A vajdasági autonómia gondolatának elhalványulásáról beszélgetett az Autonómia portál Észverés című élőműsorának hetvennyolcadik adásában Losoncz Alpár akadémikus, egyetemi tanár, Öreg Dezső újságíró és Pressburger Csaba, az adás szerkesztő-műsorvezetője.
„Harminckét évvel a megalapítását követően új elnököt kapott a Vajdasági Szociáldemokrata Liga, a párt, amely a szerbiai pluralizmus kezdetétől fogva talán a leghangosabban és a legmarkánsabban követelte Vajdaság nagyobb fokú önállóságát. A VSZL és az örökösnek tűnő pártelnök, Nenad Čanak meg is kapta a kilencvenes években a szeparatista billogot, ráadásul a polgári autonóm Vajdaság politikai programjához harcos pacifizmus is társult náluk, ami vörös posztónak számított a miloševići korszakban, de nacionalista körökben még azt követően is.
Sokáig a Liga volt a vajdasági autonómia követelésének megkérdőjelezhetetlen politikai zászlóvivője, az autonómia gondolata pedig egy, a politikai mezőnyben folyamatosan jelenlevő, jól megjeleníthető témakör volt, stabil társadalmi bázissal, nagyjából 2010-ig. A 2000-es évek végén már a Liga is olyan kompromisszumokat kötött, amelyeket egyes körökben az autonómia gondolatának elárulásaként értelmeztek, és meg is jelentek más pártok, szervezetek, amelyek a VSZL autonomista szerepét óhajtották átvenni, talán a legmarkánsabban a Vajdasági Magyar Szövetség, amely egy ideig regionális vajdasági polgári pártként igyekezett pozicionálni magát. Később jöttek a 2010-es évek, a Szerb Haladó Párt térnyerése és hatalomra kerülése, ezzel együtt pedig az autonomista erők gyengülése, és Vajdaság autonómiájának, az autonómia gondolatának halványulása. Ma már tulajdonképpen nincs olyan mérvadó párt, amely ezzel a témával, Vajdaság nagyobb önállóságának követelésével kampányolna. Hová tűntek Vajdaság autonómiájának zászlóvivői, és van-e egyáltalán olyan zászló, amelyet még kézbe lehetne venni?” – tette fel a kérdést a műsor kezdetén Pressburger Csaba.
A POLGÁRI VAJDASÁG KONCEPCIÓJA ÖSSZETÖRT A TÖRTÉNELEM SZIKLÁIN
Öreg Dezső azt mondta, nem biztos abban, hogy a Vajdasági Szociáldemokrata Liga jelenleg az autonómia zászlaját a legmagasabbra tudja emelni, mivel meglehetősen legyengült a párt, de az ellenzék soraiban lát olyan szervezeteket, amelyek megfelelően képviselhetik a jövőben az autonómia kérdését és a centralizáció csökkentésének igényét.
Losoncz Alpár az 1848-as eseményeket említette a vajdasági autonómia történelmi kezdeteként. Kitérve a kisebbségi és a regionális autonómiatörekvések kapcsolatára, azt mondta, hogy ezeken az elképzeléseken a „történelem átgyalogolt”. „Be kell látnunk, hogy a polgári Vajdaság koncepciója összetört a történelem szikláin” – fogalmazott az akadémikus.
Az autonómia kérdése nem csak a kisebbségekről szól. Korábban Vajdaság területileg, felfogásbelileg is különbözött Jugoszlávia többi részétől, joga volt a saját véleményére, a saját pénzére, az oktatási modelljének a kidolgozására, ezek a dolgok vesztek el a joghurtforradalom után, és következett egy időszak, amikor centralizáltak mindent – mondta Öreg Dezső. Hozzátette, hogy az autonómia kérdésének a középpontját a finanszírozási, gazdasági aspektusokban látja.
Az az autonómia, amely meghalt a 80-as évek végén, tulajdonképpen Jugoszlávia volt kicsiben. Vajdaság párhuzamosan bukott el Jugoszláviával – mondta Losoncz Alpár. Az a többnemzetiségi koncepció, amely meghatározta az egész jugoszláv beállítottságot, elbukott, és magával rántotta Vajdaságot is – fejtette ki. Hozzátette, hogy a polgári, nem kommunista Vajdaság autonómia-gondolata egyébként is, a kezdetek óta nagy nehézségekkel szembesült.
SZŰKÜL AZ AUTONÓMIA TÁRSADALMI BÁZISA
A délszláv népek között jelentkező nacionalizmus volt az, amely tönkretette a multukulturalizmus koncepcióját. Tanúi lehetünk annak, hogy ma az Európai Unió is hasonló problémákon megy keresztül, mert ismét erősödik a nemzeti politika, amely gazdasági károkat is okoz, ahogyan ez Jugoszláviában is történt – mondta Öreg Dezső.
Egyre inkább szűkül az a társadalmi bázis, amely az autonómia támasztékát jelenthetné – fogalmazott Losoncz Alpár, hozzátéve, hogy ezt az utóbbi harminc év társadalmi és gazdasági mozgásai határozták meg. „Sokszor szabad szemmel is láthatjuk, hogy egyre kevesebben vannak azok a rétegek, amelyek érdekeltek lehetnek az autonómia kihordásában” – tette hozzá. Szerinte a Szerbián belül megvalósuló és külföld felé irányuló hatalmas migráció is kedvezőtlenül érintette Vajdaságot és a kisebbségeket is. Mint mondta, korábban három olyan párt is létezett, amely a vajdasági autonómia kérdését a zászlajára tűzte, de elmondható, hogy ezek alulmaradtak a történelem küzdelmeiben, egyedül a Liga maradt, amely az akadémikus szerint is olykor meglehetősen problematikus módon reprezentálta az autonómia gondolatát. Losoncz azt mondta, mindig lesznek olyan rétegek, amelyek érdekeltek lesznek az ilyen gondolatok fenntartásában, de várhatóan az ezzel foglalkozó politikai pártoknak nem lesz elegendő politikai súlyuk. Kitért arra, hogy az utóbbi időben a deautonomizáció tanúi lehetünk. Az utóbbi 15 évben az autonomisták maroknyi csoportja meglehetősen indokoltan mindig úgy érezte, hogy az autonómia eszméjét folytonosan megtépázzák, vagy úgy, hogy Koszovó árnyékában marad, vagy úgy, hogy egyféle megtört részegységként kezelik – fogalmazott az akadémikus.
A KÖZPONTI HATALOM A LEGFŐBB AKADÁLYA AZ AUTONÓMIÁNAK
Nem a társadalmi bázis hiányzik az autonómiatörekvésekből, hanem a hatalom akaratáról van szó – reagált Losoncz Alpár gondolataira Öreg Dezső. A hatalom központosítani akar, el akarja venni a pénzt, és ő akarja meghatározni, hogy hova mennyi anyagi eszköz jusson. Az alkotmány szerint 2008-ig kellett volna meghozni a Vajdaság pénzeléséről szóló törvényt, amely még mindig nem készült el – tette hozzá, utalva arra, hogy a koszovói helyzet is óriási mértékben meghatározza a Vajdaságot érintő kérdéseket, a köztársasági hatalom kerül minden összehasonlítást a két területi egység között, de a koszovói kérdést minden téren előnyben részesíti.
Losoncz Alpár szerint 2000 után a remény alapját az jelentette, hogy Szerbia visszatért a nemzetközi politika vérkeringésébe, és fontos vonatkoztatási pont lett az Európai Unió, amely komoly és tagolt regionális politikával rendelkezik. Hozzátette, hogy ezek ellenére „gyorsan bekövetkezett a kijózanodás”. Kitért arra, hogy még a „progresszivizmus bajnokának tartott” meggyilkolt miniszterelnök, Zoran Đinđić is nagyon mostohán kezelte az autonómia kérdését, még arra utaló gondolatai is voltak, hogy „Vajdaság élősködő egységként marad fenn Szerbia keretein belül”, és ki lehetett tapintani, hogy a szerbiai politikai elit számára a vajdasági autonómia nem áll fenn, tehát nem csak a jelenlegi hatalom viszonyul az autonómia szempontjából kedvezőtlen módon Vajdasághoz. Szerinte egyes politikai megnyilvánulások arra is utalnak, hogy a regionális-, illetve a kisebbségi autonómiaigény bizonyos tekintetben ütközik egymással.
A VMSZ IS FELADTA REGIONÁLIS POZICIONÁLÁSÁT
A műsorszerkesztő felvetésére Öreg Dezső elmondta, a hatalmi törekvések állhatnak amögött, hogy a Vajdasági Magyar Szövetség feladta a regionális politikáját. Jelenlegi tevékenységével a VMSZ megpróbálja északra tolni a magyarság határát – fogalmazott az újságíró.
Losoncz Alpár nem zárta ki az összefüggéseket a regionális pozícionálásnak a VMSZ politikájából való eltűnése és a Fidesznek a Magyarországon való hatalomra kerülése között. A Fidesz gondolkodásában az erős, homogén nemzetállam szerepel, amely sokkal inkább találkozik a vučići gondolattal, amely 2012 után nyer formát – fogalmazott. Az akadémikus a problematika kapcsán megemlítette, hogy a nemzetközi közösség sem lépett fel kényszerítő igénnyel Vajdaság autonómiáját illetően, illetve a szerbség sem mutat erőteljes érdeklődést ez iránt. Figyelmeztetett arra, hogy a vonatkozó kérdések tárgyalása során különbséget kell tenni a központtalanítás és az autonómia között, mert a decentralizálás nem feltétlenül jelenti azt, hogy az adott közjogi egységet az autonómia kompetenciáival is felruházzák. A gazdasági aspektusok kapcsán megjegyezte, hogy a legfejletlenebb európai régiók is fejlettebbek jelenleg, mint Vajdaság.
