Több mint négy évvel ezelőtt, 2018 júniusában zuhant ki a második emeletről és esett a betonra a muzslyai Páger Anita Szegeden. Eltört a C5-ös csigolyja, a lapockája, a medencéje két helyen, és összeesett a tüdeje. Miután hetekig lélegeztetőgépen volt, senki sem tudott garantálni azért, hogy életben marad.

— Tetraplegia spasticával diagnosztizáltak, mondja a Szabad Magyar Szónak Anita: lebénult mind a négy végtagom. A melencei Rusanda rehabilitációs központban különösebb ellátásban nem részesültem, ugyanazt a kezelést kaptam gerincvelőserültként, mint azok akik sztrókkal kerültek rehabilitációra. Fél évet töltöttem kórházban. Azóta kerekesszékben élem az életemet, és mindennap küzdök azért, hogy egy napon önálló életet élhessek.

A kérdésre, miszerint hogyan telnek azóta a napjai, azt mondja, az edzések töltik ki a nap nagy részét. — Napi 4-5 órában gyakorlatokat csinálok, egy részét fekve, a hasizom erősítésére, egy részét pedig a járókeretben. Ide tartozik az egyensúlyozás, guggolások, lépések. Emellett heti két alkalommal járok egy privát klinikára Zentára, ahová a szülők vagy a nagyszülők visznek. Komplex rehabilitációs kezelésben veszek részt. Stimulációs tornákat kapok, finommotorikus fejlesztő tornát és a fizikoterápia több típusát, amely segíti a keringést, erősíti az izmokat, enyhíti a spazmatikus görcsöket. Amikor épp nem gyakorlatozom, kézműves ékszereket készítek ezzel is edzve az ujjaim  finommotorika-készségét, meséli Anita.

Anita Szegeden tanult tovább a Szegedi Tudományegyetem|Egészségtudományi és Szociális Képzési Karának ápolás és betegellátás alapképzési szakán, viszont a serülés következtében a tanulmányai megszűntek.

— Jelenleg nem tanulok, viszont nem zarkózom el attól, hogy tovább tanuljak a jövőben, érdekel a pszichológia, és minden, ami az emberi elmével van kapcsolatban.

Azt mondja mozgássérültként élni Szerbiában nem nehéz, ha az ember úgy áll hozzá.

— Csak az adott személy felfogásától és hozzáállástól függ, ha úgy fogja fel, hogy nehéz, akkor biztos az is. Én mindig törekszem nem problémát látni magam előtt, hanem egy megoldandó feladatot. A család és a barátok mindenben támogatnak, és segítenek abban, hogy a lehető legkevésbé érezzem a mozgáskorlátozott élet nehézségeit. Márciusban leszek 26 éves, és még előttem az élet, egy olyan jövőt képzelek el magamnak, amelyben teljesen önálló vagyok, és én tudom jobbá tenni a hasonló sorsban lévők életét.

Ahhoz, hogy Anita elérje ezt a célt és megvalósítsa álmait, szüksége van egy műtétre, melyet Thaiföldön végeznének el. Epidurális stimulátor beültetéséről van szó. A stimulátor egy invazív eljárási módszerrel kerül beültetésre a gerincvelő védőburka fölé, ennek eredményeképp képes serkenteni a sérülés alatti szegmensek izomaktivitását. Az implantátum beültetését követően, miután a páciens megtanulja a mozgások kivitelezését, a stimulátor működése közben a következő hatások figyelhetőek meg: jobb bél- és hólyagszabályozás, stabilizált vérnyomás, izomtömeg növekedés, ezek a mérföldkövek magukba foglalják a felállást és a minimális asszisztenciával történő lépések kivitelezését is.

— Ennek a műtétnek az ára csaknem 16 millió dinár. Minden ember, aki támogatni szeretne ebben a harcban, küldje el a 3030-as telefonszámra a 1425-öt, és harcoljon velem együtt az önálló életért, kéri Anita.