Megálmodták, létrehozták, népszerűsítik – a kortárs zenének, táncnak, színháznak és képzőművészetnek igyekszik nagyobb teret adni a magyarkanizsai Streamlet Művészeti Egyesület. A közösség a sokszínűségre, az alkotásra mint önkifejezésre, valamint a művészek és a civilek közötti kapcsolódásra igyekszik felhívni a figyelmet. Az egyesületről Tomin Kis Anikóval és Szalma Zsókával beszélgettünk. 

Mikor és milyen apropó kapcsán jött létre a Streamlet Művészeti Egyesület?

Anikó: Egy kicsit távolabbról kell indítanom a kérdés megválaszolását, mégpedig azzal, hogy 2014-ben végeztem a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen, ahol kiváló művészeket ismertem meg, s szerettem volna, ha a vajdaságiak is találkoznának velük. Így, miután befejeztem a tanulmányaimat, elkezdtem különböző workshopokat szervezni – volt, hogy egyedül, volt, hogy többedmagammal –, és ezekre az eseményekre rendszerint neves előadókat, művészeket hívtunk meg azzal a céllal, hogy az itthon élőknek is próbálják meg átadni mindazt, amit ők tudnak. Az ilyen események iránti érdeklődés aztán évről évre nagyobb lett, és többünket inspirált. A legnagyobb hatást Matilde Javier Ciria keltette, aki a Butoh workshop keretében a japán kortárs tánc rejtelmeibe avatott be bennünket. Mindezek hatására három évvel később, 2017-ben úgy döntöttünk, hogy létrehozzuk a Streamlet Művészeti Egyesületet, tevékenységünket pedig több ágra bontottunk. Így kapott főszerepet Magyarkanizsán és környékén a kortárs tánc, zene, képzőművészet és a színház.

Kik a szervezet tagjai?

Zsóka: A szervezet aktív tagjai jelenleg Tomin Kis Anikó, Nenad Tomin, Borbély Éva, Mucsi Somorai Renáta, Dragana Lukić-Bošnjak és jómagam. Mi vagyunk azok, akik a Streamlet Művészeti Egyesület tevékenységéért felelünk, de rajtunk kívül sok olyan személy van, aki csak egy-egy projektben vesz részt, és így segíti a munkánkat. Ezek általában olyan projektek, amelyek a tevékenységünk keretében meghatározott művészeti ágakhoz köthetők. Szeretnénk ugyanis közelebb hozni a civil emberekhez a zenét, a táncot, a képzőművészetet, a színházat és lényegében mindent, aminek csak egy kevés kis köze is van az alkotáshoz. A művészek és a civilek közötti távolságot szeretnénk csökkenteni.

Mi a célja a közösségnek? 

Anikó: Az egyesület legfontosabb célja, hogy támogassa és közös munkára ösztönözze azokat a művészeket, akik innovatív megoldásokra törekednek a tánc-, a színház-, a zene- és a képzőművészet területén. Az utóbbi években az egyesület tevékenységében kiemelt szerepet kapott a kortárs művészet és a civil emberek közötti kapcsolat megteremtése és támogatása. Törekszünk az organikus projektalapú együttműködésre, ahol teret kaphatnak a kísérletező, progresszív ötletek, és megvalósításukban a csoport tagjai különböző művészeti területekről érkezve segíthetik egymást.

Miért hallunk csak keveset erről az egyesületről? 

Zsóka: Azt gondolom, Vajdaságban elég sokan hallottak már az egyesületről azáltal, hogy több helyen megfordultunk már egyes projektjeinkkel. De nem csak a Vajdaságot járjuk, például legutóbb Budapesten vettünk részt egy szakmai fórummal egybekötött kiállításon. Igyekszünk minél szélesebb körben bemutatni az egyesületet, mivel számunkra fontos az élő találkozás, a kapcsolódás.

Az egyesület legfontosabb célja, hogy támogassa és közös munkára ösztönözze azokat a művészeket, akik innovatív megoldásokra törekednek a tánc-, a színház-, a zene- és a képzőművészet területén (Fotó: Vígi Sára)

Az egyesület legfontosabb célja, hogy támogassa és közös munkára ösztönözze azokat a művészeket, akik innovatív megoldásokra törekednek a tánc-, a színház-, a zene- és a képzőművészet területén (Fotó: Vígi Sára)

Számotokra mit jelent alkotni? 

Zsóka: Nyilván alkotni mindenkinek mást jelent. Számomra létszükséglet – és azt látom, hogy az egyesület tagjai számára is egy nagyon fontos önkifejezési forma. 

Ki finanszírozza az egyesület munkáját? 

Zsóka: A projekteket, ha tudjuk, akkor pályázatokból finanszírozzuk, olykor pedig önerőből támogatjuk, hogy létrejöhessenek. Ki szeretném emelni azt is, hogy többször kaptunk már támogatást a civilektől is. Ők rendszerint a saját tudásukkal, tapasztalataikkal vagy épp fizikai erejükkel segítettek ott, ahol tudtak, vagy olyan eszközökkel, amelyekre már nem volt szükségük, nekünk viszont igen. A költségvetésünk jelenleg nem túl nagy.

Milyen programok várhatók az előttünk álló időszakban? 

Zsóka: Két nagyon fontos és érdekes programot emelnék ki, az egyik a Dzsem nevet viseli. Ezt a programot minden hónapban egyszer rendezzük meg, az improvizációs táncműhelyi foglalkozást Tomin Kis Anikó vezeti. Emellett elkészült, ugyancsak Anikó rendezésében, a Színes-Színig igaz történet, amelyet Szabadkán, a Kosztolányi Dezső Színházban mutatunk be január 29-én, 19:30-kor. Rengeteg tervünk van még, amely kapcsán már javában zajlanak a megbeszélések.

A Színes-Színig igaz történet (Fotó: Szerda Zsófi)