Míg az Észak-Bácskában és Bánátban élőknek kevésbé, addig a nagyvárosokban és a szórványban élőknek sokkal gördülékenyebben sikerül elsajátítaniuk az államnyelvet. Éppen ezért azok, akik nem boldogulnak a szerb nyelvvel, a legtöbb esetben nem is maradnak Szerbiában.
Az anyaországba mennek tanulni, majd a jobb élet reményében diplomájuk megszerzése után le is telepszenek egy adott városban, vagy egyenesen valamelyik Európai országot, nagyvárost célozzák meg lakóhelyükként. Dr. Gábrity Molnár Irénnel, az Újvidéki Egyetem Közgazdasági Karának nyugalmazott oktatójával beszélgettünk.
Melyek azok a legfőbb pontok, amelyek meghatározzák ma azt, hogy egy Vajdaságban elő család, azon belül a gyerekek el tudják-e sajátítani a szerb nyelvet, vagy sem?
– A tömbben, vagyis az Észak-Bácskában és Észak-Bánátban élők a magyar országhatár mentén gyengébben sajátítják el az államnyelvet, ha magyar tannyelvű iskolába járnak, és a környezetük is anyanyelvű. A heterogén etnikai környezetben, vagyis a nagyvárosban és szórványban élők sokkal jobban rá vannak utalva a szerbnyelv-tudás elsajátítására, különösen, ha az iskolai életútjuk során tannyelvváltásra kerül sor, így jól megtanulják az államnyelvet. Azután a vegyes házasságok esetében – nagy valószínűséggel – a gyermek két vagy több nyelvre tesz szert, hiszen kicsi kora óta beszéli azokat a családja körében. Végül sok múlik azon is, hogy az iskolában milyen módszerrel és lendülettel tanulják a magyar kisdiákok az államnyelvet és plusz legalább egy világnyelvet.
Becslése szerint hány százalékban sikerül, és hány százalékban nem sikerül elsajátítani az államnyelvet?
– A becsléshez nyelvészek segítségét kérném. Én a funkcionális nyelvtudást tudom felbecsülni, vagyis hogy hányan képesek szerb nyelven továbbtanulni vagy munkahelyet választani, ahol az államnyelv nélkülözhetetlen. A magyar tanulók nyelvi környezete sokszor döntő, de az iskolai órákon megtanult nyelvhasználatuk legtöbbször nem kielégítő. A 2018-ban végzett kérdőíves lekérdezés során tudtuk meg, hogy a tömbben élő érettségizők 76 százaléka magyarul szeretné folytatni a tanulmányait, míg 12 százalékuk szerbül, a többieknek mindegy volt. A vajdasági fiatalok szakmaválasztásánál megjelenik a kudarckerülő magatartás is akkor, amikor a tannyelv függvényében választanak a legközelebbi városban felsőoktatási intézményt. Például egy szerbül gyengén tudó középiskolás legszívesebben a magyarországi vagy a szabadkai felsőoktatási intézménybe iratkozik.
A családtagok életében hogyan alakul a több nyelv tudása?
– Nyelvtudás alatt ezúttal a környezetnyelv (például a magyarul beszélő család és rokonok), államnyelv és az idegen nyelvek tudását értelmezem. Ha homogén nyelvi környezetben nevelkedik a gyermek, külső segítség nélkül nehezen sajátítja el a másik nyelvet. A nem funkcionális kétnyelvűség legtöbbször csak a falusi fiataloknál jelentkezik, míg a városban élők mindkét nyelvet viszonylag jól használják. A sikeresebb iskolaválasztáshoz és a karrier szempontjából is előnyösebb, ha a fiatalok alap- és középfokon az anyanyelvükön tanulnak, miközben feltételezhetően megtanulják az államnyelvet, hiszen a felsőoktatási szinten válogathatnak a piacigényes szakok közül a tannyelvtől függetlenül. Szakmailag és területileg is mobilisek azok, akik kitűnően beszélik a szerb nyelvet, és egy-két idegen nyelvet hozzátanulnak. A családi, szociális háttér vagy a nyelvi környezet más-más feltételeket szab a fiatalok továbbtanulásában. Részben a család anyagi háttere függvényében, szülői sugallatra választanak középiskolát vagy egyetemet. Kutatásaim során az is bizonyossá vált, hogy a család kulturális tőkéje (szülők iskolavégzettsége, nemzeti elköteleződés, etnikailag vegyes családi/baráti kapcsolatok) hangsúlyosan kihatnak az iskolaválasztásra, vagyis hogy az anyanyelvű oktatást vagy nyelvváltást vállalják-e inkább. A vajdasági magyarok iskolaválasztásában két alapvető útvonal létezik: az egyik az anyanyelvi iskolai út, a másik pedig az etnikai iskolaút fokozatos feladása (asszimiláció lehetősége, amint a magasabb oktatási szinteken szerb nyelvre vált a tanuló). A beiskolázás a kisebbségek esetében nem mindig a maga természetes automatizmusával történik, hiszen jelen van egyfajta etnikai alapú döntés még akkor is, amikor a szülő dönt a családban használt nyelv alapján vagy a későbbi szakválasztást szem előtt tartva a legközelebbi középiskola vagy felsőoktatási intézmény betervezésével. Az iskolastatisztika szerint a magyar általános iskolások mintegy 20–25 százaléka nem az anyanyelvén tanul, és ez az arány növekszik a magasabb iskolai szintek felé haladva.
A karrierépítésben vagy a foglalkoztatottság terén mi a szerepe a nyelvtudásnak?
– Több ifjúsági empirikus felmérés kimutatta (2007, 2016), hogy a tipikus vajdasági karrierépítésben jelen vannak a következő előnyök: tudástőke, jó anyagi háttér, tapasztalati, kapcsolati tőke, több nyelv tudása, számítógép-használat ismerete. A magyar fiatal munkavállalók karrierje akadozik, ha a szerbnyelv-tudásuk gyenge, vagy nem tudnak legalább egy világnyelvet is. A szerbiai felsőoktatásban és a munkakeresésben a vajdasági magyar fiatalok a többségi nemzet fiataljaival veszik fel a versenyt. A kérdőíves felmérések azt mutatják, hogy a végzősök többsége nem talál a képzettségének megfelelő munkát, és az ezt követő 3 évben munkahely-változtatást tervez, vagy szakmai továbbképzéseken vesz részt, idegen nyelvet tanul, de hajlandó akár külföldre is távozni. A vajdasági fiatalok szerint a presztízsszakmák a következők: menedzser, banki/pénzügyes munkák, marketing-, informatikai munkák, programozó, vállalkozó, közgazdász, képzett könyvelő, ügyvéd, logista, építészmérnök, szakorvos. A vajdasági többnyelvű környezetben tehát előnyös a nyelvtudás, az anyanyelv, környezetnyelv, államnyelv, sőt az idegen nyelv funkcionális használata.
Mennyire határozza meg a funkcionális nyelvtudás a pályaválasztást vagy a kitelepedést?
– A vajdasági középiskolások egyoldalú szakválasztása nemcsak a homályos jövőképükön alapszik, hanem abbéli törekvésükből, hogy az anyanyelvükön szeretnének továbbtanulni, ám ha nincs ennek megfelelő felsőoktatási szakirány, akkor viszonylag sokan az anyaországban felvételiznek, vagy a stúdiumok során iratkoznak át az anyaországi karokra. Ezzel egy időben a külföldi munkavállalás esélye is a szemük előtt van. Itthon a választási preferenciák maradtak a pedagógusszakok vagy üzleti főiskola, kertészeti és mérnökképzés csak azért, mert ezeket magyarul is oktatják a Vajdaságban. 2018-ban a fiatalok fele gondolkodott már az elvándorlásról az európai országokba. Az elköltözni vágyó magyar fiatalok körülbelül 20–30 százaléka Magyarországra gondolt menni, főleg továbbtanulási céllal. Azoknál, akik középiskolai, illetve egyetemi tanulmányokat folytattak Magyarországon, döntésükben hangsúlyosan jelen volt az anyaország nyelvi vonzása. Legtöbben a műszaki, orvosi, természettudományi vagy a bölcsész szakon vannak. Becslésem szerint ma az összes egyetemistánk fele Szerbiában, a másik fele Magyarországon tanul. Ezt erősíti egy Kárpát-medencei magyar kutatás (a MIK 2016. évi kérdőívben), amikor a megkérdezett vajdasági magyar fiatalok több mint fele fontolgatta a külföldre vándorlást, leginkább a jobb megélhetés, karrierépítés és a nagyobb jövedelem reményében.
Ezt a programot a Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium támogatta a Szerb Köztársaság költségvetéséből. A támogatott médiatartalmakban megjelenő álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a programot támogató szerv álláspontját.
