Karácsony közeledtével értelmet nyer egy régi szólásunk: Jobb adni, mint kapni. Ettől függetlenül, van ki tényleg ráérez mire vágynak a szerettei, vannak, akik pedig mellé nyúlnak ajándékválasztáskor. Alanyaimmal a karácsonyi ajándékozási szokásaikról beszélgettem el.

Az Újvidéken élő Komáromi Dóra újságíró általában egy bizonyos keretösszeget szán a karácsonyi meglepetésekre.

„Mindig van egy bizonyos keretösszegem, amit beosztok és attól függően, hogy közelebbi családtagról van szó vagy barátról változik az ajándék mérete. A családtagoknak igyekszem inkább személyre szóló ajándékot adni, amire tudom, hogy szükségük lehet vagy örülnének neki, a barátoknak pedig egy egységes jelképes ajándékot készítek vagy veszek. Általában nem az utolsó percben veszem meg az ajándékot, azért, hogy ne egyszerre legyen nagy kiadás. Az idei ajándékok közt is van helyi termelőtől vásárolt, de nem feltétlenül szempont, hogy az legyen. Nagyátlagban sikerül eltalálnom, hogy ki mit szeretne. Volt például olyan is, hogy nem tárgyat ajándékoztam, hanem élményt, tehát jegyeket egy trambulinparkba vagy szabadulószobába, ahova tudtam, hogy egyébként is el szeretnének menni.”

A bácsföldvári Zórád Cservenyák Anetta szintén újságíró. Az ő családjukban a gyerekek szokás inkább megajándékozni.

„A mi családunkban inkább a gyerekeknek ajándékozunk, a felnőtteknek pedig egy kis desszert, vagy valami kis apróság kedveskedünk a fa alá. Három unokahúgom és egy unokaöcsém van, rájuk összpontosítok általában így az ünnepek közeledtével, és persze most már a kisfiamra is természetesen. A testvéreimmel megbeszéljük az összeget, hogy mekkora értékben vásárolunk, szerintem ez így van rendjén. Egyebként se az a fontos, hogy mennyibe került az ajándék, hanem hogy akinek vesszük, örüljön neki és szeresse. Szeretem a helyi kézműves termékeket, és inkább támogatom őket a vásárlásommal, mint a nagy multicégeket. Ha még nincs ötletem az ajándékot illetően, már november tájékán elkezdek puhatolózni, hogy ki mit szeretne, egyeztetek a szülőkkel, utána vásárolok. Mérhetetlen boldogsággal tölt el, amikor látom a gyerekek örömét ajándék bontáskor. Tavaly például tudtam, hogy az unokaöcsém aktuális kedvence egy anime, ezért készíttettem egy pólót a főszereplő arcképével. Láttam a boldogságot az arcán, telitalálat volt.”

Tóth Eleonóra szabadkai születésű, családjával néhány éve költözött Szegedre, és egy helyi nyomdában dolgozik könyvkötőként. Gyerekként a nagyszüleivel és édesanyjával nevelkedett. Mindig ők készítették az ünnepi vacsorát. Ilyenkor vendégül látták a legközelebbi rokonokat. Náluk az volt a szokás, hogy csak a gyerekek kaptak ajándékot. Általában sok édességet, gyümölcsöt, mellé könyvet, kifestőt, ruhát vagy különféle játékot. Mikor nagyobbak lettek, a játékok elmaradtak, helyettük pénz került a csomagba.

„Mióta kirepültem a szülői házból ezt a példát követem. Gyermekeimnek az édesség és a gyümölcs mellé valamilyen képességfejlesztő játékot és/vagy füzetet, ruhát, lábbelit hoz a Jézuska. A férjemmel csupán akkor ajándékozzuk meg egymást, ha éppen valamire szüksége van a másiknak, mert év közben megveszünk magunknak minden szükséges dolgot. Volt, hogy kaptam tőle konyhai kisgépet, de volt, hogy lábbelit. Ő pedig már kapott tőlem kis összeszerelhető modellautót, hogy kedvenc hobbijának hódolhasson. Természetesen az édesség egyikünk részéről sem maradt el. A rokon gyerekeknek a mi Jézuskánk hasonló ajándékot hagy a fa alatt, mint a mi csemetéinknek. Kivéve, ha nem tudta, mit vegyen pénzt ad.”

Tóth Eleonóra általában valamelyik nagyobb áruházban vagy játéküzletben vásárol. Elmondása szerint, nincs érzéke az ajándékozáshoz. Erről egy gyerekkori történetét is megosztotta velünk.

„Az embereknek bőven van elég ideje látni a karácsonyi kínálatot, és elgondolkodni, kinek mit vegyen, hiszen már jóformán október elejétől kezdve kínálgatják magukat az ünnepi áruk a boltokba. Többnyire nem érzek rá, hogy kinek mi lenne a legjobb ajándék, főleg a felnőttek esetében. Tőlük inkább megkérdezem, hogy minek örülnének a legjobban. A gyerekeknek könnyebb vásárolni, ők még sok mindennek örülnek. Leginkább a játékoknak. Minél csajosabb, minél fiúsabb, annál jobb. Az egyetlen sikertelen ajándékozás, amire a mai napig emlékszem, elsős koromban volt. Az akkori osztálytársam mesélte, hogy náluk az a szokás, hogy a családtagok egymást is megajándékozzák valami aprósággal. Erre felbuzdulva, gondoltam én is kipróbálom ezt. A férfiaknak eldobható borotvát, a nőknek mosogatószivacsot csomagoltam saját készítésű, egyedi dobozba. Örültem, hogy adhattam. Persze a rokonoknak nem tetszett, jelzésnek vették. Akkor mondhatni vérig sértődtem, de ma már jót derülök rajta.”

Az óbecsei Megyeri Henrietta újságíró kimondottan az egyedi ajándékok híve, és a helyi termelőktől vásárolt termékeket részesíti előnyben.

„Karácsonyi ajándékozáskor valamilyen személyhez szóló aprósággal lepem meg szeretteimet. Ez nem kell, hogy drága dolog legyen, hiszen a karácsony nem a pénzről szól. A legszemélytelenebb ajándékok közé sorolnám, borítékba rejtett pénzt a »nem tudtam mit venni, majd veszel magadnak valamit rajta, de látni akarom« kísérőmondattal mellékelve. Aztán persze, elköltöm, és végül semmi érdemlegeset nem veszek rajta. A másik legszemélytelenebb kategóriát a tusfürdő, dezodor szettek képezik. Bizonyára mindenkinek van olyan élménye, hogy olyan ajándékot kapott, amit tovább ajándékozott. Érdemes a helyi termelők, kézművesek kínálatában szétnézni, hiszen pár aprósággal igencsak személyessé tudnak varázsolni egy ajándékot. A szeretteimet idén is kreatív ajándékkal lepem meg, előre nem szoktam gondolkozni rajta, hiszen a legjobb ötletek mindig a legváratlanabb pillanatokban jönnek.”

Nagy Valentina

Mi kerül a fa alá? (Fotó: Freepik)