A szabad sajtó, a független újságírás és a szólásszabadság helyzete az orosz – ukrán háború kitörésével tovább romlott. A háború kitörésekor több független orosz újságíró és riporter kényszerült elhagyni Oroszországot pár hét leforgása alatt. Bár a kormány és a propaganda mindent bevet azért, hogy a független orosz újságírás és tájékoztatás ne érje el az orosz állampolgárokat, egyes orosz médiumok akár külföldről is, de továbbra is aktívan tájékoztatnak.
Arról, hogy ez hogyan is néz ki, független orosz újságírók beszéltek abban a panelbeszélgetésben, amelyen részt vett a Meduza lap vezetője Galina Timcsenko, a TV Dozsd (TV Dozhd) újságírója Tihon Dziadko, valamint Ilija Kraszilscsik, a Helpdesk újságírója.
Galina Timcsenko elmondta, ők két hét alatt kényszerültek külföldre költözni úgy, hogy a dolgozóik családostul hagyták el az országot, bizonytalan időre. Jelenleg orosz újságírók nem mutatkozhatnak Timcsenkóval, mert már ezért is börtönbüntetés jár, aki pedig a Meduzának jelent, ír, követi, esetleg kommentálja, az pénzbírságra, esetleg börtönbüntetésre számíthat. Az újság dolgozóit az orosz kormány külföldi hírszerzőnek, kémnek titulálta.
– Az, hogy lehetséges-e a csoda elérése az orosz közönségnél, attól is függ, hogy mit tekintünk csodának. Maga az, hogy van közönségünk, csodának számít, hiszen kémnek kiáltott ki bennünket az orosz kormány, mindenünket elveszítettük, két körben, pénzügyileg és a platform tekintetében is. A Kreml szerint ugyanis nem elég, ha egyszer tűnünk el, hanem legalább kétszer szerettek volna kiirtani bennünket – meséli tapasztalatait az újságíró. Nem álltak le a munkával, és bár nagy részét elvesztették a közönségüknek, lassan vissza is szerezték őket. Mint mondta, a külföldi konferenciákon gyakran kérdezik őket arról, hogy hogyan fognak új közönségre szert tenni.
– Az, hogy hogyan érünk el, ha egyáltalán elérünk új embereket, ez nem az én feladatom. A mi feladatunk az, hogy a meglévő közönségünket tájékoztassuk. Az, aki követi a propagandát, nem lehet átkonvertálni hozzánk, annak erre nincs szüksége, és akinek nincs igénye az objektív tájékoztatásra, azt nem is lehet meggyőzni ennek fontosságáról. Egy totalitárius rendszerben minimum öt év kell ahhoz, hogy az ember megszabaduljon az agymosott gondolatmenettől – tette hozzá az orosz nyelvű Meduza lap főszerkesztője, aki azt is elmondta, hogy igyekeznek elérni azt, hogy maguk az olvasók legyenek a hírek nagykövetei, és nyomtatott, PDF formátumban próbálnak terjeszkedni, hátha így azokhoz is eljutnak, akikhez egyébként nehezebben érnének el. Nem lehetetlen változást elérni, de nagyon nehéz.
Tihon Dziadko, az orosz független csatorna, a TV Dozsd riportere kifejtette, hogy rosszat tett a média helyzetének az is, hogy magas volt az elvárás az Európai Unió és Amerika részéről, az említettek ugyanis azt gondolták, hogy miután az orosz források majd foglalkoznak a háborúval, és ezáltal az oroszok felébrednek, rájönnek majd arra, hogy mi zajlik körülöttük.
– Ebből semmi se lett, hiszen Oroszországban régóta zajlik az agymosás és a propaganda. Nem lehet megváltoztatni az emberek gondolkodását pár hónap alatt, főleg, ha már évek óta mossák az agyukat. Ezért fontos, hogy ne veszítsük el azokat az embereket, akik egyébként is minket követnek, és igénylik az objektív híreket. Már pár hét intenzív propaganda követés elég arra, hogy az ember gondolkodása változzon. A propaganda híreket egyszerűbb követni, az orosz állami televízióban ugyanis szebb az életünk, minden jobban néz ki, egyszerűbb ebben hinni. Ezért fontos, hogy ne veszítsük el a közönségünket, szerencsére még mindig néznek bennünket – mesélte az orosz tévés, aki kiemelte, hogy az is kihívás, hogy nincs kivel küzdeni a propaganda ellen.
– Van, aki keresi a független híreket és akad, aki elhiszi a propagandát. Ezen kívül van még egy réteg, akik a kettő között vannak, tagadásban élnek, nem érdekli őket a háború, és csak a saját életükre figyelnek. Őket kell elérnünk, őket kell megnyerni magunknak.
Mi érdekli az orosz közönséget?
A panelbeszélgetésen arról is beszélgettek az orosz újságírók, hogy mi érdekli az orosz olvasókat, nézőket. Sok orosz elhagyta az országot, de sokan maradtak is. Az átlagos orosz már belefáradt a háborúba, nem érdekli őket a helyzet, nincs rájuk hatással az, ami Ukrajnában történik. Legalábbis a felszínen ezt hiszik.
– Ha magával a háborúval kapcsolatos hírekkel keresnénk őket, az tévút lenne, mivel nem érdekli őket, ezért sokkal fontosabb, hogy az okokat, a miérteket mutassuk be. A háború róluk is szól, az ő életükre is hatással van – tette hozzá a tévés. Ezt a véleményt osztotta a HelpDesk munkatársa is, Ilija Kraszilscsik is, aki kifejtette, hogy jelenleg krízishelyzet állt elő, egymást követik a szörnyűbbnél szörnyűbb mészárlásokról szóló hírek, amikbe az oroszok belefásultak.
– Immunisak lettünk a katasztrófára, jelenleg az empátia krízisét éljük – tette hozzá Kraszilscsik. Mint mondta, nehéz az emberek gondolkodását megváltoztatni, főleg úgy, hogy mindent átitat a korrupció.
– Volt szavazás arról, hogy mit gondolnak az oroszok a háborúról, és bár a voksolás nem volt szabályos, még így is kiderült, hogy rengetegen ellenzik a háborút. Ezért fontos, hogy ne csak újságíróként, hanem aktivistaként is jelen legyünk, és elérhetővé váljunk azok számára, akik segíteni akarnak, és akiknek segítségre van szükségünk. A HelpDesk pontosan ezt teszi, nem csak azokat a történeteket mutatjuk be, hogy az emberekre milyen hatással van a háború, de segítséget is nyújtunk. Teljesen névtelenül dolgozunk, nehéz összekapcsolnunk az embereket, a híreket, hiszen meg kell értenünk: ha valaki ír, jelent nekünk, azt pénzbírsággal, sőt akár börtönbüntetéssel is sújthatják őt. Több mint tíz év jár, azért, ha valaki nekünk, vagy éppen a Meduzának ír.
Hogyan tudnak mégis dolgozni?
Galina Timcsenko kifejtette, hogy még a háború előtt sikerült kapcsolatokat kialakítani, és jelenleg úgy tudnak dolgozni, hogy külföldről, mozaikszerűen rakják össze az anyagaikat. Ez jellemzi a televíziót is és a HelpDesket is. Akik ezeknek a lapoknak jelent, komoly büntetésre számíthat, sőt akár börtönbe is kerülhet, hiszen a munkatársakat kémként kezelik.
– Sokan nem akarnak velünk szóba sem állni, hiszen kémnek kiáltott ki minket a Kreml, és börtönbüntetés is várhat arra, aki nekünk információt ad – tette hozzá Timcsenko.
Tihon Dziadko elmondta, hogy rengetegen, akár Oroszországban maradt kollégák, vagy éppen a rezsim kiszolgálói elhiszik, amit a propaganda mond, meggyőzik magukat, hiszen nincs kiút a helyzetükből, és ha ellenszegülnének ez akár az életükbe is kerülhet. Televíziós anyagokat forgatni így még nehezebb, bár vannak a helyszínen még embereik, azonban ez bármikor rosszra fordulhat.
– Azzal viszont, hogy mi külföldről tudósítunk az orosz helyzetről, mintha kicsit magunkat veszítenénk el, az érzékszerveinket. Nem látjuk, nem halljuk, nem érezzük a helyzetet, ami Moszkvában van, ez kihat a munkánkra. Az önkéntesek és az internet nélkül, valamint azok nélkül, akik minket informálnak valószínűleg még nehezebb lenne a helyzet. Nehéz idők jönnek ránk is, hiszen hamarosan valószínűleg minket is kémeknek fognak titulálni – tette hozzá. Az újságírók arról is beszéltek, hogy kell-e az orosz független médiának az ukrán helyzetről tudósítani. Mint mondták oroszként ők az orosz helyzetről írhatnak, nehéz kívülről tekinteni a helyzetre. Ráadásul, mint mondták, nekik nem feladatuk az, hogy az ukrán korrupciós ügyekre figyeljenek, ez nem lenne sem etikus, sem lehetséges.
– Arra ott vannak a nyugati sajtóorgánumok, tárják fel ezeket az ügyeket ők, hiszen mi semmi szín alatt nem bíráskodhatunk az ukránok felett, és nem is a mi asztalunk. Mi nem nyomozhatunk, írhatunk az átlag ukránokról, írhatunk az orosz helyzetről, de csak magunkat ellenőrizhetjük – tette hozzá a riporter. Galina Timcsenko kiemelte, hogy ők dolgoznak együtt ukránokkal, és vannak helyszíni riportereik, de csak nők, hiszen orosz férfiként nem lehetséges Ukrajnába vízumot kapni.
– Így mi a háborút női szemmel tudjuk a helyszínről követni. Jelenleg problémánk van a vízumokkal, így külsős munkatársakkal dolgozunk, azonban gyakran nem tudjuk ezeket az információkat igazolni, hiszen nem vagyunk a helyszínen – tette hozzá Timcsenko. A HelpDesk munkatársa, Kraszilscsik elmondta, hogy nekik van ukrán csapatuk, azonban akik kooperálnak velük ők név nélkül, a személyazonosságukat elfedve dolgoznak nekik, ugyanúgy, ahogy az orosz oldalról is csak név nélkül hajlandók dolgozni, segíteni.
– Az oroszok félnek attól, hogy a kormány megtorolja a segítséget, az ukránok pedig attól tartanak, hogy a közösség elítéli őket, amennyiben oroszokkal dolgoznak együtt – mondta Timcsenko.
