Olvasom a Szabad Magyar Szóban az újsütetű MNT-elnök eddigi legelső, de korszakalkotó ötletét. Egyedül arra nem tudok rájönni, mindez a saját ötlete-e, vagy valaki kívülről plántálta neki. De ez mit sem von le az elgondolás „nagyszerűségéből”.

Kénytelen vagyok kimásolni azt a részt, ami leginkább szíven ütött, olyannyira, hogy már szinte a fellegekben éreztem magam abban a pillanatban:

„… Ezzel kapcsolatban arra kérem az általános iskolák igazgatóit, hogy a magyarországi középiskolák vezetőit ne engedjék be az intézményekbe a tanév elején, hogy kampányoljanak… gimnáziumaink, legyen szó a szabadkaiakról, a zentaiakról vagy a topolyairól, sokkal színvonalasabb oktatást kínálnak fel, mint például a kisebb középiskolák a határ menti övezetben Magyarországon…”

Olyannyira tetszik az ilyen hozzáállás, hogy én még ezzel-azzal kibővíteném (nem értem, miért nem mondta ki ő ezeket is – meglehet megfeledkezett a fontosságukról. De ismét rosszmájú leszek, még az is előfordulhat, hogy ezek a lényegbevágó dolgok „kimaradtak az utasításból:

a) … arra kérem a középiskolák igazgatóit, hogy a magyarországi főiskolák és egyetemek vezetőit ne engedjék be az intézményekbe a tanév elején, hogy kampányoljanak, hiszen a mi főiskoláink és egyetemeink, legyen szó a szabadkairól, zomboriról vagy az újvidékiről, sokkal színvonalasabb oktatást kínálnak fel, mint az anyaországi hasonló intézmények!

b) … arra kérem a főiskolák és egyetemek vezetőit, hogy a magyarországi tudományos intézmények képviselőit ne engedjék be a felsőoktatási intézményeinkbe a végzős korosztályok őszi szemeszterének kezdetén, hiszen a mi tudományos intézményeink, legyenek azok Újvidéken, Belgrádban vagy bárhol Szerbiában, sokkal nagyobb teret nyújtanak részükre az elképzeléseik tudományos kutatására, mint az anyaországi hasonló intézmények!

c) … arra kérem a főiskolák és egyetemek vezetőit, hogy az anyaországi vagy multinacionális óriáscégek „fejvadászait” ne engedjék be a felsőoktatási intézményeinkbe a végzős korosztályok őszi, de még a tavaszi szemeszterének kezdetén se, hiszen a mi hasonló vagy orosz, kínai, esetleg valamely arab országból származó cégeink sokkal nagyobb bért, eredményesebb érvényesülési lehetőséget, jobb munkafeltételeket, de még ösztönzést a továbbtanulásra is kínálnak, mint az anyaországban találhatók!

Azért azt illk elmondani, hogy a sajtótájékoztatón elhangzott, valamint az általam kreált három ráadás, nemcsak alkotmányellenes, hanem még ellenkezik olyan alapvető emberi joggal, mint a szabad iskolaválasztás és a szabad információáramlás. Ezen túllépve rájöttem, mi lehet az oka az ilyen „éleslátásnak”. Ő osztálytanító, aki nagyon hosszú ideig (3 éven át) tanított, utána pedig (igaz: képzetlen) gazdasági szakemberré vált. Így döbbentem rá arra is, hogy én mint általános iskolai fizika-kémia szakos tanár (igaz rövid ideig, „csak” valamivel több mint 20 évig tanítottam), az oromhegyesi iskola igazgatójaként mennyire félrevezettem a tanárainkat (meg a tanulóink szüleit), amikor, 1988 és 1993 között – szinte egyedüliként – szembeszálltunk a miloševići rendszer oktatáspolitikájával és annak gyakorlatával. Ha tudtam volna, hogy a legtöbb iskola által gyakorolt visszahúzódás, az elvárásokhoz és követelésekhez való alkalmazkodás, a parancsok feltétel nélküli végrehajtása alig harmincvalahány évvel később az önmagát legerősebbnek tartó magyar pártunk és a Magyar Nemzeti Tanács működésének alapkövetelményévé fog válni, meglehet én is így cselekedtem volna!

Vagy mégsem?

„Ez a kérdés, válasszatok!”

Merre tovább? (Illusztráció: Pixabay)