Vasárnap óta új politikai irány várható két országban: Brazíliában Lula da Silva korábbi baloldali elnök nyerte meg az elnökválasztást a jelenlegi jobboldali populista államfővel szemben, mindössze 1,8 százalékos előnnyel. Izraelben pedig Netanjahu volt konzervatív miniszterelnök térhet vissza a hatalomba az egyik legszélsőségesebb jobboldali vallásos törpepárt jóvoltából. Dániában viszont megőrizte a hatalmat Mette Frederiksen miniszterelnök baloldali szövetsége. Átlapoztuk a világsajtót Oslótól Varsón át Madridig és Riótól Londonon meg Frankfurton át Tokióig.

Lula hajszálnyi győzelme sokat jelent(het)

A Rio de Janeiró-i O Globo című konzervatív, de egyesek szerint liberális gazdasági napilap ezt írja Lula győzelméről:

„Lulát immár harmadszor választották meg elnöknek, és ez már önmagában véve is szokatlan Brazíliában. De Lula saját életében is voltak drámai fordulatok. Több mint 80 százalékos vereséggel távozott hivatalából. Helye az Olümposzon biztonságosnak tűnt – egészen a korrupciós botrányáig. Ez vezetett bizalmasa, Dilma Rousseff felelősségre vonásához, sőt ő maga is börtönbe került. [az ítéletet később semmissé nyilvánították.) Munkáspártja, a PT is példátlan összeomlást élt át. Lulának talán most új esélye van. De ez különösen igaz a brazil demokráciára.”

A Folha de Sao Paulo című pluralista, portugál, angol és spanyol nyelven megjelenő napilap így elemzi Lula győzelmét:

„Lula választási győzelmét mindenekelőtt sok brazil polgár emlékezetének köszönheti előző elnöksége idejéből. Legboldogabb időszakában profitálhatott abból, hogy a világgazdaság pozitív helyzetben volt, Brazíliát pedig még nem érintette olyan súlyosan a demográfiai változás. De győzelme persze Bolsonaro hibáin is alapszik. A 20 évvel ezelőtti helyzettől eltérően Lula most széles körű ellenzékkel szembesül a parlamentben, és ráadásul nem remélheti azt sem, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet kedvező lesz. Ezért most gyorsan kell reagálnia, és egy centrista irányvonalra lépnie, mert fiskális fegyelem nélkül nem lesz elég pénze ígéreteinek teljesítésére.”

Az amsterdami de Volkskrant című közép-baloldali napilap szerint Lula nehéz kezdetre számíthat:

„A fővárosban a Planalto-palotában talál majd egy íróasztalt, amin plafonig érő  akták állnak, de csak egy kis halom pénz maradt hátra. Kicsit odébb van a kongresszus, amely részben ellenséges vele szemben. Valószínűleg óriásiak az elvárások tőle bel- és külföldön egyaránt. Az Európai Unióból például, amely szintén jelentős szójabab importőr, és az Amazon gyors megmentését valamint az ukrajnai háborúról szóló nyilatkozatot fogja szorgalmazni – de amiért Lula szerint a NATO is okolható. A saját régiójában Venezuela és Kuba elszigetelt szocialista vezetői, valamint új, progresszív szomszédjai között kell majd lavíroznia.”

A londoni Guardian című független napilap hozzáteszi:

„A kihívások óriásiak: 33 millió brazil éhezik, 100 millióan élnek szegénységben – többen, mint évekkel ezelőtt. Ráadásul Bolsonaro politikája, különösen az Amazonas régióban, azt eredményezte, hogy Brazília nemzetközi páriává vált.”

Bibi új esélye

Izraelben is új parlamentet választottak és Netanjahu volt miniszterelnök pártja lett a legerősebb. „Netanyahu visszatérhet” – véli a varsói Gazeta Wyborcza című legnagyobb példányszámban megjelenő bal-liberális napilap és máris figyelmezteti potenciális koalíciós partnereit:

„A »Zsidó Önrendelkezés« szélsőjobboldali párt vezetője, Ben-Gvir közbiztonsági miniszter lehet az új kormányban – és így a rendőrségért lenne felelős. Egy olyan országban, ahol a zsidók és az arabok viszonya egy lőpor-raktárban zajló gyufaharchoz hasonlít, és ez bajt jelenthet. A fasiszta »Vallási Cionizmus Párt« vezetője szintén Netanjahu szövetségese, aki a »csalás és sikkasztás« bűncselekménytípus törlését javasolja a törvényből. Ezzel pedig blokkolná a Netanjahu ellen két éve tartó korrupcióellenes pert. Bár Netanjahu hivatalosan elhatárolódik ezektől a javaslatoktól, egy interjúban mégis azzal viccelődött, hogy szövetségeseinek kevesebbet kellene segíteniük.”

A tel-avivi Haaretz című, Izrael, 1918-ban alapított legrégibb szociál-liberális napilapja is aggódik egy esetleges új kormány politikai iránya miatt:

„Az a tény, hogy az izraeliek több mint 10 százaléka egy nyíltan arabellenes pártra szavazott, amelyben büszke homofób képviselők is vannak, ijesztő pillanat Izrael törékeny demokráciája számára. Ha Netanjahunak valóban lesz mandátuma a koalíciós kormány megalakításához, akkor a »Zsidó Önrendelkezési Párt« vezérének lesz kiszolgáltatva. Ő pedig egy hosszú követelménylistával fog fellépni. De hát bármely szélsőjobboldali és ultraortodox párt túszul ejtheti Netanjahut egy közös kormányban. Ez pedig egy rémálom-koalíció lenne, amelyet azonban Netanjahu aligha tud elkerülni.”

A Jerusalem Post című legolvasottabb angol nyelvű izraeli napilap stabilitásra vágyik a Knesszetben:

„Az elmúlt három és fél évben lezajlott öt választás maró hatást gyakorolt ​​az izraeli társadalomra. Néha az az érzés merül fel, hogy minden csak egyetlen kérdés körül forog: »Netanjahu – igen vagy nem«. Ha az emberek hosszú ideig megosztott társadalomban élnek, abból kevés jó származhat. Izraelnek ezért szüksége van egy stabil és komoly kormányra. Újabb választások elkerülése érdekében a politikusainknak kreatívnak kell lenniük a következő kormány megalakítása során. Igaz, így jött létre például az utolsó kormány is. Tagjai úgy érezték, hogy az addigi stagnálás nem folytatódhat, és valamit változtatni kell. Magukhoz ragadták a kezdeményezést, és megpróbálták kivezetni az országot a politikai mocsárból egy jobb jövő felé. Izraelnek erre most is szüksége van.”

„Valóban, Netanjahu Likudja alig növelte szavazati arányát a legutóbbi választások óta” – jegyzi meg a londoni Economist című heti hírmagazin, majd így folytatja:

„Tömbjének nyeresége szinte teljes mértékben a Vallási-Cionista Lista sikerének köszönhető, amelynek a Zsidó Hatalom Párt is tagja. Netanjahu rávette a párt vezetőjét, Itamar Ben-Gvirt, hogy egyesítse erőit két másik szélsőjobboldali párttal – és ügyeljen arra, hogy egyetlen szavazat se vesszen kárba, mert különben nem sikerül átlépni a minimális akadályt.”

A bécsi Die Presse című keresztény-demokrata konzervatív napilap is foglalkozik Netanjahu Itamar Ben-Gvir szövetségeseinek választási sikereivel:

„Ezek nemcsak az igazságszolgáltatási rendszer átalakításával kapcsolatos kétes elképzeléseket tárják fel – amiből olyan politikusok, mint Netanjahu profitálhatnak, ha problémák adódnának a bíróságokkal, de a palesztinokkal és az izraeli arabokkal szembeni rasszista hozzáállásukat is meghirdették. Ben-Gvir a választásokon elért jó eredménye – és végső soron Netanjahu sikere – azt mutatja, hogy Izrael egyre jobban sodródik jobbra.”

„Sokan már leírták Netanjahut, miután másfél évvel ezelőtt leszavazták” – mutat rá Netanjahu sikerére a madridi El Mundo című közép-jobboldali napilap:

„Visszatérését még a korrupciós vádak sem tudták megakadályozni – éppen ellenkezőleg, új szövetségesei most segíthetnek neki, hogy a törvényeket saját maga javára változtassa meg. Minden meglepetéstől eltekintve Izraelnek egy ultranacionalista kormánnyal kell szembenéznie egy olyan miniszterelnökkel az élen, aki az igazságszolgáltatás célkeresztjében áll.”

Dániában is a baloldal győzött

Az oslói Verdens Gang című semleges napilap így ír a dán választásokról:

„Mette Frederiksen miniszterelnök minden valószínűség szerint megőrzi hatalmát a parlamentben. Az üdvrivalgás nem akart véget érni és maga Frederiksen is nyilvánvalóan megkönnyebbült, hogy Lars Løkke Rasmussen volt konzervatív miniszterelnök nem kapta meg a királycsináló szerepét. Újonnan alapított pártja azonban szenzációs eredményt ért el. Független középerőként »mérsékeltjei« feltűnően emlékeztetnek a »Borgen« tévésorozat azonos nevű pártjára [Borgen egy korszakalkotó dráma Birgitte Nyborgról, aki egy váratlan fordulatnak köszönhetően Dánia miniszterelnöke, és így az ország első női vezetője lett]. A hagyományos polgári pártok rosszul jártak. A legnagyobb vesztes kétségkívül a jobboldali populista Néppárt. Míg 2015-ben még a második legerősebb erő volt a parlamentben, most éppen hogy csak sikerült átlépnie a két százalékos küszöböt.”

A koppenhágai Politiken című liberális napilap másként érzékelte a választási kampányt, amit »felelősségérzet és lényegiség jellemzett«:

„Sok más országgal ellentétben Dániában senkinek sem kell aggódnia a demokráciáért. De bárki is ül az új kormányban, végtelen feladatok sora vár majd rá. Válságok idejét éljük, az éghajlattól a gazdaságig. Az infláció évtizedek óta először sújtotta súlyosan Dániát, és nincs könnyű megoldás. A sok iparágban tapasztalható munkaerőhiány nagyon gyorsan újabb munkanélküliséggé fajulhat. Az egészségügyi rendszer minden eresztékében recseg. És ha a határokon túlra nézünk, akkor is mindenhol válságot látunk. Ukrajna orosz inváziója veszélyezteti a második világháború óta nagy gonddal felépített világrendet. A Nyugat meg tudja és meg is kell nyernie ezt a háborút, de ez a siker drága, és a következő hónapokban még drágább lesz. Európa kemény télnek néz elébe. Mindennek ellenére gratulálunk minden választási győztesnek. De most itt az ideje, hogy gyorsan visszabújjanak a munkaruhába. Ez sürgős.”

A választás másnapján Frederiksen lemondott miniszterelnöki tisztségéről, de nagyon valószínű, hogy a következő kormányt is ez a szociáldemokrata fogja vezetni, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:

„A dánok megválasztották új parlamentjüket, és egy drámai választási éjszaka után nagyon valószínű, hogy kormánya lemondását követően Frederiksen lesz újra a miniszterelnök. A szociáldemokratákat körülvevő baloldali tömb pontosan azt a 90 mandátumot nyerte el, amely szükséges a 179 fős parlament többségéhez. Az egyetlen dolog, amit még nem lehet előre látni, az az, hogy milyen lesz az új kormányuk.

Azt sem lehetett előre látni a hosszú választási éjszaka alatt, hogy a 44 éves Frederiksen valaha is újra ilyen kedvező kiinduló pozícióba kerül. Férjével késő este csatlakozott ünneplő támogatóihoz, és úgy tűnt, hogy ő maga is alig hiszi el, mi történt a szavazókörök bezárása utáni órákban. Arcát újra meg újra kezébe rejtette. A választások utáni közvélemény-kutatások továbbra is fájdalmas vereséget jeleztek pártjának, de a szavazatszámlálás óráról órára egyre szűkebb kimenetelt jelzett, az utolsó pillanatig, az utolsó szavazóhelyiség nyitva tartásáig, és az utolsó mandátum megszerzéséig, ami csak jóval éjfél után jelezte a balratolódást – elsősorban a négy Feröer-szigeti és a grönlandi mandátumok miatt, amelyek közül három a baloldali blokkba került. Frederiksen szociáldemokratái csaknem 27,5 százalékot értek el, és ezzel 50 mandátumot szereztek. Ez az utóbbi 20 év legjobb eredménye. A második legerősebb erő a jobboldali konzervatív blokk, Venstre pártja lett drámai veszteségekkel – a párt bő 10 százalékot rontott legjobb jelöltjével, Jakob Ellemann-Jensennel, és csak 13,3 százalékot ért el. A választási részvétel 84 százalékos volt.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)