December 6-án éjféltől 24 órán át nem sugárzott műsort az N1 és a Nova S, az elsötétült képernyőn az állt: Sötétség van Szerbiában szabad sajtó nélkül – a két csatorna ezzel szerette volna illusztrálni azt, hogyan is nézne ki a tájékoztatás akkor, ha a szerbiai tévénézők a valóságnak csak a kiszínezett, kritikátlan változatát kapnák.
Hát valahogy így: a hírműsorok első 20 percében minden adón kizárólag azt látnánk, hogy az Elnök tárgyal, az Elnök megold, az Elnök háborút hárít, az Elnök megnyit, az Elnök veszélyben van, az Elnök nem fél. Az elnöki óda után a parlamenti tudósításból arról értesülnénk, hogy a haladó honatyák aznap épp miért hazaárulóztak le minden másképp gondolkodó ellenzéki politikust, aztán jöhet egy kis sportos feszültséglevezetés meg az időjárás-jelentés.
Szerbia nagy része sajnos még akkor is beéri ennyivel, ha van más, mert a reményvesztett szürkeségben még a közéleti agyhalált is rózsaszínben szeretné látni. Az N1 és a Nova S tévékkel szemben a trash-adók (Pink, Happy és társai) azon kiválasztottak között vannak, akik a nemzeti frekvenciákon onthatják magukból az országos agyzsibbasztást.
Miközben épp ezt a cikket írtam, érkezett a hír, miszerint a frekvencia(f)osztó Elektronikus Médiumokat Szabályozó Testület (REM) tanácsa felfüggeszti a munkáját, mert az utóbbi napokban az általuk kváziújságíró, kvázipolitikai és kvázidemokrata járványnak nevezett jelenség miatt „komolyan veszélybe került a testület munkája és a tanács tagjainak, illetve az intézmény valamennyi munkatársának biztonsága”.
Hogy nem fognak dolgozni, azt a közleményük nélkül a kutya sem ugatta volna meg.
