Egy „interjú” sajátságos értelmezése Boris Zec esete a Magyar Szóval, avagy amit a zentai központi fűtésről tudni kell

Az „interjú” egy igencsak sajátságos értelmezésével és az interjúkészítés meglehetősen sajátságos válfajával szembesült Boris Zec zentai jogász, korábbi önkormányzati képviselő, aki leginkább távhőszolgáltatási kérdésekben szokott megnyilatkozni. Elmondása szerint még szeptember hónapban kereste fel a Magyar Szó zentai szerkesztőségét, ahol a fent jelzett témában nyilatkozott az újságírónak. Mivel az interjú napokig, sőt, hetekig nem jelent meg a napilap egyik platformján sem (sem a nyomtatott újságban, sem az interneten), a szerkesztőségnél érdeklődött annak sorsa felől, és azt a választ kapta, hogy már rég megjelent, csak nézzen utána az újság honlapján. Boris Zec ezt meg is tette, és a jelzett dátumon talált is egy interjút – Cvijan Miloševićtyel, a zentai Elgas Közvállalat igazgatójával! A cikkben az igazgató elmondja a küszöbön álló fűtési szezonnal kapcsolatos fontosabb tudnivalókat és információkat, viszont Zecnek nem hogy egyetlen gondolata sincs idézve, de még csak a nevéről sem történik említés. Megismételt érdeklődésére, hogy ezt a cikket látta és olvasta, de hol van a vele készült interjú, azt a választ kapta, hogy hát „ez az” (?!). Egyben megköszönték neki, hogy értékes információival segítette a szerkesztőség munkáját.

– Már több mint húsz éve vagyok jelen a közéletben, számtalan interjút és nyilatkozatot adtam a sajtónak, de ilyen esetem még nem volt. A beszélgetésünk több mint egy óra hosszáig tartott, melynek során én magam mondtam és javasoltam, hogy természetesen kérdezzék meg a másik felet, az illetékest is, de erre így tényleg nem számítottam. Az újságíró utólag azzal a magyarázattal állt elő, hogy hát ő nem interjúnak fogta fel az egészet, hanem egyfajta háttérbeszélgetésnek, melynek során információkat gyűjtött be – ezt viszont így a találkozó során egy szóval sem említette. Azt gondolom, hogy ez az újságírói szakma megcsúfolása, és elvártam volna, hogy legalább annyi tisztesség legyen bennük, hogy ne nézzenek hülyének, és közöljék velem, az interjú azért nem jelenhetett meg, mert felsőbb helyről ezt az utasítást kapták – akár szerkesztőségen belül, akár pártpolitikai berkekből – nyilatkozta ezzel kapcsolatban Boris Zec a Szabad Magyar Szónak.

Ezek után pedig nézzük, mi az, ami nem jelenhetett meg a Magyar Szóban, mert csupán „háttérinformáció” értéke volt:

– Az közismert tény, hogy az Elgas közvállalat veszteségesen működik. Ez a veszteség az utóbbi egy évben 40 millió dinárra nőtt, és ha ehhez hozzátesszük, hogy a jelenlegi igazgató 30 millió dináros pozitív szaldóval vette át a vállalatot a korábbitól, akkor az a különbség már 70 millió dinárt tesz ki. Nem mellékesen, menet közben a zentai önkormányzat is igyekezett több ízben kisegíteni a vállalatot a bajból, például úgy, hogy irreális áron rendelt meg különböző szolgáltatásokat tőlük. Ugyanakkor nincs tudomásunk arról, hogy a Srbijagas szolgáltató emelte volna a gáz árát, tehát nincs alapja annak, hogy az Elgas erre hivatkozva emelje a saját szolgáltatásainak árát. Ezért más módszert kellett kitalálniuk ahhoz, hogy fedezzék az értelmetlen túlköltekezést, és hogy a saját veszteségüket faramuci módon a polgárokra és fogyasztókra próbálják meg áthárítani – fejtegette Zec.

És mi lenne ez a módszer?

– Tudni kell, hogy a fűtésszámla három részből áll. Ezek a variabilis rész, ami a valós fogyasztást mutatja, a fix rész, amit nevezzünk úgy, hogy a szolgáltatás ára, valamint a karbantartási díj. Na most, a variabilis rész, azaz magának a gáz árának az emelése esetén a zentai fogyasztók érthetően és értelemszerűen a fogyasztás csökkentésével reagálnak, magyarul, lecsavarják az alokátorokat, és kevesebb energiát fogyasztanak. Persze jól tudják ezt az Elgas illetékesei is, ezért nem a variabilis, hanem a fix részt, azaz a saját szolgáltatásuk árát emelték meg, méghozzá drasztikus arányban, 350 százalékkal! Vagyis, az én megfogalmazásomban, kiszipolyozzák a fogyasztókat a semmiért, méghozzá havonta több tíz millió dinár értékben, hiszen pontosan ugyanazt a szolgáltatást nyújtják, mint egy, vagy két évvel ezelőtt. Számításaim szerint egy átlagos, 50 négyzetméteres lakásnak a korábbiakban körülbelül 5.000 dinár volt a fix költsége egy fűtési szezonra, az új díjszabás szerint viszont ez már körülbelül 17.000 dinárt tesz ki!

Mit tehet ez ellen a fogyasztó?

– Az a baj, hogy gyakorlatilag semmit, hiszen ha történetesen nulla kalória a fogyasztása, a fix részt akkor is fizetnie kell. Lakóközösségek esetében van egy olyan lehetőség, hogy ha a házitanács egyhangúlag, azaz 100 százalékban megszavazza, akkor le lehet kapcsolódni a rendszerről. Ez azonban inkább csak elméleti lehetőség, hiszen elég, ha egyetlen lakástulajdonos nem szavazza meg a javaslatot, és máris nincs meg a 100 százalék. Itt is tetten érhető a zentai önkormányzat és a hatalmon levő pártok asszisztálása az Elgas felelőtlen gazdálkodásához, hiszen ezt a 100 százalékot annak idején az illetékes önkormányzati szakbizottságnak, és magának községi képviselő-testületnek is jóvá kellett hagynia, azaz meg kellett szavaznia, ami meg is történt. Ez persze törvényellenes, de a peres eljárás egyrészt évekig is eltarthat, másrészt nyilván költségigényes, ezért tudomásom szerint eddig senki sem szánta rá magát, hogy megtegye ezt a lépést. Mindez persze (sajnos) már rég nem szakmai kérdés, hanem pártpolitika. A haladó párt zentai alapszervezete a saját bázisává tette az Elgast, koalíciós partnerük, a VMSZ pedig mindent megszavaz, amit a haladók követelnek tőlük, merthogy úgymond köti őket a koalíciós szerződés. Én viszont úgy gondolom, a VMSZ elsődleges feladata nem a koalíciós szerződés minden áron való betartása, hanem a zentai polgárok érdekvédelme.

Ana Brnabić kormányfő átnyújtja Czegledi Rudolfnak, Zenta város polgármesterének az új hőerőtelep hivatalos átadásáról szóló jegyzőkönyvet (Fotó: Révész Róbert)