Az Ukrajna elleni orosz agresszió évfordulója előtt Biden meglepetésszerű kijevi (majd előre bejelentett varsói) látogatása volt a hét vezető témája a világsajtóban. De ugyanaznap Putyin is tartott egy majd kétórás beszédet a Dumában. A két államfő mondanivalója aligha különbözhetett volna jobban egymástól: Biden Varsóban megerősítette Amerika és partnerei „kőkemény elkötelezettségét”, hogy segítenek Ukrajnának és külön dicsérettel illette Lengyelországot. Putyin viszont csaknem két év után „a nemzet helyzetéről” beszélt, amelyben megismételte a Nyugat elleni régi vádakat. A múlt hétvégén pedig Orbán is tartott egy évértékelő beszédet, aminek szintén negatív reakciója volt. Kína növekvő befolyása a fejlődő országokra az ukrajnai háború alatt is téma maradt – átlapoztuk a világsajtót Varsótól Budapesten át Nairobiig és Washingtontól Pekingen át Tokióig.
Biden kijevi látogatása nagy meglepetés volt
A varsói Gazeta Wyborcza című, a legnagyobb példányszámban megjelenő lengyel napilap úgy véli, hogy:
„…Biden meglepetésszerű kijevi látogatása be fog vonulni a történelembe. Egy amerikai elnök utazása egy háborúban álló országba és egy olyan fővárosba, amelyet könyörtelenül sújtanak orosz rakéták, elképzelhetetlen volt eddig, tekintettel az amerikai elnöki látogatásokra vonatkozó szigorú biztonsági protokollra.”
Mondjanak, amit akarnak Bidenről, de nem hiányzik belőle sem bátorság, sem elszántság – hangsúlyozza a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap. De ehhez lehetne idézni Jókai Mórt is, aki szerint „öregember nem vénember”:
„Sokan nem veszik észre, hogy az ország történetének legidősebb elnökét milyen erősen vezérlik az érzelmek, hogy teljesítsen egy küldetést. Nyugdíjából kivonulva kizárólag azért indult a Fehér Házba, mert úgy vélte, megvan az az egyedülálló képessége és ezzel együtt kötelessége is, hogy megmentse a nemzetet Donald Trump második négy évétől. És ugyanilyen kötelességtudattal ellenezte Oroszország ukrajnai invázióját is. Katonai és gazdasági segítségének köszönhetően Ukrajna nemcsak túlélte a támadást, hanem visszaszerezte az elvesztett területek egy részét és hatalmas veszteségeket okozott Putyin erőinek. Persze, senki sem akadályozhatja meg Putyint abban, hogy háborút vívjon. De Biden meg tudja – és meg is fogja – akadályozni, hogy azt megnyerje.”
A párizsi Libération című, Jean-Paul Sartre és Serge July által alapított közép-baloldali napilap meg van győződve arról, hogy:
„[az] Ukrajna elleni támadás az Egyesült Államok elleni támadás. Ez az az üzenet, amelyet Putyin orosz elnöknek akartak küldeni. ”
A pekingi Xinjingbao című napilap szerint a Egyesült Államok elnöke által Kijevben bejelentett új fegyversegély kétségtelenül több áldozathoz vezet:
„A két elnök hivalkodó vállvetett érdekközössége ellenére világos lett Kijevben az ellentétük is, mert Zelenszkij egyre több fegyverrendszert igényel. Ezenkívül felmerül a kérdés, hogy Ukrajna és Európa mennyi ideig engedheti meg magának, hogy az USA stratégiai érdekeit szolgálja?”
Biden Kijevben és Varsóban beszélt
„Filmre méltó jelenet volt, amikor Biden hirtelen megjelent Kijevben Zelenszkij ukrán elnökkel” – jegyzi meg az isztambuli Ekonomi című gazdasági napilap:
„Az USA ezzel a merész lépéssel világossá akarta tenni Oroszország számára, hogy nem hajlandó átengedni a pályát Putyinnak. A 80 éves férfi veszedelmes útja világos üzenetet küldött mindenkinek az Egyesült Államokban és az EU-ban, akik nem tudják eldönteni, hogy továbbra is támogassák-e Ukrajnát. Joe Biden továbbá arra akarta emlékeztetni az embereket, hogy az Egyesült Államok még mindig szuperhatalom.”
„Biden végleg összekapcsolta hagyatékát Ukrajnával” – írja a Neue Zürcher Zeitung című liberális napilap, majd hozzáteszi, hogy:
„Ez talán a legjobb hír Zelenszkij ukrán elnök és népe számára. Ha Biden indul az újraválasztáson, jó hírekre lesz szüksége Ukrajnából.”
„Az amerikai, akárcsak az orosz, kételkedik abban, hogy megtestesítheti-e az »igazságot«.” A párizsi Le Figaro című liberális-konzervatív napilap ezt írja erről:
„A hiedelmek annyira különböznek egymástól, hogy az egyik fél számára a másik fél világa teljesen abszurdnak tűnik. Így az egyik egy olyan világrend vitalitását védi, amelynek halálát a másik sürgeti.”
Putyin is szólott (hosszan)
Most pedig lássuk, hogyan ítéli meg a világsajtó Putyin beszédét. A varsói Rzeczpospolta című gazdasági és jogi napilap ezt írja róla:
„Az orosz elnök szinte tökéletesen manipulálta a valóság képét. A fantasztikusan hangzó ígéreteket a gazdasággal kapcsolatos hamis információkkal keverte össze. Beszédére a közönség csak egyszer figyelt fel igazán: amikor Putyin kinyilvánította hajlandóságát az atomfegyver használatára. Beszédében azonban arra szorítkozott, hogy bejelentette az orosz részvétel felfüggesztését a New Start-szerződésben [ami a hadászati támadó fegyverek számának csökkentéséről szól]. A világ veszélyesen közel került a nukleáris összecsapáshoz.”
„Nyilvánvaló, hogy Putyin ezzel a legújabb nukleáris kardcsörgetéssel elbizonytalanítani akarja a Nyugatot” – jegyzi meg a londoni Times című konzervatív napilap, majd így folytatja:
„A Nyugat válaszának meg kell egyeznie a korábbi nukleáris fenyegetésekre adott válasszal: meg kell erősíteni elrettentő erejét, és nem szabad eltérnie attól a stratégiai céltól, hogy segítse Ukrajnát szuverenitásának és területi integritásának biztosításában.”
A tokiói Nihon Keizai Shimbun című, a világ legnagyobb példányszámban megjelenő pénzügyi és gazdasági napilapja ezt a következtetést vonja le Putyin beszédéből:
„Putyin feltűnően gyakran hibáztatta Európát és az Egyesült Államokat – de az orosz csapatok eredményeit nem említette meg. Mindenekelőtt valószínűleg azt akarta hangsúlyozni, hogy elhatározta, hosszú háborút fog vívni. Ezt olyan megfogalmazások támasztják alá, mint a »lépésről lépésre«, vagy azon kijelentése, miszerint Oroszországnak sürgetnie kell a modern fegyverek nagyszabású gyártását.”
Orbán Viktor évértékelője
A budapesti Népszava című baloldali napilap így értékeli a magyar miniszterelnök évértékelőjét:
„A miniszterelnök szerint le kell győzni az orosz–ukrán háború és az infláció veszélyeit. Az élelmiszerár-stop addig marad, amíg az infláció nem kezd csökkenni – és jön a vármegyebérlet.
A baj nem szól előre, ránk töri az ajtót – kezdte hagyományos évértékelő beszédét Orbán Viktor miniszterelnök […] a Várkert Bazárban. Méltatta a törökországi földrengés utáni mentésben résztvevő magyar egységeket, akik képviselőit meg is hívta és meg is tapsolta a beszéde előtt. […]
A kérdés – jelezte a miniszterelnök –, hogy az európai életben végbemenő hatalmas változások vajon elveszik, vagy meghozzák-e a magyar életkedvet. […]
Orbán Viktor a 2010-ben elzavart »vadkeleti szocializmus« után ismertette a kabinetje elmúlt 12 évének állítólagos sikereit […]. Állítása szerint fáradságos tíz év volt, de megérte. A Fidesz most is megkapta a kétharmadot, pedig a magyarázata szerint összefogott a teljes »baloldal«, és az EU, továbbá Soros György négymilliárd forinttal támogatta az ellenzéket. […]
2023 lesz a legveszélyesebb év a rendszerváltás óta – jelentette ki a miniszterelnök, aki szerint az EU-ban és a NATO-ban Magyarországon kívül mindenki háborúpárti. […] Azt akarjuk, hogy Oroszország ne jelentsen veszélyt, legyen egy szuverén Ukrajna, szerintünk ezt nem háborúval, hanem azonnali tűzszünettel és tárgyalásokkal lehet elérni – mondta.”
A budapesti Népszava egy másik cikkében kitér arra, ahogyan Rástislav Kačer szlovák külügyminiszter bírálta Orbán beszédét:
„Értelmezése szerint Orbán Viktor azon kijelentése, hogy ez a konfliktus nem a mi háborúnk – azt mondja, hogy Ukrajnát magára kellett volna hagyni, hogy az oroszok minél gyorsabban végezzenek az ukránokkal.
»Milyen visszataszító, szánalmas és kereszténytelen (dolog ez). Tours-i Szent Márton (aki a mai Magyarország területén született) elsüllyedne egy ilyen kijelentés után« – fogalmazott a tárcavezető.”
Az ukrán háború állítólag növeli Kína befolyását
A G20 országok pénzügyminisztereinek február 23-án kezdődő indiai találkozója a Washington Post című közép-liberális fővárosi napilap egyik fő témája. Az amerikai újság kíváncsian várja, hogy Kína hogyan pozícionálja ott magát:
„Hszi Csin-ping elnöknek fontos döntést kell meghoznia. A kérdés az, hogy Kína hajlandó-e elengedni a fejlődő országok adósságainak egy részét, ahogy a legtöbb szuverén hitelező, köztük az Egyesült Államok és India is hajlandó megtenni. Kína szélhámos hiteleket bocsátott ki, amelyeket nem meglepő módon a 150 hitelfelvevő közül sokan képtelenek visszafizetni. Peking a fejlődő országokat sakkbábuként használta fel a befolyásért folytatott harcra az Egyesült Államokkal való versenyben – ezt a stratégiát a kritikusok »adósságcsapda-diplomáciának« nevezik. Azzal, hogy Kína úgy tesz, mintha segítene a világ szegényein, valójában kizsákmányolja őket.”
A Nairobi-i The Standard című, 1902 óta megjelenő angol nyelvű ellenzéki napilap azonban megvédi Pekinget:
„A nyugati média hazugságokat terjeszt Kínáról és neokolonializmusnak nevezi Peking afrikai szerepvállalását. Szerintük Kína kifosztja Afrika erőforrásait, árukat ad el nekik dömpingáron, cégei pedig kibújnak az afrikai társadalmi felelősség alól. Ezek a vad állítások nemcsak félrevezetőek, hanem hamisak is. A kínai–afrikai kapcsolatok fejlesztése az egyenlőségen, a tiszteleten és a kölcsönös előnyökön alapul. Kína soha nem csalt el Afrikától egy hüvelyk földet vagy egy csepp olajat sem, és soha nem tulajdonított el erőszakkal semmilyen erőforrást Afrikában. Ez egy nagy különbség a nyugati gyarmatosítás évszázadaihoz képest, amely gátlástalanul kifosztotta Afrikát.”
Napilapok a világ minden tájáról (Illusztráció: Pixabay)
