A világsajtó megrendítő képekkel szolgált a török-szíriai határvidéket sújtó földrengésekről, amelyeknek már több mint 20 ezer halottja van (Törökországban 17.664 és Szíriában 3.300) több tízezer sebesülttel és romba dőlt épületek tízezreivel.

Az USA végül lelőtte a kínai kémballont, miután az Alaszkától Dél-Karolináig keresztülrepülte az országot. A jobboldal keményen nekiment a Biden-kormányzatnak, amiért az hagyta, hogy a kémballon „végigsétáljon” az ország egén – ám így sokkal több információt tudtak róla beszerezni. Természetesen minden – arra képes – állam minden ellenfelével szemben kémkedik, így állítólag öt köntinens 40 országában láttak már hasonló kínai ballonokat.

Kirill orosz pátriárkáról kiderült, hogy „Mihájlov” álnéven kémkedett Genfben a KGB-nek, most pedig Orbán Viktor védelmét élvezi az uniós szankciókkal szemben.

A fentieken túl persze Joe Biden Unió-beszéde sem maradhatott le a lapok hasábjairól. – Átlapoztuk a világsajtót Isztambultól Tokióig és Bogotától Oslóig.

Súlyos földrengések a török–szír határon

Az isztambuli Daily Sabah című jobboldali populista-konzervatív, kormányközeli, angolul és arabul megjelenő napilap így értékel:

„A természeti katasztrófák mindig próbát jelentenek egy ország számára, de Törökország már a múltban is bátran szembesült több természeti csapással. Ezeket a súlyos földrengéseket is túl fogja élni, mert jól felkészült és felszerelt. A határon túli szíriai helyzet viszont egyszerűen leírhatatlan. A 11 éve tartó háborúban szenvedő szíriaiak képtelenek megbirkózni ezzel a katasztrófával.”

A tokiói Nihon Keizai Shimbun, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilap arra szólít fel, hogy ne feledkezzünk meg a szíriai áldozatokról:

„Az összedőlt házakról készült képek arra utalnak, hogy az áldozatok száma sokkal nagyobb, mint amit most tudunk. És ezek a képek eddig szinte kizárólag Törökországból érkeztek. De a világnak nem csak oda kellene néznie, hanem Szíria északnyugati részére is. A jelenleg zajló polgárháború miatt milíciák által ellenőrzött térségben is segítségre van szükség – mégpedig sürgősen. A nemzetközi közösségnek gyorsan kell olyan megoldásokat találnia, amelyek ott is támogatást nyújthatnak.”

A bogotái El Tiempo nagyon hasonlóan értékeli a súlyos helyzetet:

„Szíriát érte legsúlyosabban, ahol egy véget nem érő polgárháború dúl, ami még jobban megnehezíti a segélyezést. Az elszánt nemzetközi erőfeszítés most még fontosabb.”

Meddig mehet el Kína?

A Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap a kínai kémballon amerikai terület feletti kilövéséről ezt írja:

„Az a tény, hogy a világuralomért versengő két szuperhatalom egymás ellen kémkedik, nem meglepő hír. Ez a szuperhatalmi üzlet része. De a kínai hélium ballon Montana felett sok izgalmat okozott. Végül is ez a szörnyeteg a sztratoszférában lebegett, mindenekelőtt egy nukleáris eszközökkel felszerelt interkontinentális ballisztikus rakétabázis felett. De lehet, hogy az incidens azért kerül a címlapokra, mert nem tudjuk pontosan, hogy Kína mire készül. A meteorológiai célok megfigyelése nem túl hihető magyarázat, főleg, mert korántsem ez volt az első léggömb az USA felett. Bármennyire is becsapva mutatja magát Peking, senki sem fogja elhinni ezt a gyámoltalan magyarázatot. De lehet, hogy a repülés csak egy próbalégballon volt, hogy megnézzék, meddig mehet el Kína anélkül, hogy félnie kellene a következményektől?”

Peking dolgai nem haladnak jól, írja a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap:

„A hírszerzés elemzői fontolóra veszik annak lehetőségét, hogy a kínai katonai vagy keményvonalas vezetők szándékosan próbálták szabotálni Blinken amerikai külügyminiszter eredetileg tervezett pekingi látogatását, amelynek elsődleges célja a stratégiai stabilitási intézkedések feltárása volt. Az is lehetséges, hogy egyszerűen hibák láncolata volt – valami, ami minden hírszerzési vagy katonai műveletben előfordulhat. Az egyik kézenfekvő lehetőség az, hogy ezzel a kínaiak megpróbálták demonstrálni hatalmukat egy olyan időszakban, amikor a lassuló gazdasági növekedés, a nyilvános politikai tiltakozások és a koronavírus-járvány rossz kezelése miatt nem mennek jól Peking dolgai.”

A varsói Gazeta Wyborcza című, legnagyobb példányszámban megjelenő bal-liberális napilap szerint még mindig sok megválaszolatlan kérdés van az esettel kapcsolatban:

„Miért küldött Peking léggömböt az USA fölé? Pontosan mit akartak a kínaiak kikémkedni? Mit nyertek ezzel? A válaszokat erre még nem tudjuk. Kína jelenleg 260 kémműholdat keringtet űrpályán, amelyek különféle információkat gyűjtenek. Ha Pekinget valóban érdekelné, mi folyik a Malmstrom légitámaszponton Montanában, ahol az interkontinentális rakétákat tárolják, akkor az űrből is vethetett volna rá egy pillantást. Az Egyesült Államok légterét nagyon szorosan figyelik. Gyakorlatilag lehetetlen, hogy a föld felett 18 kilométer magasságban repülő, közel 30 méter átmérőjű objektumot ne vették volna észre. A kínaiak ezt bizonyára tudták, amikor az USA fölé küldték a léggömböt. Ők eddig a Nyugat áldozatainak adták ki magukat, és rendszeresen provokációkkal vádolták az USA-t – most pedig maguk provokáltak.”

Kirill pátriárka Mihajlov néven kémkedett Oroszországnak Svájcban

Az orosz ortodox egyház feje a KGB-nek dolgozott, írja a budapesti Népszava című baloldali napilap:

„Kirillt, aki Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev néven született 1946-ban, 1969-ben szentelték pappá. 1971-ben a moszkvai patriarchátus képviselőjének nevezték ki az Egyházak Világtanácsába, így Genfbe költözött. A szövetségi levéltárban tárolt jelentésekből egyértelműen kiderült, hogy a KGB-nek dolgozott. Gungyajev aktája 37 feljegyzést tartalmaz 1969 júliusa és 1989 februárja között, amelyek többsége a vízumkérelmére és a Svájcba való beutazására vonatkozott.

»Figyelmeztettek arra: óvakodjunk ezektől a papoktól, mert KGB-ügynökök. A Kirill-lel folytatott beszélgetések során mindig az volt az érzésem, hogy információt keres. Sok kérdést tett fel a száműzetésről és a papságról« – mondta egy névtelen forrás a lapnak.

Gerhard Besier német teológus a következő bejegyzést írta könyvében: »a KGB az 1970-es és 1980-as években befolyásolni akarta az Egyházak Világtanácsát azzal a céllal, hagyjon fel a Szovjetunió bírálatával amiatt, mert korlátozza a vallásszabadságot és ehelyett az Egyesült Államokat és szövetségeseit fenyítse meg – jegyzi meg a Sonntagszeitung. Az újságnak nyilatkozott Gungyajev unokaöccse, aki egy genfi ortodox templomban szolgál lelkipásztorként. Ő azt állította, nagybátyja »valószínűleg« nem ügynök volt, hanem »a KGB szigorú felügyelete alá« került. Az orosz ortodox egyház vezetése nem kommentálta a lapok értesülését. A Novaja Gazeta arról számolt be, hogy Kirill pátriárkának ma is van egy vidéki háza a svájci hegyekben, amelyet még genfi szolgálata idején vásárolt. Az újság szerint egy svájci nő ajándékozta neki ezt az ingatlant.

Magyar szempontból az ügy pikantériája, hogy Magyarország megvétózta az Európai Unió tervezett szankcióit Kirill pátriárka ellen. Ezt még a hatodik uniós szankciós csomag tartalmazta volna. A többi uniós állam Kirillt is fel akarta venni az EU szankciós listájára, mert támogatta az Ukrajna elleni orosz agressziós háborút. Az orosz lakosság 63 százaléka vallja magát ortodox kereszténynek, így amit a pátriárka mond, annak súlya van.”

A hidegháború idején Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev „Mihajlov” álnevet használva leskelődött a genfi ​​Egyházak Világtanácsában. Ma Kirill moszkvai pátriárkaként szilárdan Putyin oldalán áll, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung című polgári- konzervatív napilap:

„Kirill patriárka régóta Vlagyimir Putyin szellemi felfegyverzője. Az orosz ortodox egyház feje már Oroszország szíriai katonai beavatkozását is »szent harcként« méltatta. Az Ukrajna elleni agressziós háborút pedig Kirill »metafizikai harcként« stilizálja, amely Oroszországnak jó, a Nyugat szerint pedig gonosz. A pátriárka a moszkvai apokaliptikus meséket visszhangozza, akárcsak nemrég az ortodox vízkereszti ünnepek alkalmából, amikor azt mondta, »bármilyen vágy Oroszország elpusztítására a világ végét jelenti«.

Kirill azzal vádolja a Putyin mozgósítása elől menekülő honfitársait, hogy ragaszkodnak a »kívülről behozott rossz értékekhez«, megbüntetik egyháza papjait, akik a békességet hirdetik, és példátlanul jónak minősítette az egyház és az állam viszonyát. Ez a »harmónia« azért fontos, »hogy országunk olyan úton haladhasson tovább, amely valóban független a világhatalmi központoktól, és amelyen bátran haladhat előre« – mondta Kirill a múlt héten, trónra lépésének 14. évfordulóján.

[…] A berni kormány önmagában nem lép fel Putyin híveivel szemben, csupán az Európai Unió által bevezetett szankciókat vállalja. Az EU-ban pedig a Kirill elleni szankciók eddig kudarcot vallottak Magyarország ellenállása miatt.”

A Biden-beszéd visszhangja

A héten került sor Biden elnök második Unió-beszédére (közvetlenül a beiktatás utáni elsőt nem tekintik annak). A New York Times című, 1851-ben alapított, 132 Pulitzer díjas napilap a beszédet az elnöki tisztség újbóli megválasztására irányuló jelöltségnek tekinti:

„Volt egy nem túl finom alszövege Biden politikai üzenetének: amit Trump egykor ígért, azt most én teljesítem. [Ezek a] pártokon felüli infrastruktúra-törvény, szigorúbb »Vásárolj amerikai árut!« elv szabályozása, az újraiparosítás, a gyógyszeripar elleni küzdelem és a Pekinggel folytatott technológiai versenybe való beruházások. Mindezt a már ismert demokrata álláspontokba csomagolta: csak a gazdagokat adóztassák, soha ne nyúljanak az egészségbiztosításhoz, költsenek végtelen mennyiségű pénzt oktatásra. Biden azonban főként egy új gazdasági nacionalizmust hirdetett. Ez egy olyan üzenet, amelynek erejét a republikánusok alábecsülik – különösen azok, akik az elnök kezére játszanak azzal, hogy felelevenítik a Tea Party korszak legrosszabb elképzeléseit. Aki tehát Biden kijelentéseit és a republikánusok ostobaságát kombinálja a gazdaság remélt lágy landolásával, az láthatja a Biden újraválasztásához vezető utat.”

Hasonlóan vélekedik az oslói Verdens Gang című független napilap is:

„Biden elnök már a választási kampányra készült – anélkül, hogy megmondta volna, hogy valóban indul-e majd. Természetesen a gazdaság különösen fontos a választók számára, Biden pedig azzal dicsekedett, hogy a munkanélküliség az elmúlt évtizedek legalacsonyabb szintjén áll. Rövid külpolitikai kitérése során nem tett további ígéreteket Ukrajnának, csak kijelentette, hogy a segítségnyújtás addig folytatódik, ameddig szükséges. Biden optimizmust akart terjeszteni, de nyilvánvaló, hogy a legtöbb amerikai nem ért vele egyet. Tízből csak négy amerikai gondolja úgy, hogy jó munkát végez, és a többség úgy gondolja, hogy nem ért el sokat. Ha Biden változtatni akar ezen a hangulaton, és újból négy évet szeretne hivatalában tölteni, akkor nagy feladat vár rá.”

Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)