A minap egy kedves ismerősöm mesélte el ezt a szívet-lelket melengető esetet, s úgy éreztem, a mondanivalója szép üzenet lehet mindannyiunknak.

Az év legcsodálatosabb időszaka ilyenkor van, advent idején, karácsonykor – ezt halljuk úton-útfélen, és mi magunk is próbálunk így érezni, mert szeretnénk hinni a csodában, átérezni a szépet és a jót. Hála Istennek, még él az érzés, a várakozás, a kis a szeretet, Jézus születésének öröme bennünk, ha egy nagyon nehéz világban is élünk. Elkeserítő, hogy ez az időszak már egy ideje nagyon jó alkalom sokaknak a dicsekedésre, a szeretet, a nagy szavak hangoztatására, miközben mindez csupán álarc, ami alatt nagyon más dolgok lakoznak. Pedig a karácsony és az egész élet lényegének valóban az örömről, a szeretetről kellene szólnia.

Az én mesébe illő igaz történetem:

Vidéken vettem részt egy karácsonyi rendezvényen. Ünnepi vásár, ünnepi műsor, minden, ami karácsony. Egy teremben ülve követtük a műsort. Egy néni az ajtóban álldogált, odamentem hozzá, hogy átadjam neki a helyem, hiszen én könnyebben tudok még állni, mint ő, de az idős asszony nem fogadta el, mondván, üljek csak én, ő úgyis hamarosan hazamegy, a gyógyszereit be kell szednie. Még láttam, hogy ott áll az ajtóban, próbálkoztam egyszer-kétszer, de minden alkalommal elutasított azzal, hogy hamarosan megy. Feladtam, és néztem tovább a műsort. Egy idő után azt vettem észre, hogy valaki rángatja a blúzom. A néni volt, aki közölte, volt otthon, bevette a gyógyszereit, majd letett elébem valamit, amiből annyit láttam, hogy szalvétába van csomagolva. Kedvesen mondta, hogy szeretne megajándékozni, mert annyira jólesett neki, hogy figyeltem rá. Ajándékot kaptam a szívembe azzal, hogy valakinek ennyit jelent az, hogy tettem, aminek természetesnek kellene lennie az életben. A szalvétában egy horgolt angyalka volt, amit a mai napig őrzök, és minden karácsonykor a karácsonyfánk egyik ékessége. Arra emlékeztet, mennyire fontos, hogy őszintén odafigyeljünk egymásra családon belül és tágabb körben is, ha csak egy-két mondattal kedveskedünk, a figyelmességünkkel megajándékozhatjuk. Szebbé tehetjük a napját, egy kedves, szép emlékként megmaradhat az életében, mint az enyémben az én horgolt angyalkám.

Farkas Mónika