Sokáig gondolkodtam, írjak-e a szerintem hatalmi gőgről, hurráoptimizmusról és a valóság elferdítésének két megnyilvánulásáról, mert – szerintem – tőlem sokkal szakavatott értelmiségiek is élnek még az apátiába süllyedt nemzeti közösségünk tagjai kötött. Mivel ezek az egyének nem érezték szükségét véleményük közzétételére, ezért fogtam tollat a kezembe (illetve ültem le a számítógép billentyűzete elé), hogy lejegyezzem mindazt, ami ezekről eszembe jutott.
Először a Blic újság számolt be a január 25-én megjelent számában, hogy egy újbelgrádi fórumon – Branko Ružić oktatási miniszter, sok minden egyéb mellett, kijelentette: „A szerbiai oktatási rendszer az állam és a polgárok büszkesége”, és ez a mondata a többi hírközlő eszköz – köztük a Szabad Magyar Szó – számára főcímmé vált. Minderre pár nappal később Ana Brnabić szerbiai kormányfő „rátett egy lapáttal”, amikor hangzatosan „világgá kürtölte”: „… minden, amit eddig tettünk, annak érdekében tettünk, hogy a fiatalokat felkészítsük a modern technológia és iparág követelményeire…”. Sajnos, mivel szó szerint idézek, így nem javítottam ki a második tettünk szót tettük-re, mert nem változtat a lényegen, amit „parasztosan” úgy lehet megfogalmazni: Az öndicséret büdös!
Az első, amit tudni kell, az oktatási miniszter tanulmányai során az általános és a középiskolát, majd a Politikai tudományi Egyetemet is Belgrádban végezte el, de nyoma sincs annak, megszerezte-e a mesterfokozatot, valamint dolgozott-e az oktatás bármely szintjén. A kormányfő iskoláztatás is érdekes, mert míg a gimnáziumot Belgrádban végezte el, az egyetemet pedig Nagy-Britanniában, a mester fokozatot egy ottani másik egyetemen fejezte be, a szakiránya pedig: ügyviteli adminisztráció, az oktatással való kapcsolata ugyanaz, mint a miniszteré.
Úgy tűnik, egyikük a politikával kapcsolatos tanulmányai, a másikuk pedig az adminisztráció elsajátítása közben felfedezte a bölcsek kövét, amit – ezek szerint – használtak is, mert különben mivel lehet magyarázni az ilyen és hasonló dicsekvés-özönt. Hacsak nem vették számba az olyan korszakalkotó eredményeket a szerbiai oktatási tevékenységekben, mint például
a) Az okleveles középiskolai és egyteami oklevelekkel rendelkező személyek (főleg a hatalmon levő politikai szervezetek tagjai között) ugrásszerű megnövekedése, ráadásul olyan tehetségesek voltak az illető „káderek”, hogy számukra nem kellett a 3-4 év, minden tudást „megszereztek” pár hónap alatt.
b) Beindult a tudományos fokozatok megszerzésének folyamata, amiben – szintén a hatalmon levők – különleges képességű „politikusok” vitték el a pálmát (nem a jagodinai polgármestert), ebben pedig igencsak jeleskedett Szerbia egyik volt államelnöke, habár még mindig nem döntötte el, mi lesz a doktori disszertációjának témája – mivel minden ettől egyszerűbb titulust már megszerzett –, mert ő azt szeretné, ha valami ilyesmivel foglalkozna: A szilvapálinka (šljivovica) archaikus módszerekkel való előállításának és fogyasztásának jótékony hatása a politikai szereplésre és döntéshozatalra. Ráadásul azok, akik ellenzékieknek hazudják magukat, irigységből azt terjesztik, a kiemelkedő tudósaink egyedül plagizálással tudtak és tudnak oklevelekhez és fokozatokhoz jutni.
c) Olyannyira sikerült az oktatási intézményekben használatos taneszközök modernizálása, hogy be kellett tiltani a tanulók okostelefonjainak használatát, nehogy zavart keltsenek az eszközök által létrehozott virtuális térben.
d) Fokozatosan fejlesztik és korszerűsítik az oktatási intézmények objektumait, belátható időn belül elérik majd a kitűzött célt, minden tanulóra jutni fog egy iskolaépület, erre pedig eddig a világon senki sem volt képes.
e) Igencsak eredményes volt a meglévő tanügyi káderek továbbképzése, hiszen ma már az „intelligens gépek és technológiák” alkalmazásával a munkaviszonyban levők nemcsak egy szakot, hanem bármelyiket képesek eredményesen oktatni, azaz emiatt a közeljövőben nem kell újabb tanítókat, tanárokat és professzorokat kinevelni, hiszen azok, akik most munkában állnak, mindenre képesek. Ha mégis szükség mutatkozik újakra, az alkalmazott továbbképzési formákkal bármely általános iskolai személyt alkalmazhatóvá tesznek (egyedül csak arra kell ügyelni, a jelöltek a hatalmon levő politikai szervezetek tagjai legyenek).
f) A tanügyi munkások további képzésével még csak foglalkozniuk sem kell, mert kiemelkedő tudósaink belátható időn belül – mire a most foglalkoztatottak kihalnak – elkészítik az intelligens, emberszabású oktató és nevelő robotokat, így nem kell foglalkoznunk tanulmányi programokkal, de még csak a bérezéssel sem (hiszen már most is túlfizetettek), ezzel az eredménnyel meg fogjuk valósítani a teljes ingyenes oktatást és nevelést.
Most sokan azt is mondhatják, mindez a régi titói örökség lemásolása (gondoljunk csak a pristinai és a boszniai egyetemek oklevélgyártására), illetve az Orwell által lejegyzett Big Brother jelenségre, de higgyék el, azokhoz semmi közük, mert a mi politikusaink a szerb élet tökéletességére törekednek és esküsznek!
