Míg a generációm az utcán tanulta meg a szerb nyelvet játék közben, s ha megkérdezik, mikor sajátítottuk el a környezetnyelvet igazából, nem is tudjuk rá a választ, addig a mai fiatalok számára sok esetben már idegen nyelvnek számít. Miközben egyre fogy a magyar közösség, megváltozik a lakosság összetétele, az olyan nagyobb városokban, mint Szabadka, a magyar gyerekek sokszor egyáltalán nem beszélik a szerb nyelvet. 

A szabadkai Kosztolányi Dezső Tehetséggondozó Gimnáziumba Vajdaság minden részéből érkeznek diákok. Olyan homogén környezetből is, ahol csak az iskolapadban találkoztak a szerb nyelvvel, és nagyon keveset sajátítottak el a nyolc év alatt. Léteznek viszont olyan diákok is, akik anyanyelvi szinten sajátították el a szerbet, mert vegyes környezetben nőttek fel. 

Dognar Aleksandar, a gimnázium szerbtanára azt mondja, létezik egy jól kidolgozott program, amit nem minden tanár alkalmaz, és kiemeli azt is, hogy kétféleképpen kell a gyermekeket tanítani, hiszen ők is kétféle környezetből jönnek. Egyeseknek a szerb nyelv idegen nyelvnek számít, nekik úgy is kell azt tanítani és tanulni. Mások pedig, akik tulajdonképpen környezetnyelvként már befogadták a nyelvet, sokkal könnyebb helyzetben vannak. 

NEM VOLT ALKALOM A NYELVHASZNÁLATRA

Lengyel Emma

Lengyel Emma első osztályba jár, zentai születésű, s azt mondja, habár hétéves kora óta tanulja a nyelvet, de megtanulnia nem sikerült.       

– Nem tudom az okát, hogy miért nem. Talán azért, mert egyáltalán nem használtam a nyelvet. Jól tanították, nem volt gond a módszerrel, de az ellenőrzők után azonnal elfelejtjük a tanult anyag nagy részét, mivel nem használtuk egyáltalán, kitörlődött. Nyilván a mi törekvésünkön is múlt, de egyszerűen nem volt rá alkalom, mert Zentán mindenki beszél magyarul. 

Amikor arról kérdezem, hogy volt-e, van-e benne ellenállás a szerb nyelv iránt, annyit mond, hogy kisebb korában nem tetsztett neki a nyelv, de egyre inkább érzi, hogy szüksége van rá, meg kell tanulnia. 

– Kollégiumban lakok, ott néhány nevelő szerb, szerbül kell velük kommunikálni. Ha megyünk valahová, akkor előre megbeszéljük, hogy mit kell mondani, le „Google-fordítózzuk”, és úgy indulunk el. Édesapám egy ideje mondogatja, hogy bárhová mész a világban, tudsz beszélni valakivel szerbül. Most már egyre inkább azt érzem, hogy itthon fogom egyedül érezni magam, ha nem tanulom meg a nyelvet – állapítja meg Emma. 

Oroszi Armand már harmadikos, Tóthfaluban nőtt fel. Azt mondja, az iskolában szerzett alaptudással érkezett Szabadkára, az alapokat most már tudja, de nincs szókincse. Ezt fejleszti most. 

– Míg az utcán sétálva angolul meg tudom nevezni a dolgokat, szerbül ez nem megy. Nem adnak el, mert a kommunikáció alapszinten megvan, a szókincshiány az, ami fellépett. Nálunk, Tóthfaluban egyszerűen nincs kivel beszélni szerbül. Most ott tartok, hogy össze tudnám kötni a mondatokat, de hiányoznak hozzá a szavak. Nagyon sokat fejlődtem, mert a nyelvtan helyreállt, a legnagyobb nehézség számomra a gyakorlat hiánya. Azok, akiknek van kivel beszélgetni, nem félnek, hogy valamit rosszul mondanak, és emiatt elutasítják őket. Nekem ez nincs meg, aki tiszta magyar közegből érkezem, mondja Armand, aki szerint az is gond, hogy a fiatalok számára nincs elérhető tartalom szerb nyelven. 

– Az angol világnyelv, bármi megvan angolul, bármit meg tudunk tekinteni, bárminek utána tudok járni. Magyarból is akad hiány ilyen téren, szerbül is kevés található. Az elérhető tartalom már segíthet abban, hogy esetleg fejlődjön a szerbtudásunk, mondja Armand. 

Horvát Kávai Anna

Horvát Kávai Anna első osztályba jár, és Csantavéren nőtt fel. Neki sem volt lehetősége beszélni, s azt mondja, sajnos az iskolában sem tanított olyan tanár, akitől a tudást el lehetett volna sajátítani. 

– Az unokatestvéreim szerbek, de csak néhány szót tanultam meg tőlük, hiába mondták, hogy segítenek tanulni, inkább magyarul beszélgettünk. Sajnos az iskolában sem kaptam meg az alapot. Nyolcadikban új tanár jött, és ekkor úgy éreztem, ha ő tanított volna, sokkal jobban tudnék ma. Ki tudom fejezni magam a boltban, meg tudom kérdezni, mi hol van, mi mennyibe kerül, de egy beszélgetést nem tudok lefolytatni. Az ellenállás az évek alatt fejlődött ki, mert nem mertem megszólalni attól félve, mi van, ha tévedek. Most is kicsit beremegek, de attól még elmondom, amit szeretnék – mondja Anna, aki szerint a nyelvtant is meg kell tanulni, mert nem akar tévedni, és azért is, hogy össze tudja rakni a mondatokat. Aztán majd jönnek a szavak. 

AKIK GYEREKKORBAN BEFOGADTÁK A NYELVET

Természetesen vannak olyan fiatalok, akik korán kapcsolatba kerültek a szerb nyelvvel akár a családjuk révén, akár azért, mert sportolni kezdtek, vagy a közeg olyan volt, hogy belekényszerültek olyan helyzetekbe, amelyekben meg kellett szólalni szerbül. Így nőtt fel a palicsi Bugár Vivienn harmadikos középiskolás diák. 

Bugár Vivienn

– Nincsenek nehézségeim a szerb nyelvet illetően, de amikor elgondolkodtam, hogyan is, honnan is tanultam meg, hirtelen nem is tudtam rá a választ. A nagytatám ugyan tudott magyarul, de sok mindent szerbül magyarázott el, sok olyan helyre vitt, ahol a szerbet használták. Sokan rákényszerítettek, hogy használjam a nyelvet, és igazából én is magamat. Beiratkoztam az evezősklubba, ott az edzők főként szerbül beszélnek. Amikor boltba mentem, próbáltam szerbül megszólalni, egyrészt azért is, mert fel akartam vágni a barátaim körében, hogy én tudok, de szerettem volna gyakorolni, biztos akartam lenni magamban. Habár előfordult, hogy kinevettek, de egyáltalán nem érdekelt. A beszéd kincsértékű. Nekem sokat segít a szerb a német elsajátításánál is, mondja határozottan Vivienn, aki szeretne egy C1-es szintű szerb nyelvvizsgát is tenni. 

Tót Eleonóra

A kúlai Tót Eleonóra olyan családból érkezik, ahol az egyik szülővel magyarul, a  másikkal szerbül beszél. Azt mondja, ő ezt óriási előnynek érzi, és nagyon hálás érte.

– Kúlán már nagyon kevés a magyar család. Egyik szülővel magyarul, a másikkal szerbül beszélek, és az általános iskolában is olyan tanárunk volt, aki csak szerbül beszélt, és inkább a nyelvtanra fektette a hangsúlyt. Itt, középiskolában most a szókincset bővítjük. Szerintem az a fontos, hogy megértsük egymást, minél több szót tudjunk, a többi majd jön utána. Azt javasolnám azoknak, akiknem nem megy a nyelv, hogy rengeteg videót nézzenek, vagy könyvet olvassanak, menjenek olyan közegbe, ahol a nyelvet hallják, mondja Eleonóra.

ELLENTÉTEK MÁRPEDIG VANNAK

Amikor arról kérdezem a fiatalokat, vannak-e ellentétek szerb nemzetiségű társaik és közöttük, bevallják, hogy igen. Úgy érzik, szakadék áll köztük, holott nem is ismerik egymást. 

– Az ellentétek már az általános iskolában is kiéleződnek. Nem akarok senkit sem hibáztatni, de a saját bőrömön azt tapasztaltam, hogy nekem nincs velük problémám, nekik viszont van velem. Az én véleményem az, hogy a magyarok utálata, ellenérzése a nyelv iránt is az az utálat miatt fejlődik ki, amit kapnak, mondja Lengyel Emma, aki tavaly edzőtáborban volt Szabadkán, és egy hétig meg sem szólalt. 

Oroszi Armand

Armand szerint ez a fiatal generáció már gyerekkora óta érzi a gyűlöletet, és műveli is.

– Sokan belenevelik a gyerekekbe, hogy a magyarok nem idevalók, és kész. Mi nem szítjuk az ellentéteket, hogy ne legyenek konfliktusok. Nyilván ennek sokkal mélyebb a gyökere, minthogy én nem kedvellek téged. Sokan azt gondolják, hogy például én azért nem beszélek szerbül, mert nem akarok. Pedig egyszerűen csak nem volt alkalmam, lehetőségem használni. De próbálkozunk, igyekszünk, hogy ne legyenek konfliktusok, mondja Armand. 

Nemcsak azokat „szólják meg”, akik homogén környezetből érkeznek, mondja a palicsi Vivienn. 

– Hasonlót én is tapasztaltam. Csak truccból hecceltek minket, voltak páran, akik nagyon szemtelenek voltak velünk az iskolában. Sok szerb családban azt nevelik, hogy a magyar nem idevaló, ezzel egyetértek, én is hallom, látom. Nagyon le tudják nézni az embert, ha azt gondolják róla, hogy nem tud szerbül. Egészen kicsit hibákért is ki tudjnak nevetni valakit, ami elveheti a kedvét attól, hogy megtanulja, mondja Vivienn.

A TANÁR KÉTFÉLEKÉPPEN TANÍTSON!

Dognar Aleksandar

Dognar Aleksandar azt mondja, komoly ellenállást nem érzett egyik diáknál sem. A Kosztolányi Dezső Gimnázium tanára részt vett a szerb mint környezetnyelv módszertanának kidolgozásában is. 

– Én a nyelvtanban is hiszek, hiszen „ha mi nem használni semmi nyelvtan, lenni nagy probléma”. Kell egy alap: a jelen, múlt, jövő idő, a ragokat tudni kell használni. Aztán jön a szókincsfejlesztés, majd írunk, és csak ezt követően beszélünk. Sokáig várok, sokáig ötöst kapnak, hogy mindenki ugyanazon a szinten legyen. Néha felelnek, és akad vagy negyven hiba a végződéseknél, de nem szólok. Ha sokat javítunk, az félelmet okoz, mondja Dognar, majd hozzáteszi:

– Két helyzetről van itt szó: a nyelv befogadásáról a gyerekkor óta és a nyelv tanulásáról. Ez utóbbi sokkal nehezebb feladat, hiszen ezeknél a gyerekeknek nincs befogadás. Nekik tanulniuk kell a nyelvet, és ez sokkal nehezebb. A kidolgozott programok, az A és a B program pont ezért született meg. Az A programnál a módszertan olyan, mint az idegen nyelvnél. Idegen nyelvként tanulja, hiszen számára nem ismert a nyelv. Az A csoportnál ki kell alakítani, hogy megszokja a diák, hogy kell mondatot alkotni. Ezt követően kellenek a szavak. Először muszáj megtanulni mondatot alkotni, mert hiába érti a szavakat, ha nem tudja összekötni ezeket. Az a rossz, hogy velem kell ezt begyakorolniuk. Mások ezt az utcán hallják, akik például Újvidéken nőnek fel. A B program pedig a régi környezetnyelv módszertana, ahol nem kell szabályokat tanulni, csak olvasni és beszélni, hiszen már befogadták a nyelvet. Ilyenkor adok kellemetlen szövegeket, tele új szavakkal, hogy ezáltal fejlődjenek. 

Dognar Aleksandar magyarázatot kínál arra is, hogy miért beszélnek jobban a gyerekek angolul, mint szerbül. 

– Miért könnyebb megszólalni angolul? Kivel fog a mi diákunk angolul beszélgetni? Egy angol anyanyelvűvel vagy egy ugyanolyan idegennel, aki ugyanúgy, mint ő, idegen nyelvként használja az angolt? Ezért is könnyebb. Nekem is könnyebb angolul kommunikálni a diákokkal, hiszen ugyanazt az angolt beszéljünk. Nekik meg kell szokni az anyanyelvűt. Ez egy nagy ok. Le kell győzni ezt a félelmet, erősítjük mi is ebben őket. Megváltozott a világ. Voltak negatív viszonyok, az is hozzájárult, és az is, hogy az angol dominál. Mi gyerekkorunkban magyar és szerb rajzfilmeket néztünk, ma csak angolul néznek ilyeneket a gyerekek. Az is érdekes jelenség, hogy léteznek kapszulás gyerekek (egy adott környezetben, ahol meg kellett volna tanulniuk, mégsem sajátították el a nyelvet, vagy fordítva), például Temerinben egyáltalán nem beszélnek szerbül, míg Horgoson igen. De ez nagyon ritka, az a jellemző továbbra is, hogy a magyar környezetből érkező gyerekeknek szinte felnőttkorukig egyszerűen nincs alkalmuk szerbül kommunikálni. 

 

Ezt a projektet a Művelődési és Tájékoztatási Minisztérium támogatta a Szerb Köztársaság költségvetéséből. A támogatott médiatartalmakban megjelenő álláspontok és vélemények nem feltétlenül tükrözik a projektet támogató szerv álláspontját.