Újra egy pápája van a Katolikus Egyháznak: a Szent Péter Bazilika kriptájában örök nyugalomra helyezték XVI. Benedeket, aki tíz évvel ezelőtt vonult vissza Szent Péter trónjáról. Brazíliában pedig megtörtént a nagy visszatérés: Luiz Inácio Lula da Silva letette második elnöki esküjét, szélsőjobboldali elődje pedig Floridába menekült – a rossznyelvek szerint Trumphoz. Tovább tombolt az ukrán háború: a Hszihez dörgölőző Putyin pedig ortodox karácsonyi tűzszünetet hirdetett – miután a kereszténység többi részének karácsonyán erre nem volt hajlandó.
Viharos üléseket tartott az Egyesült Államok új Képviselőháza, ahol a minimális többséggel rendelkező jobboldal keddtől péntek éjfélig 14 szavazáson keresztül sem volt képes elnököt választani saját soraiból, noha a legutolsó voksoláson már csak egyetlenegy szavazat választotta el a kaliforniai Kevin McCarthy republikánust a győzelemtől. Már éppen el akarták halasztani az újabb szavazást hétfő délre, amikor nagy győzködések közepette, az utolsó pillanatbvan meggondolták magukat, a republikánusok megmásították szavazataikat. Újabb szavazatfordulóra szányák el magukat, amelyet McCarthy helyi idő szerint éjfél után 3/4 1-kor – lapszemlénk megjelenése előtt pár perccel – megnyert. Átlapoztuk a világsajtót Riótól Sydney-ig, Los Angelestől Londonig és Mexikóvárostól Stockholmig.
Benedek „relativizálta az abszolút hatalmat”
XVI. Benedek emeritus pápa múlt szombaton halt meg. A gyászszertartásra most csütörtökön került sor Ferenc pápa vezetésével a Szent Péter-bazilikában. Temetésén mintegy 50 ezer ember vett részt a világ minden tájáról, közöttük állam- és kormányfők is, pl. Novák Katalin és Orbán Viktor, valamint egyházi méltóságok, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:
„Joseph Ratzinger Bajorországban született 1927. április 16-án, s ott is nőtt fel. Családja, különösen az apja, kiállt a nácizmus ellen. 1941-ben, 14 évesen kötelezően besorozták őt a Hitlerjugendbe, de bátyja, Georg szerint nem vett részt a gyűléseken. 1943-ban egy német légvédelmi alakulathoz, majd a gyalogsághoz került. 1945-ben dezertált és visszatért a család traunsteini otthonába. Katonaként hadifogolytáborba internálták, de a háború végén, 1945 májusában kiengedték.
Joseph Ratzinger és testvére, Georg 1945 novemberében lépett be a traunsteini Szent Mihály Szemináriumba. 1951-ben szentelték pappá szülőföldjén, Bajorországban, majd tudományos karrierbe kezdett, és az 1950-es évek végére elismert teológusnak számított. Nagy hatást gyakorolt rá az olasz származású, de német állampolgárságú vallásfilozófus, Romano Guardini. 1958-ban, mindössze 31 éves korában professzori címet szerzett. Több német egyetemen is tanított.
Eleinte reformer teológusként emlegették, a II. vatikáni zsinaton a haladó szellemiségű körhöz tartozott, Joseph Frings kölni érsek tanácsadójaként, de 1968-tól konzervatív irányba fordult: megrémítették a 68-as események, szélsőségesen liberális fordulattól tartott. Maga Ratzinger egy 1993-as interjúban azt mondta: »Nem látok törést a teológusként vallott nézeteimben.« Tény, hogy továbbra is védelmezte a II. vatikáni zsinat munkáját, beleértve a Nostra aetatet [a II. vatikáni zsinat nyilatkozatát, mely új alapokra helyezte a katolikus egyház és a más vallásúak viszonyát], a más vallások tiszteletéről, az ökumenizmusról és a vallásszabadság jogának kinyilvánításáról szóló dokumentumot.“
Ezrek búcsúztak Benedektől. Hétfő kora reggel óta hosszú sor alakult ki a sorompók mentén a Szent Péter téren, írja a Frankfuter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„Az elsők, akik Benedek néhai emeritus pápa előtt tisztelegtek, utolsó tiszteletüket akarták levonni előtte, és már a koromsötét éjszakában összegyűltek a Szent Péter téren. Azóta ott egy hosszú sor alakult ki. Benedek földi maradványait reggel 7 órakor a vatikáni kertben lévő Mater Ecclesiae kolostorból egy dísztelen fehér kisbusszal vitték a Szent Péter-bazilikába. A néhai emeritus pápa rövid áldási szertartása reggel 7:45-ig tartott, amelyet Mauro Gambetti bíboros, a pápa vatikáni fővikáriusa és a bazilika főpapja celebrálta. A rövid ünnepségen részt vett Benedek régi magántitkára, Georg Gänswein érsek is. A Vatikán szerint Benedek utolsó szavai ezek voltak: »Uram, szeretlek!«”
A zürichi Tages-Anzeiger Ferenc pápa elődje emléke előtt tisztelgését emeli ki:
„Mi maradt Joseph Ratzinger, XVI. Benedek után? A könyvei, a teológiai írásai, a Jézus-trilógiája, amelyeket pápakorában írt. Olyan ember képe marad, aki hűségesen felvállalta mindazokat a feladatokat, hivatalokat, amelyekre hivatott volt, még ha ő maga nem is törekedett rájuk, sőt bizonyos dolgokat tehernek tekintett, többek között a pápai hivatalt is. Egy olyan pápára emlékezünk, aki lemondásával relativizálta az abszolút hatalmat, azt az ellenőrizetlen hatalmat, amely a katolikus egyházi intézmény válságának kiváltó oka. A fehér, makulátlan egyházat Benedek soha nem kérdőjelezte meg. És ez felszabadította az utat egy megroggyant, de talán hitelesebb egyház felé.”
Továbbra is tombol a háború Ukrajnában…
… annak ellenére, hogy az orosz elnök 36 órás tűzszünetet hirdetett az ortodox karácsony idejére. Egyesek szerint azonban kérdéses, hogy ezt betartja-e. A stockholmi Dagens Nyheter című svéd bulvárlap így vélekedik:
„Minden azt jelzi, hogy az ukrajnai háború a következő év nagy részét is beárnyékolja. Az orosz államfőt, Putyint semmi sem vette rá, hogy feladja céljait. Továbbra is áldozatként ábrázolja országát, úgy tesz, mintha hadseregének bűnei nem az ő parancsára történnének. Vajon ő maga elhiszi, amit mond? De természetesen nem kerülhette el Putyin figyelmét, hogy 2022 rossz év volt számára. Ez az a tendencia, amelyet megoszt más autokrata és jobboldali populista politikusokkal. Mert most eloszlott az oroszok katonai erejének mítosza, Kínát és Iránt megrázták a zavargások, Bolsonarót kiszavazták, Trump esélyei egyre inkább csökkennek a Fehér Házba való visszatérésre – miközben fontos, hogy a demokratikus világ nem hogy nem omlott össze, hanem még meg is erősödött.”
A Sydney Morning Herald című közép-jobboldali ausztrál lap ezt jegyzi meg:
„Sajnos kevés bizonyíték van arra, hogy Putyin rezsimje magától fog összeomlani. Putyin annyira paranoiás és annyira fél a polgártársaitól, hogy ritkán jelenik meg a nyilvánosság előtt. De továbbra is ő irányítja a hadsereget, és a kulcsfontosságú katonai vezetők a biztonsági és védelmi erőkben mindeddig hűségesek maradtak hozzá. Ausztráliának sürgősen újabb katonai segélyt kell bejelentenie Ukrajnának. Nem lehet arra számítani, hogy Putyin önmagát fogja megsemmisíteni.”
A londoni Financial Times című konzervatív-liberális napilap erre rámutat rá:
„A jelek szerint Moszkva új offenzívát tervez. Még ha ez nem is valósulna meg, egy elhúzódó patthelyzet Putyin kezére játszhat. Számára előnyt jelentene ugyanis Ukrajna hosszú távú destabilizálása. És most ez nem egy megfelelő időpont arra, hogy tűzszünetre vagy tárgyalásokra gondoljunk. Ehelyett Ukrajna szövetségeseinek minden tőlük telhetőt meg kell tenniük annak biztosítására, hogy Ukrajna vissza tudjon verni egy újabb támadást és még több területet szerezzen vissza. A cél az, hogy Kijevet úgy támogassák, hogy képesnek érezze magát a lehető legerősebb pozícióból tárgyalni.”
Hszi Csin-ping és Putyin barátságának is vannak határai
A londoni Independent című liberális digitális napilap ezt írja erről:
„A valóságban Kínának nagyobb szüksége van a Nyugatra, mint Oroszországnak; és Oroszországnak nagyobb szüksége van Kínára, mint fordítva. Kína valószínűleg jobban szeretné, ha az ukrajnai háborúnak vége lenne még a két elnök következő találkozása előtt, és ennek eredményeként a világgazdaság stabilizálódna. Ha a háború Putyin menesztését eredményezné, Hszi nyugodtan elfogadná azt, feltéve, hogy ez Kína érdekét szolgálja. Még a legjobb barátságoknak is megvannak a határai.”
Hszi Csin-ping azonban nem akarja, hogy Putyin veszítsen, írja a brüsszeli de Standaard című flamand, tradicionálisan keresztény-demokrata napilap:
„Hszi nem akarja, hogy az ukrajnai háború teljesen kicsússzon Putyin kezéből. De ő abban sem érdekelt, hogy Putyin veszítsen. Hszi ezért megígérte, hogy fokozza a »stratégiai együttműködést« Oroszországgal. És Peking örömmel fogadja azt az olajat, amelyet Putyin már nem akar eladni a Nyugatnak.”
Lula harmadszor is brazil elnök
A rio de janeirói O GLOBO című konzervatív napilap szerint a Lula harmadik mandátumára vonatkozó elvárások nem túl magasak:
„A lakosság alig több mint a fele feltételezi, hogy az új kormány »nagyon jó« vagy »jó« lesz, és ez egy rekord alacsony elvárás. Lulának egy jól szervezett ellenzékkel kell szembenéznie, annak ellenére, hogy elődje, Bolsonaro szánalmas külföldre menekülésével eljátszotta politikai tőkéje egy részét. Nem sikerült neki az ellenzék vezérévé válnia, azonban a »bolsonarizmus« még nem tűnt el vele. A választási kampányban Lulának széles frontra kellett támaszkodnia, most azonban annál színesebb kormánya van. A Munkáspárt elvesztette hegemón szerepét, de a kormány most azt a célt követi, hogy ismét küzdjön a szegénység, az éhezés és az egyenlőtlenség ellen. Brazília válaszúthoz érkezett – az út egy demokratikus haladás felé vezethet, de az ország szélsőséges helyzetbe is kerülhet.”
A mexikóvárosi La Razón című tabloid napilap úgy véli, hogy nem szabad túl magasra emelni a Lulával szembeni elvárásokat, mert:
„… a korrupció árnyéka még mindig lebeg felette, és a világ megváltozott első elnöksége óta. Egy brazil gazdasági csoda tehát meglehetősen valószínűtlen. Arra azonban számíthatunk, hogy Lula a legerősebb lapjait fogja kijátszani – nevezetesen a diplomáciai képességeit, a kereskedelmi kapcsolatok építését és bővítését, valamint a globális együttműködési hajlandóságát a klímaváltozás elleni küzdelemben.”
Viharosak az új amerikai Képviselőház első ülései
A Los Angeles Times című, 1881-ben alapított, 40 Pulitzer-díjas napilap a Képviselőházra tekint, ahol McCarthy republikánus politikus eddig már tizennégyszer elbukott a képviselőház elnöki posztjáért tartott választáson – saját párttársainak egy kis csoportja akaratából:
„Kevin McCarthy még mindig nyerhet a szavazás folytatása során [amire már washingtoni idő szerint péntek éjjel sor kerülhetett – a szerk. megj.]. De akár nyer, akár veszít, őt és pártját zavarba hozta az első napok káosza, amikor a republikánusok visszaszerezték az irányítást a Képviselőház felett. A Republikánus Párt régóta menedéket jelent azon ideológusok és szélsőségesek számára, akiket úgy tűnik, nem érdekli egy kompetens kormány – ez egy nihilista hozzáállás, amelyet Trump volt elnök megtestesített. A tegnapi látványosság újabb bizonyítéka volt a párt működésképtelenségének és valós kérdéseket vet fel kormányzási képességével kapcsolatban.”
A varsói Gazeta Wyborcza című legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel bal-liberális napilap így vélekedett:
„A republikánusok zsákutcába jutottak, mivel az Egyesült Államok Képviselőházában a házelnök megválasztásához az abszolút többség támogatására van szükség [ez 435-ből 218 szavazatot jelent – a szerk. megj.]. Különösen Donald Trump leglelkesebb támogatói lázadtak fel, azzal érvelve, hogy McCarthy nem elég kemény ahhoz, hogy szembeszálljon Biden elnökkel. A republikánusok számára ez politikai katasztrófát jelent, mert azt mutatja, hogy a párt megosztott. A házelnök hiánya megakadályoz minden más eljárást is az ülésteremben, beleértve a tagok eskütételét is.”
Egy normális nap Washingtonban, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári-konzervatív napilap:
„ Az amerikai politika egyik rejtélye, hogy miért azonosult mindkét nagy párt másfél évszázadon át azokkal az állatokkal, amelyekkel egykor egy karikaturista gúnyolta ki őket: a demokraták a szamárral, a republikánusok az elefánttal. Ma, amikor egy elefánt egy másik elefántot hibáztat egy szamárért, általában orrszarvúként sértegeti: a RINO [Republican In Name Only], azaz a republikánus név csak egy szó, röviditve: áruló. Amikor pedig a patkányok kerülnek szóba [RAT = Republicans Against Trump, azaz Republikánusok Trump ellen], azon nemcsak a szamarak csodálkoznak.“
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
