Szerbia 47 településének 820 általános és középiskolájában nem volt csütörtökön tanítás, mert délben a városok főterén azért tüntettek a pedagógusok, hogy az iskolákban számolják fel az erőszak minden formáját, és az oktatásban dolgozókat nyilvánítsák hivatalos személyekké. Vajdaságban 11 településen volt ilyen tiltakozás, de több iskolában nem volt tanítás. A pedagógusok azt követelik, hogy a tárgyalásokat legkésőbb december 15-éig kezdjék meg velük az illetékesek.

Zlatko Rahimić, az Oktatásügyben Dolgozók Független Szakszervezetének regionális vezetője a Szabad Magyar Szónak arról beszélt, csakis sztrájkkal lehet felhívni a fontos dolgokra a figyelmet, szavai szerint pedig, ami az erőszakot illeti, elértük a mélypontot, valahol az iszapba ragadtunk, azonnali lépésekre van szükség.

Branko Ružić oktatásügyi miniszter szerdán azt mondta, sztrájkkal nem lehet sem elejét venni az erőszaknak, sem megoldani a problémát. Mi az Ön véleménye erről?

Zlatko Rahimić (Fotó: Petőfi Sándor Á.I., Zenta)

– Amögött, hogy Branko Ružić mindenféle ígéreteket tesz, hogy minél inkább megnyugtassa a közvéleményt, csak üres szavak és közhelyek állnak. A minisztériumban már most van két szakmai csapat, amelyeket két évvel ezelőtt alapítottak meg: az egyik az erőszak megelőzéséért felel, a másik pedig azért, hogy közbeléphessen, amikor az erőszak megtörténik. Mindkét munkacsoport csak egyetlen egyszer ülésezett a két év alatt, sőt, tudomásom szerint az utóbbi egy alkalommal sem. Az iskolákban is létrehozták ezeket a testületeket, de azt tapasztalatom, hogy nem tudják elvégezni a munkájukat. A sztrájk egyik célja az, hogy felhívja a figyelmet arra is, hogy a pszichológusok és pedagógusok esetében csökkentsék a rengeteg adminisztrációs feladatot, amivel teljesen leterhelik őket, és emiatt nem tudják végezni azt, amire hivatottak: hogy megoldják ezeket a problémákat, kezeljék, ha gond van. Nemcsak a gyermekekkel, a dolgozókkal is foglalkozni kellene.

Vajdaságban mennyire jellemző általánosan az erőszak, akár a kortárs, akár a tanárok ellen irányuló? A minap Szabadkán kórházi ellátásra szorult egy fiatal, úgy megverték a társai…

– A tanárok Vajdaságban kevésbé vannak kitéve az erőszaknak a kisebb településeken. Zenta is ilyen, már nem falusi közösség, de mégsem nagyváros. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az internet hatására, ahol minden elérhető, hogy nagyon gyorsan nem következne be a baj a kisebb településeken is. A probléma igenis a média, amely tulajdonképpen népszerűsíti az erőszakot, akár a verbálist vagy a fizikait is. Ez a probléma egyik gyökere, hiszen soha egyetlen egy alkalommal sem büntették meg ezeket a médiumokat. A minisztérium egyszer sem ült össze, pedig vannak munkacsoportjai, ez a tény igencsak beszédes. Tőlünk várják, hogy a terepen megoldjuk a problémát. Közben nagyon sok olyan diák van, akiknek szülei valamilyen politikai funkció töltenek be, az igazgatókat a pártok teszik igazgatói székbe, így ők védik egymást, akármi történjen. Ők okozzák a konfliktusok egy részét, aztán jönnek a szociális esetek, ahol szintén lehetnek problematikus, erőszakos diákok.

Mit szeretnének elérni a sztrájkkal?

– Szeretnénk, hogy szigorítsanak a törvényen: büntessék szigorúan azokat, akik valamilyen erőszakot elkövetnek. Nemcsak akkor, ha diákról van szó, akkor is, ha szülőről vagy iskolaigazgatóról, de abban az esetben is, ha a tanár követett el olyat, ami megengedhetetlen. Legyen zéró tolerancia az erőszakkal szemben. Amíg ezen a területen nem érünk a változást, addig nem várhatunk változást más területen sem.

A gyakorlatban ez mit jelentene?

– El kell kezdenünk cseledeni, eredményeket kell felmutatni, nem pedig adminisztrálni. Össze kell hangolni a törvényeket a jelenlegi állapotokkal. A minisztérium ne küldjön értesítéseket arra vonatkozóan, hogy mit és hogyan tegyünk, anélkül, hogy megkérdezne bennünket, az megvalósítható, kivitelezhető-e. A minisztériumnak nem lenne szabad önállóan döntéseket hozni, hanem meg kell kérdeznie minket, akik a terepen dolgozunk. Ez az első lépés a megoldás felé.