Olaf Scholz kancellár döntését:
„Ez nem irányvonal, nemhogy iránymutatás lenne. Ez csupán egy piros-zöld-sárga firka, aminek sem értelme, sem iránya nincs. Scholz átvette a Zöldek (legfeljebb két atomerőmű 2023 tavaszáig) és az FDP (mindhárom atomerőmű 2024-ig) követeléseit, és valahol a kettő között választott. Ezt most saját nézőpontként tünteti fel. Valójában azonban ez csak közönséges párttaktika. Scholz döntését nem az ország energiaellátása és a megfizethető áramárak diktálták, hanem sokkal inkább az utóbbi időben erősen meggyengült koalíció korlátai. Érthetetlen azonban, hogy ezért éppen az egyre inkább gyengülő FDP tapsol neki, hisz a kancellár döntése sokkal közelebb áll a Zöldek követeléséhez. Minimális konszenzusával a kancellár egyelőre megnyugtatta ugyan a koalíciót, de semmi többet nem ért el.”
Iránban a helyzet változatlan(ul fokozódik)
A londoni Elaph című, angol nyelven megjelenő pánarab független napilap így összegzi az iráni helyzetet:
„A volt sahhoz hasonlóan a jelenlegi hatalom is fenyegetve érzi magát attól, ami az országban történik. Emellett vannak olyan külső ellenségek, konfliktusok és kihívások is, amelyek a politikai és gazdasági erőforrások jelentős részét veszik igénybe. Az, hogy a tiltakozások folytatódnak, sőt fokozódnak, azt jelzi, mennyire tétova és ijedt a jelenlegi rezsim. Ez a rezsim dilemma elé került: ha túlzott erőszakra támaszkodik, az nemcsak a felkelést szítja, hanem még jobban felingerli a nemzetközi közvéleményt is.”
„Az Iszlám Köztársaság még mindig viszonylag szilárdan ül a nyeregben, és a rezsim még nincs a hatalma végén” – így elemzi a szingapúri Lianhe Zaobao című pro-pekingi, baloldali napilap az iráni eseményeket:
„A demonstrálók nem reménykedhetnek a Nyugat támogatásában, amely az arab tavasz kirobbanásával ellentétben jelenleg visszafogott. Eddig nem is hallatszott olyan erős hang Iránból, amely az ellenzék köré gyűlne. Ez azt jelenti, hogy Iránban a változás nem fog egyik napról a másikra bekövetkezni. Ez viszont egy jobb jel, mint egy forradalom kitörése, amelynek felbecsülhetetlen következményei lehetnek az országra és népére nézve. Így hát jobb lenne, ha belülről indulna el egy reformfolyamat, amely biztosítaná a stabilitást és a folytonosságot. Azonban nagyon lehetséges az is, hogy valami megváltozik majd a forradalmi vezető, Hámenei halála után.”
Új svéd kormány
Az oslói Dagsvisen című napilap így ír az új svéd kormányról:
„Most végre világos: a jobboldali Svéd Demokraták nincsenek az új stockholmi kormányban, de mindkét kezüket a kormányrúdon tartják, és a tekintetük határozottan a kormányzásra irányul. Az Ulf Kristersson vezette új polgári kisebbségi kormány, amely mérsékeltekből, kereszténydemokratákból és liberálisokból áll, szigorú bevándorláspolitikát akar kezdeményezni és kemény fellépést tervez a bűnözés ellen. És mindemögött a Svéd Demokraták állnak. Sokáig egyetlen párt sem akart kapcsolatba kerülni velük, de egy ponton világossá vált, hogy amennyiben nem tolerálják őket, nem jöhet létre egy középutas kormány. Legtovább a liberálisok álltak ki az ilyen kormányalakítás ellen, de most meggondolták magukat: végül is a hatalom és a pozíciók fontosabbak számukra, mint az ultrajobboldallal való együttműködés elutasítása.”
A stockholmi Aftonbladet című, legnagyobb példányszámban megjelenő norvég napilap ezt írja:
„Egy tizenhetedik századbeli kastély. Gyertyafény, pattogó nyílt tűz és kristálypoharak, mellyel négy fél koccint egymással jövőbeli együttműködésükre. Svédországnak új politikát kell bevezetnie, amely minden lakosra kiterjed, a kunyhók lakóitól kezdve a palotákban lakókig. A gond csak az, hogy a Tidö-kastélyban – ahol a tárgyalások folytak – kezdeményezett politika elsősorban azokat érinti, akik jobban azonosulnak a kunyhókkal, mint a palotákkal. Ide tartoznak azok a családok is, akik már amúgy is szenvednek a magas áram- és élelmiszeráraktól, mivel az infláció folyamatosan nő. Vagy a nyugdíjasok, akiknek be kell látniuk, hogy nyugdíjuk még hosszú, munkával töltött élet után sem elég a megélhetéshez.”
A koppenhágai Politiken című liberális napilap pedig erre figyelmeztet:
„Mindenki, aki követi a svéd politikát, nagyon világosan felismeri, mennyi remény fogyott már el a gyors változásokkal kapcsolatban. A választási kampány során Kristersson energiát sugárzott: küzdeni kell a csoportos bűnözés ellen, a svéd áramfogyasztókat tehermentesíteni kell, és új atomerőműveket kell építeni. Alig néhány nappal később pedig azt mondták, hogy a banda-bűnözést aligha sikerül majd ellenőrzés alá vonni egyetlen kormányzati ciklus alatt. Hasonlóan pesszimista szavak hangzottak el az új kabinet bemutatóján is. A gazdaság válságban van, az infláció magas, a munkanélküliség pedig egyre inkább növekszik. Emellett energiaválság van, úgy, mint Európa többi részén is. Ez teljes mértékben arra utal, hogy nem lesz könnyű gyors eredményeket elérni.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
